District 2 - Éhezők Viadala

Drága kicsikém, úgy szeretlek

Egy pillanatra az egész aréna, sőt, talán egész Panem megdermedt. Mintha lassított felvételen láttam volna az eseményeket: az almák szerteszét gurultak, a bombák felrobbantak, Katniss széttárt karokkal és lábakkal repült a bokrok közé. Azután csönd.

Legyen halott, imádkozom lehajtott fejjel. Kérlek, legyen halott.

A Hivatásosok az aréna másik felén idegesen felkapják a fejüket. Xander holtra sápad, mikor meglátja a fák felett kavargó füsttengert, mert tudja, ez csak az ő táboruk lehet. Ahogy azt is, a társai őt fogják majd hibáztatni – sokkal könnyebb lenyelni azt, hogy valamit elvétett a számolásnál, mint azt, hogy egy tizenkettedik körzeti nyíllal felrobbantotta az egészet.

Még mindig nem térek magamhoz a sokkból. Soha senkit nem láttam ilyen pontosan célozni. Ezért reménykedem, hogy meghalt: mert kezdem azt hinni, most, hogy kerített magának egy íjat, senkinek sincs esélye Katniss Everdeennel szemben.

Cato ijesztő csöndbe burkolózik, csak a kezével int, hogy kövessék. Clove megpróbálja megsimítani a vállát, de a barátom úgy tér ki az érintése alól, mintha fertőző beteg lenne. Marvel és Xander tisztes távolból követik a kettősüket – a harmadik körzeti jobban tenné, ha futna, de Marvel elállja az útját, hogy csak előre mehessen, ne hátra. Nem tudom, miben reménykedik: hogy mire odaérnek, Cato haragja elpárolog? Vagy hogy képes lesz vele felvenni a versenyt? Akármivel áltatja is magát, Xander hisz neki, megnyugtató mosolya láttán az ő vállai is lejjebb ereszkednek. Közönyös pillantással méregetem őket. Egy újabb betartatlan ígéret.

Katniss felnyög, majd grimaszolva bekúszik a bokrok alá. Az egész testét horzsolások és vágások borítják, az arca bal fele pedig vérben úszik. Feltámad bennem a remény: talán megsüketült? Jelentősen növelné az esélyeinket. Ha így is van, mindenesetre, még ő sem vette észre – túlságosan lefoglalja, hogy minden tagját a levelek jótékony takarásába hajtogassa, mielőtt a barátaim kirobbannának a tisztásra. Ördögi szerencsével épphogy sikerül elkerülnie őket: amint a bakancsa orra is becsusszan a bokorba, Cato már meg is jelenik, cifra káromkodással ,,dicsérve'' a keze munkáját. Clove holtmerev arccal odasétál a területhez, ami fél órával ezelőtt még a táboruk volt, és leguggolva az ujjai közé csippent egy adag földet. Xander a fejét fogja, Marvel megrendülten hallgat. Egyikük sem tudja felfogni, amit lát.

– Hogy történhetett ez? – suttogja Marvel. Clove hagyja, hogy a föld kiperegjen az ujjai közül, majd leporolja a kezét és föláll.

– Valaki működésbe hozta a bombákat.

– Nem hallottam ágyúdörgést – vitatkozik az első körzeti. Clove nem felel: egy kaviccsal ellenőrzi, hogy működnek-e még a bombák, majd mikor meggyőződik a terep biztonságáról, belép egyenesen az egykori kör közepébe, és a kezébe vesz valamit.

Egy nyílvessző hegyét.

– Azért nem hallottál ágyúdörgést, mert még él – közli. Marvelnek a torkába fagy a szó.

A Hivatásosok egy ideig némán, borús arccal állnak, próbálják megemészteni az információt. Katniss zöld arccal, remegve kuporog a bokor alján, úgy ölelve magához a nyilakat, mintha attól félne, valaki elveszi tőle. A feje még mindig kótyagos lehet, a füléből pedig csak úgy ömlik a vér. Megsüketült, semmi kétség.

– Na, erre is jó a csodakrémed? – dünnyögi ide Haymitch. Nem válaszolok, megértem, miért akarja elviccelni a helyzetet: még soha nem járt ilyen közel hozzá, hogy elveszítse mindkét kiválasztottját. Az égési sérülésre lehet krémet küldeni, a darázscsípést el lehet látni gumókkal és növényekkel, de azzal, ha beszakad az ember dobhártyája, nem lehet mit kezdeni. Nem küldhet be neki tűt és cérnát, hogy tessék, varrd össze – az egyetlen reménye az lehet, hogy Katniss megnyeri a Viadalt, és a Kapitóliumban majd szépen meggyógyítják.