The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 61.

Az emeletre felérve elmegyek jó néhány ajtó előtt, végig a hosszú folyosón, mígnem elérek a szemben található duplaajtó elé. Abból kiindulva, hogy ez a fő hálószoba, Namjoon pedig a vezető, így csak ez lehet az övé. A szobába benyitva meglepődöm, milyen hatalmas. Sokkal nagyobb mint amekkorára számítottam. Franciaágy kárpitozott fejtámlával, éjjeliszekrénnyel, előtte egy gyönyörű kandalló két fotellel. A dekoráció modern és egyszerű, a helyiségben a krém szín dominál, különböző narancssárga kiegészítőkkel. Minden vadonatújnak látszik, ami egyértelmű jelzés arra, hogy nem használják sűrűn. Kiszúrom, hogy a kandalló mögötti fal túloldalán egy méretes gardrób található így elindulok arra. Az egyik fele tele van Namjoon ismerős holmijával, míg a másik üres. Azt hiszem oda így hogy itt vagyok, pakolhatok én.

Benyitok az itt található csukott ajtón, mi a fürdőszobába vezet. Az egész helyiség majdnem akkora mint maga a háló, ráadásul színvilágban is passzolnak egymáshoz. A padló olyan fényes, hogy én is látszódom benne, a falakon lévő márványmintás csempe pedig letisztult hatást nyújt. Egy hatalmas kétszemélyes kád az ablak előtt, egy jó tágas zuhanykabin szemben a falnál, az ajtó mellett két kézmosó hatalmas tükrökkel, a két oldalán szekrényekkel. Szinte lakni lehetne ebben a fürdőben akkora. Tudom, hogy minden egyes alkalommal sokkolódom mikor ilyen mértékű luxust látok, de ha a múltamat nézzük több, mint érthető.

- Hello - búgja Namjoon hirtelenjében a fülembe, mire annyira nem számítok, hogy halkan felvisítok és elugrom tőle.

- Ez nem volt szép - fordulok felé tettetett sértődöttséggel, majd végignézem ahogy vigyorogva megtámaszkodik az ajtófélfán. Fehér ing és elegáns nadrág van rajta, mik ha látom kiemelik minden fontosabb testrészét. A mosolyát meglátva az én számon is végigfut egy kis görbület, végül csak közelebb lépek hozzá hogy hozzábújhassak végre. Három napja nem láttuk egymást, ráadásul a találkozás sem úgy sikerült ahogy akartam, szóval vágyom némi édességre. Sóhajtok ahogy megérzem az illatát és a testmelegét, ő pedig mindkét kezét körém fonja közelebb húzva magához. - Pont ez hiányzott nekem - sóhajtom a nyakába lehunyva pár pillanatra a szemeimet.

Namjoon nem válaszol, csak egy puszit nyom a fejemre és megsimogatja a hátamat. Percek telnek el, de mi csendesen állunk élvezve a nyugalmat. Az életünk sokszor elég mozgalmas, az együtt töltött idő pedig szinte ajándék. Én legtöbbször a gyakornokokat istápolom, míg Namjoon igyekszik rendben tartani a Blue Side-ot. Este jut időnk arra, hogy elmeséljünk mindent egymásnak, vagy esetleg napközben telefonon keresztül osztunk meg a másikkal dolgokat. Ez így több, mint elég számomra. Az első mindig is ő lesz az életemben.

- Nem szeretnéd elmondani végre, miért kellett idejönnöm? - érdeklődöm továbbra sem mozdulva, élvezve a közelségét.

- Az alaptörténetet tudod, miszerint egy fiatal srác minden banda tagot meggyilkolt. Nos, Jaegum jelenleg is megfigyelés alatt tartja, de több mint valószínű hogy valamit nem mondd el nekünk. Szeretném elsősorban, hogy ezt a valamit Te szedd ki belőle, az válasz a miértre egyszerű. Különleges képességed van ahhoz hogy megértesd magad, és elérd azt amit akarsz. Már ha csak arra gondolok milyen patáriát rendeztél mikor két napig nem beszéltünk tudom, hogy te vagy az emberem ezügyben.

- Hé! - húzódom el a mellkasára csapva, ahogy eszembe jut az a két kínkeserves nap. - Ne emlegesd azokat a napokat. Szörnyű volt átélni - borzongok meg visszagondolva minden egyes pillanatra mikor kértem Namjoont hogy hallgasson meg. - De egy valamiben igazad van. Én vagyok a Te embered.

- Tudom - cirógatja meg az arcomat, majd folytatja. - És lenne itt még valami. A válaszától függetlenül szeretném ha velünk jönne és bekerülne a gyakornokprogramba. Tudom, tudom - bólint a döbbent reakciómat látván. - Nem kattant be, nem azért gyilkolt, ez biztos. Valami más oka van. Erős megérzésem van ezzel kapcsolatban - biztosít, nekem pedig több se kell, bólintok. Bízom benne. - Amúgy pedig aki egyetlen mély sebbel megúszik egy konkrét merényletet, annak van tehetsége, szóval ha nem derül ki róla hogy egy pszichopata, akkor elvisszük magunkkal.