The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 27.

Másnap korán Namjoonnal együtt elmentünk egy kisebb bevásárlásra, mert idehaza konkrétan kiürült minden. Amíg mi az edzéssel, a készülődéssel voltunk elfoglalva felettünk mindent, nekem pedig fel sem tűnt mindez egészen addig, amíg nem szembesültem ezzel a ténnyel. Először csak élelmiszert vettünk, ám amikor egy igazán szép ruhát láttam meg egy butik kirakatában muszáj voltam bemenni. Namjoont lehetetlenség volt rábeszélni, így ő inkább az épület előtt várakozott, ugyanis a szokottnál nagyobb a nyüzsgés, főleg azért mert a nyári szünet is kezdetét vette az iskolákban, ezért a férfi szerint minden tinédzser itt lóg.

Egy eladó nő azon nyomban elém is siet, majd körülbelül ezer kérdés után végre elindulhattam felpróbálni a szépséges ruhát. Sötétkék színben pompázik – nincs hasonló árnyalatú darabom odahaza, de nagyon-nagyon tetszik. Felvéve pedig el is bíz a választásomban a kinézetem, ugyanis szerintem szuperül áll rajtam. Kár, hogy ebben nem tud megerősíteni senki. Sóhajtva egyet egy félszeg mosoly kíséretében öltözök vissza, aztán előkapva a bankkártyámat, irtó drágán ugyan, de végül megvásárlom.

Kiérve az üzletből megmutatom a férfinak is a választott darabot, ki szerencsémre és örömömre pozitív visszajelzést nyújt. Átveszi a papírzacskót a tiltakozásom ellenére is, miszerint viszi ő. A fejemet csóválva sietek a rohamos léptekkel előttem nyargaló férfi után, mikor pedig megtorpan egy étterem előtt majdhogynem neki megyek. Befelé biccent, maga elé enged, az ajtón betoppanva rögvest egy fickó fogad, ki mindamellett hogy feltűnően mér végig igyekszik elmagyarázni merre találunk üres asztalt. Namjoon rosszallóan rázza a fejét miközben leülünk egymással szemben, viszont én nem tudok nem nevetni rajta. Mikor sokat gondolkodik valamin akaratlanul is megrándul az orra. Ilyenkor mindentől függetlenül nagyon aranyos.

- Válassz valami reggelit magadnak, aztán elmegyek leadom a rendelésünket - adja át az eddig mellette lapuló étlapot, én meg akár egy robot kezdek bele az olvasásba. Elkeseredve pillantok vissza Namjoonra, ki megilletődötten fogadja az arckifejezésemet. - Mi az? Nem tetszik egyik menü sem? - érdeklődik kedvesen, egy pöppet talán szomorkásan.

- Pont ez az... - sóhajtok tiltakozóan, a hatás kedvéért még a szabad kezemet is rázni kezdem. - Mindegyikből szívesen ennék - biggyesztem le az ajkam minek köszönhetően megkönnyebbülten dől hátra, majd egy apró nevetés szakad fel a torkából. - Ne nevess ki - csapok rá az asztalon pihenő karjára finoman. - Te hoztál olyan helyre, ahol lehetetlen csak egy, vagy kettő ételt rendelni! - érvelek, elérve hogy megemberelje magát és megkomolyodjon.

- Igazad van, akkor most megyek rendelek - egyenesedik fel ültéből, majd a fejemet megsimogatva már el is tűnik a látószögemből. A telefonját felelőtlen módon az asztal legszélén hagyja, emiatt gondolva egyet a kezembe véve teszem inkább beljebb. Megijedek, mikor rezegni kezd a készülék, majdnem el is dobom, ám inkább csak megnézem ki keresi. Jaegum az. Kinyomva őt rakom inkább az asztal közepére a mobilt, hiszen nincs jogom felvenni a telefonját, bár lehet fontos hívás volt. Amint visszatér szólok neki hogy keresték.

A látóterembe másodpercek leforgása alatt kúszik be egy ismeretlen kéz némi fehérséget szorongatva. Érdeklődve, illetve homlokráncolva fordulok a tulajdonosa irányába, ki az előbbi srác az ajtóból. Kíváncsian pislogok rá, amolyan "Mondjad mit szeretnél tőlem" fajtával, viszont minden előzmény nélkül csak a kezembe ad egy fecnit és elmegy. Tudatlanul nyitom szét, de már csukom is vissza ahogy elolvasom. Mégis... mi a francot képzel magáról?! Nem ő szarta a spanyol viaszt! Még csak nem is ő az angol hercegek egyike.

- Már itt is vagyok - ül le velem szembe Namjoon, ki egyből kiszúrja hogy feszült vagyok. - Történt valami? - puhatolózik finoman, ám csak a kezébe teszem a papírlapot. Figyelmesen olvassa végig a pár mondatot, aztán rám nézve minthogyha valami megcsillanna a szemeiben. Valami nem túl tiszta és becsületes dolog. - Melyik írta? - kérdezi komolyan a szemeimbe nézve, azonban nem feltétlen szeretnék neki válaszolni így, hogy idegessé vált. - Azt kérdeztem, hogy melyik írta azt, hogy jelentkezz ha szükséged van éjszakai társaságra, majd leírta a mobilszámát!

- Az ajtós fickó volt az... - pillantok a kezeimre zavartan, aztán fel is kapom őket onnan ahogy meghallom, hogy Namjoon kitolta a széket. - Yah! Mit csinálsz? - fogok a csuklójára ahogy feláll, s indulna valamerre. - Ez egy kicseszett étterem, Namjoon! Kérlek ülj vissza, nem történt semmi... - suttogom neki úgy, hogy csak ő hallja, végül már jómagam is felállok, egyenesen elé, hogy véletlenül se mehessen el. - Engem nem érdekel, ne izgasson téged se - erősködöm, minek hatásaként már összeakad a tekintetünk, s értékelem hogy emiatt már kezd lecsillapodni. Fogalmam sincs ugyan, hogy ki váltotta ezt a hirtelen haragot ki belőle, viszont szerintem jobb is. Lehet egy régi emlék szakadt fel benne, ezért nem szeretné ha konkrétan... kéjhölgyként kezelne valaki. - Csak... együnk és menjünk haza jó? - sóhajtok nyugtalanul , megérintve a kezét, mire elengedve ezt az egészet helyet foglal.

Megkönnyebbülve helyezkedem el vele szembe ismételten, a tekintetünk ismételten összekapcsolódik ám ezúttal teljesen áthatóan les rám. Nem tűnik valami boldognak, viszont nem is várom el tőle ezek után ezt. Engem nem igen tud megérinteni ez az egész cselekedet annyira, hiszen egyáltalán nem tudom ki ő, idegenek véleményére meg abszolút nem vagyok kiváncsi. Első látásra meg aztán főleg. Az a fószer elkönyvelt engem egy örömlánynak, holott most találkozott velem először. Figyelemre méltatlan cselekedet.

- Mit rendeltél? - kérdezem a férfitől megtörve a csendet. - Egyébként Jaegum keresett. Kinyomtam, úgyhogy nem tudom mit szeretett volna - tudatom vele végre ezt a létfontosságúnak tartott információt.

- Rendben, majd később visszahívom. Biztos csak a holnappal kapcsolatban szeretett volna egyeztetni - utal a bevetés kezdetére, miről végül az a megbeszélés elmaradt és mindenkinek telefonon újságolta el az információkat. Mivel ez nem egy hivatalos küldetés és beépített emberek leszünk, nem lesz különösebben szükségünk a katonai alakulatunk egyenruhájára, majd Amerikában kapunk valamit. Elméletileg egy hotelben szállunk majd meg, illetve rendes járattal megyünk. Félek, bevallom őszintén, hiszen ez lesz az első olyan alkalom, hogy erről a területről kimozdulok. Remélem sikerül elkerülni azt, hogy észrevegyék azt hogy én vagyok az, aki megszökött a létesítményből. Már lassan másfél éve lesz, hogy kiszabadultam. Még ugyan ennyi és elkezdek feledésbe merülni, azaz nyugodt lehet az életem. - ... rizst, levest, húst és teljes köretet. Tulajdonképp ha részleteket szeretnél tudni, galbit, fűszeres tenger gyümölcssalátát, hiába nem szeretem, te majd megeszed - mosolyog rám kicsit nyugodtabban, mi engem is hasonló cselekedetre késztet. - Aztán második körben kongnamul babot, oi naenggukot, fűszeres moszatot végül moo saengchaet - sorolja elkápráztatva engem.

- Ennyit holnapig eszek meg csak! - pislogok rá nagyra nyílt szemekkel, mire csak felnevet.

- Dehogy. Tegnap is elég szépen megettél mindent mire hazaértem - utal vissza az aznapi reggeli étkezésemre, mi igencsak finom volt. - Most ráadásul ketten vagyunk, simán felfalunk ennyit - érinti meg a papír fecnit forgató kezemet finoman, bíztatásként. - Azt meg legyél szíves...

- Meghoztam a rendelést - szakítja félbe a beszélgetésünket az a fiú, majd finoman kezd el lepakolni mindent az üres felületre. Beletelik némi időbe, mire mindentől megszabadul, azonban még mielőtt elmenne megszólítom a névtáblájáról lelesett név alapján. Tekintete megállapodik rajtam, pontosabban ez előtt még végigelemzi közelről is a valómat. Namjoon érzékelhetően megfeszül, hogy leszólítottam a srácot, így nem is akarom tovább húzni a mondandóm elkezdését.

- Azt hiszem rossz címzettnek kézbesítetted ezt a levelet - nyújtom át neki a cetlit. - A szajhák a sarkon várakoznak jobb esetben éjszaka, nem pedig egy illedelmes férfivel flangálnak egész álló nap. Ha fel akarsz szedni valakit, akkor keress egy másik módszert, mert ilyen szöveggel nem kapsz meg igazi nőket, csak valami rossz utánzatot - villantok felé egy szelid mosolyt is, közben a fiú arca már vörösödni kezd. - Egyébként meg a helyedben fiatalabb lányoknak írogatnék, ugyanis szerintem az anyukád lehetnék fiatalabb kiadásban - fejezem be a mondandómat, ő pedig elnézést kérve távozik.

- Hű - ad ki Namjoon egységes hangot mi egyből oda vonzza a pillantásom. - Nem tudtam, hogy ennyire kultúráltan is el lehet küldeni valakit az anyjába - bukik ki belőle a nevetés felhőtlenül úgy, mint még eddig soha. - Oké, együnk - csillapítja le magát perceken belül, átnyújtva a fém pálcikáimat. - Idáig látom hogy üres a gyomrod.

- Nem tagadom... - felelem, s felkapva egy darab húst nekikezdek a reggelinek.