The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 25.

Kíváncsian indulok meg Namjoon dolgozó szobája felé ahonnan az előbb kiszólt nekem. Alig húsz perce értem haza – vele együtt – egy amolyan közös edzésről, hiszen így, hogy csapattag lettem, elég sok minden került a heti elfoglaltságaim közé pluszban. A főhadiszállás legalsó szintjén egy bevetést lehet eljátszani, pontosabban... tudjuk gyakorolni az együttműködést, miközben ezen a gyakorlaton vagyunk. Egészen jól sikerült beilleszkednem, mindenki nagyon kedves velem, a közös edzések során rengeteg dolgot magyaráznak el. Furcsállom ugyan, hogy HaNeun csak orvosi feladatokat lát el, ő nem jön küldetésekre, viszont mikor rákérdeztem csupán annyit felelt, hogy ő kérte hogy legyen így.

- Tessék? - nyitok be a szobába, hol a szokottnál egyébként nagyobb a rendezettség, viszont a férfi körül sokkal inkább kupisabb.

- Segíts kérlek! - néz rám kétségbeesetten a papírhalmok mögül, mire kisebb kuncogás kíséretében sétálok közelebb hozzá. - Dokumentumokat keresek az előző hétről, de sehol sem találom őket. Már átnéztem a tavalyi iratokat is, de egyszerűen nincsenek meg. Kezdek nagyon ideges lenni, mert fontos lenne lenéznem róla egy adatot - magyarázza, közben folyamatosan a nem kellő lapokat dobálva arrébb.

- Megnézted a dokumentumtartóban is? - utalok a mappára, mivel a legtöbbször mászkálni szokott ha megbeszélésre megy, vagy valakivel telefonon beszél, de közben valahova mennie kell. - Tegnap mintha azzal együtt mentél volna bevásárolni - jegyzem meg legnagyobb örömére, ugyanis mint aki épp most világosodott meg, a kis taska felé kap. - Ha ott lesz és eltaláltam, szerzel nekem mangót! - alkudozom, mire csak felnevet.

- Isten vagy - pillant rám hálásan a papírjait szorongatva, én pedig mint aki jól végezte dolgát térek vissza a házimunkához. Reggel óta csak takarítok, ugynais nem igen volt rá energiám a napokban, így hirtelen minden a nyakamba szakadt. Van egy halom koszos ruha, a mosatlan hegyekben áll a mosogatóban, ráadásul a kertben is lehet kezdeni kellene valamit, mivelhogy nem csak a fű nőtt meg rohamosan, hanem a bokrok is furcsa alakot öltöttek. Eddig is hasonlóak voltak, viszont már egy ideje szemezek velük és most jutottam el odáig hogy rendbe kellene tenni. Majd mondom Namjoonnak is, talán ő többet tud vele kezdeni férfiként.

A konyhába sétálva nekiállok minden edényt, tányért és poharat bepakolni a mosogatógépbe, ami pedig nem fér el benne, azt a szerkezet elindítása után én magam mosom el. Emlékszem, hogy amikor kisebb voltam, odabent a katonai létesítményben nagyon sokat tetvészkedtem anyu körül, ugyanis mindig unatkoztam. Természetesen ő sok feladattal látott el ennek örömére, a legtöbb esetben mosogatnom vagy teregetnem kellett. Nem áll tőlem távol a házimunka, bár a végeredményért sokkal inkább rajongok, mint sem a munkáért. Szeretem ha minden rendben van körülöttem.

Nagyjából másfél óra szükséges ahhoz, hogy mindent elrendezzek, így fáradtan roskadok le Monie mellé a kanapéra. A kutyus egyből befészkeli magát az ölembe, amolyan simogatás ösztönzésképpen, s többet sem kell kérnie, nekikezdek a kényeztetésének a tévé csatornái között szambázva. Valami igazán érdekes kis sorozat mellett döntök, mi a JTBC nevű csatornán kerül leadásra éppen most. Érdeklődve kezdek a nézésének, bár nem igazán értek belőle semmit, ennek ellenére elég izgalmasnak tűnik.

Lényegében arról szól, hogy a nő háziorvos, férjnél van és van egy fiúgyerekük. Látszatra mindene megvan, mert sikeres a karrierében, boldog a családja, azonban mind a barátai, mind a férje becsapják az eddig látottak alapján. A férj ezidő alatt arról álmodik, hogy híres filmrendező lesz. Van egy szórakoztatóipari cége amit a felesége támogatásával vezet. Annak ellenére, hogy szereti őt az asszonyt, egy veszélyes szerelmi viszonyt folytat egy nála jóval fiatalabb lánnyal. Tulajdonképpen ebből épül fel a történet maga, ez a rész pedig kifejezetten... kusza, de tetszik.

- Iseul! - kiáltja el magát valahonnét Namjoon, mire sóhajtva ugyan, de feltápászkodom. A nap nagy részében nem is beszélgetünk a másikkal olyan sokat, mi ami azért olyan szempontból jó, hogy bár együtt lakunk, van privát kis életünk is. Néha azért nagyon szívesen elmennék vele ide-oda, vagy csak nyugalomban eltölthetnénk egy napot közösen, munka megy minden nélkül. Hiába tudok róla megannyi dolgot, mint például hogy szeptember tizenkettedikén született Ilsanban, hogy egy zseni, hiszen 148-as IQ-val aligha mondhatom másnak. Az egyetemi felvételi vizsgákon a nemzeti TOP 1,3%-ba sorolták be a matematikából, idegen nyelvből, nyelvből és társadalomtudományokból elért felvételi pontjai alapján. Folyékonyan beszél angolul, ha van ideje, akkor szívesen olvas jó könyveket. Nagyon jól vezeti az alakulatot, ez abból látszik leginkább ahogy egymáshoz viszonyulnak, ahogy egymással beszélnek, bolondoznak, dolgoznak. Nincs az a túlzott komolyság általában, viszont ha a pillanat megköveteli mitha csak álarcot cserélnének. Tudok azon nehézségekről is, amiken fiatalkorában ment keresztül. Édesapja hiányában, férfiminta nélkül nőtt fel, sokat szenvedett emiatt. Állandó bizonytalanság, megfelelési kényszer, a gyűlölködők önbizalom rombolása – kik nem hitték hogy sikeres ember lehet apa nélkül, ezt ő maga mesélte.

A dolgozószobájába benyitva teljes nyugodtság fogad, sehol egy papír vagy dokumentumhalom. Érdeklődve sétálok a telefonáló férfi felé, hogy jelezzem, itt vagyok, mondhatja amiért szólt. Gyengéden megérintem a karját, minek köszönhetően rámkapja a tekintetét, s int, hogy üljek le a székébe, egy perc és végez. Hang nélkül huppanok be a forgósszékbe, a lábaimat felhúzva magam elé, átölelve őket. Csendesen kezdem el hallgatni amit angolul diskurál valakivel, szerencsére egyébként értem is, mert volt szerencsém megtanulni a nyelvet odabent... Egyedül azt nem értem, hogyha még telefonál, akkor mi a francért nem hagyott még egy kicsit tévézni?

- Na, bocsánat, itt vagyok - fordul felém Namjoon mosolyogva, az asztalra letéve a mobilját. - Azért szóltam, mert feltehetőleg úgy egy hét múlva küldetésen kell résztvennie a csapatnak, pontosabban neked is, úgyhogy a héten többet fogunk gyakorlatozni hogy kicsit belerázódj. Részleteket nagyon nem tudok mondani, előbb is George hívott valami e-mail miatt, amit majd meg kell nyitnom. Vannak részletek ha szeretnél tudni ilyesmit, hogy mikor van indulás és így tovább... Majd tartani fogok lehetősségem szerint egy kis megbeszélést még az indulás előtt - hadarja el ezt a sok információt egyszerre. Szinte fel sem fogtam. Küldetés? Velem?! - Értem, zavart az arcod.

- Kissé berezeltem... - vallom be szinte suttogva ezt az apró tényt. - Félek hogy nem fogok megfelelően teljesíteni. Nem akarlak benneteket hátráltatni - húzom el a számat félve, már előre számítva Namjoon reakciójára.

- Most is ügyes vagy, viszont hogy biztosabb legyél magadban fogunk még gyakorlatozni, oké? Ezért mondtam az előbb is amit. Jól taktikázol, a mozdulataid rendben vannak, szerintem ha kellően koncentrálsz még engem is leszerelsz könnyedén, úgyhogy nincs miről beszélni ezzel kapcsolatban a továbbiakban - rázza meg a fejét kissé morcosan. Mostanában egyre inkább zavarja, ha valamire azt mondom nem vagyok képes. Reggel is említettem neki, hogy képtelen vagyok a kötélmászásra, erre addig-addig csináltatta velem, amíg könnyedén fel nem mentem a tetejére segítség nélkül. - Ennyit szerettem volna.

- Oké - állok fel ültömből, hogy visszaengedhessem. - Hamarosan nekikezdek a vacsorának. Különleges kívánság? - kérdezem tőle még mielőtt kilépnék a helyiségből.

- Nincs - feleli tömören leülve a székbe, a tekintetét az enyémbe fúrva közben.

- Akkor jó munkát - búcsúzom, majd becsukva az ajtót magam után távozom.