My little demon (Woosan ff.)

1 ( bevezető😝)

- mi van te halál madár , nem tudnál egyszer normálisan kinézni??-ütközik vállamnak az egyik kedves osztálytársam mikor mennék be a suli kapuján . Bár tudnám ő miért kifele jött , így is hülye nem kéne elszalasztanija a lehetőséget , hogy szerezzen magának tudást, habár, ha agya sincs nem tudom hol tárolná.

Egyébként tök normálisan nézek ki, attól , hogy feketében vagyok és kapucni van a fejemen, nem hiszem , hogy normálatlan lennék, a jegyeim is közepes átlagon mozognak, ami normális.

Amúgy is ezek a terroristák miatt vagyok teljesen letargikus hangulatban , mindig mindenhol. Nem hogy nincsenek barátaim, de még zaklatnak is. Nem tudnak meglenni nélkülem, könyörgöm én is csak ember vagyok minek akaszkodnak rám, ha ígyis utálnak. Csak valami változtatná meg a kibaszott unalmas életem.

Kellene egy barát, akivel nevetgélhetek és ellehetek, talán akkor színesebb ruhákat is hordanék, ha boldogabb lennék.

A suliban elunom az életem, ahogy mindig , de azért tanulok , hogy legyen belőlem valaki, hiába akar minden másodpercben lecsukódni a pilláim, nem hagyhatom, hogy az álmosság nyerjen ellenem.
Végül csengetéskor olyannyira álmos voltam már , hogy fájdalmasan puffanva fejem a padra álmodni készültem, de valaki valamit rácsapott az asztalomra , akit nagy valószínű most megölök.

-mivan?- nézek fel zaklatómra gyilkos szemeimmel, akit aszt hittem megint a szokásos hülye gyerek , de nem.

-nehogy megölj a szemeiddel én csak segíteni akarok-mondta mosolyogva.

-minek?

-hogy ne legyél ennyire boldogtalan és szenvedély hiányos-és elém csúsztatta a könyvet , amit pár perce az asztalra csapott.

-attól, hogy olvasok nem lesz szebb életem.-húzom fel szemöldököm.

-oh, ez nem olyan könyv. Csak olvasd el , próbáld ki és nézd meg mi lesz a vége.-azzal vállat von és visszamegy a helyére az első padba. Szóval osztálytársam.

Egyébként tök szép könyv , régies és a mintái is különlegesek. Amolyan úgysem veszíthetek semmit gondolattal elraktam hátha érdekes lesz. Nekem már mindegy.