The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 53.

Magabiztosan szállok ki az autóból másfél óra utazás után, mi már csak azért sem volt a legegyszerűbb mert a hegyi utak olyan kanyargósak hogy majdnem elhánytam magam az első negyedórában. Már majdnem két éve lakom ezen a gyönyörű helyen, de ha hosszabb ideig kell autóba ülnöm akkor van hogy kicsit megviccel a gyomrom. Mint most.

Jelenleg egyébként a gyakornokok, kezdők által benépesített épülethez jöttünk most, ugyanis alig pár nap és megkezdődik a képzésük újból, immáron általam tartva mind a tíz csoportnak az edzéseket. Az épület maga hasonló a mi főhadiszállásunkhoz, pusztán az elrendezése, a kialakítása más, de ugyan úgy a földbe van süllyesztve, a tetején pedig fű van. Nagyon közel vagyunk egy hegyhez, ezért garantálom, hogy még oda is be van építve valami. Mindenesetre egy biztos: ha az újoncoknak ekkora hely kell, akkor bizony jó sokan vannak. Azt hiszem Namjoon reggel ötvenet említett miközben én aláírtam a papírokat, miszerint tényleg elvállalom a feladatot, azaz kiképzem őket Blue Side-os katonává.

Jaegum intve kelti fel a figyelmünket megmutatva ezzel nekem a bejáratot, mi tulajdonképpen egy ajtó nélküli fal. Jelenleg nem tudom elképzelni hogy miként működik, de biztos valami azonosítóval lehet csak a túloldalára bejutni. Az autót bezárva lép mellém Namjoon, majd halványan rám mosolyogva int a kezével, hogy mehetünk. Az ő kezében egyébként ott van a mappa, mint el kellett volna olvasnom, de annyira sok a körítés, hogy képtelen voltam az első húsz oldalnál továbbjutni.

- Üdv nektek a csodák csarnokában - köszönt bennünket Jaegum szórakozottan, Namjoonnal már megszokottan biccentenek egymásnak, viszont ahogy felém fordul a közös, nemrég alkotott kézfogásunkra nyújtja a kezét. A bál óta sokkal bizalmasabb kapcsolatot ápol velem is, megmerem kockáztatni hogy azt mondom ez már-már Namjoon szintű, ugyanis amikor őt hívja mindig megkérdezi hogy ott vagyok-e, ha pedig igen, akkor mindig kéri hogy hangosítsa ki őt Nam, hogy hallhassam én is. Örülök, hogy a volt menyasszonya ennyire közel hozott minket egymáshoz, mert így Jaegum lett HaNeun-ön kívül az a személy, akit közeli barátomnak tudhatok, s akivel megoszthatok belsős dolgokat.

- Szia - köszönök vissza neki, miközben én is a kézfogásra nyújtom a kezem. Pillanatok alatt lezavarjuk, Namjoon mellettem csak sóhajt egy nagyot mosolyogva és kéri Jaegumot hogy menjünk be. - Oh, szóval ez ilyen - pislogok nagyokat, amikor az említett személy megnyom a falon egy gombot, s mellette kinyílik egy kis rés, mibe a jobb szemével belenéz, s a fal már kattan is. Egy körülbelül három méter széles rész válik mozgathatóvá, mivel pedig Jaegum megy elől, így ő mutatja miként lehet bejutni. Be kell lökni, a fal pedig azon oldala mozdul el, amire nyomást gyakoroltál. Menő.

- Nos, ez az előcsarnok, ami nem nagy, de mint látod Iseul, jobbra van egyből egy folyosó, amire szintén azonosítanod kell magad hogy bejuss, de ahogy megtörténik és sétálsz tovább a végén van egy lépcső, ahonnan nyílnak az edzőtermek, öltözők, zuhanyzók, mosdók, egy nagy beltéri kert, szimulációs termek és maguk a különböző helyszínre alakított akadálypályák. Az én kedvencem a radioaktív, de majd úgy is meglátod - magyarázza, majd kacsint egyet s mondja tovább akárcsak egy robot. - Egyenesen mint látod, itt a falba van beépítve egy recepció, hol mindig Minwon ül és javarészt doramákat néz. Mellette van a központi rendszer, ahová az összes szoba kamerái befutnak, ahonnan az áram megy, meg ilyenek. Hétköznap öten ülnek ott bent, műszakonként pedig mindig mások. Ha itt végig egyenesen mész, és nem fel a lépcsőn, valamint ha a balra elkanyarodsz akkor ott van az a hely ahol a kezdők jó sokat tartózkodnak, egy jó nagy lakosztály ötven embernek. Lényegében egy nagy étkezőből áll, nappaliból, fürdőkből, ezen belül meg van egy külön folyosó a kabinjaiknak, ahol csoportokra felosztva alszanak. Mindegyik csoport tíz főből áll, ezek a helyiségek meg öt ágyasok, szóval így a csoportok kettéosztódnak. Ha ugyanezen a részen jobbra lemész a pár fokos lépcsőn, akkor az a hegy belsejébe vezet, ahol tulajdonképpen egy hatalmas csarnok van kialakítva hegymászásra, falmászásra. Szórakoztató, kivéve akkor amikor az ötven méter magas szirtről lecsúszol és szabadon zuhansz vagy tízet amíg a kötél be nem ránt magától. Na mindegy - legyint egyet, s int hogy menjünk fel az előcsarnokban lévő lépcsőn. - Itt fent ez egy erkély tulajdonképpen, amiről lelátsz a bejáratra, a recepcióra és a legjobb, a belső kertre. Napenergiával működik, így a növények képesek a megfelelő odafigyeléssel életben maradni a föld alatt. Remek kertészeink vannak erre a célra - magyarázza miközben halad fel a lépcsőn, közben erősen gesztikulál és hátra-hátra fordul, hogy élünk-e még.