District 2 - Éhezők Viadala

A Második körzet kiválasztottja

A kezdeti kapkodás ellenére örülök, hogy Aresék előrehozták az esküvőt. Az elkövetkezendő hónapokban szinte levegőt venni sincs időm, minden időmet a Viadalra való készülés köti le. Próbálok újra hozzányúlni azokhoz az eszközökhöz, amik segítettek kijutni az arénából Hivatásos koromban: ha éppen nem a sportcsarnokban múlatom az időt, a többiek Viadalát nézem vissza, tudatosan készülök a fegyvertárukból, az interjúkon tanúsított viselkedésükből, és próbálok mindannyiuk ellen kitalálni valamilyen stratégiát. Bár abban erősen kételkedem, hogy be is vetném ezeket, ha szemtől szemben állnánk egymással az arénában.

Jó előre kiválasztom a szövetségeseimet. Snow majdhogynem szívességet tett azzal, hogy ilyen nyilvánvalóan figyelmeztetett minket, mert így alig marad olyan körzet, ahonnan nem tudom, kik fognak az arénába jönni. Listára írom azokat, akikről biztosan tudom, hogy ki lesznek sorsolva:

Első körzet: Cashmere + ?
Második körzet: én + ?
Harmadik körzet: Wiress + talán Beetee Latier (Johannáék őt emlegették)
Negyedik körzet: Finnick + ?
Ötödik, Hatodik körzetről egyelőre fogalmam sincs, ők nem vettek részt a tanácskozáson tavaly
Hetedik körzet: Johanna + ?
Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik körzet – szintén nem tudom
Tizenegyedik körzet: Chaff + ?
Tizenkettedik körzet: Katniss + Peeta

Közülük egyedül Finnicket, Johannát és Katnisst nem vagyok hajlandó megölni. Elhatároztam, hogy ameddig csak tudom, tartani fogom magam Plutarch tervéhez, de ha valamelyikük az életemre tör, nem habozok majd visszaütni. Egy unokaöcs vagy unokahúg várja a Másodikban, hogy visszatérjek, és én nem fogom cserben hagyni. Ha választásra kényszerülök a családom és a lázadók között, végre életemben először a helyes döntést fogom meghozni.

A tél lassan átfordul tavaszba, majd a tavasz is elvánszorog, és beköszönt a nyár. A Carpenter-ház olyan forgalmas egész idő alatt, mint egy pályaudvar: Aresék végre helyrepofozták a házukat a városban, úgyhogy nekifogtak a költözéshez, és amíg apa és ő ott szerelték, mi láttuk el Athenát, akinek a hasa már szépen gömbölyödni kezdett. Én szinte alig voltam otthon, ha nem az edzőteremben múlattam az időt, a stílustanácsadói feladataimat láttam el, és a Kapitólium megrendelésére elkészítettem az Első körzet férfi kiválasztottjának ruháit. Rég éreztem magam ennyire motiváltnak és tettre késznek: a sok tervezéssel és bizonytalansággal töltött hónap után most végre történik valami, a mérleg nyelve óhatatlanul el fog billenni valamelyik irányba.

Nehéz lenne nem észrevenni, hogy elérkezett a július. A feszültség napról napra növekszik a körzetben, a bajnokokat szinte ki se lehet robbantani az edzőteremből. Athena hasa már olyan gömbölyű, mint egy lufi, és ugyan nem hajlandó megnézetni egy orvossal, hogy milyen nemű lesz a baba, Ares fiúra esküszik. Az én megérzésem azt súgja, hogy lány.

Az aratás előtt egy héttel minden időmet náluk töltöm. Besegítek a kertészkedésben, a bátyám távollétében körülugrálom Athenát, leginkább azonban csak ücsörgök a nappaliban, nézem a tévéjüket, és időnként bele-belekortyolok a laposüvegembe. Kihasználom, hogy még itt vannak és hogy még én is itt vagyok. Hogy van idő, amit együtt tölthetünk.

Az utolsó éjszaka sem megyek haza. Minden holmimat átviszem Aresékhez, hogy másnap egyenesen onnan menjek az aratásra. Óriási lakomát csapunk, és mindenről beszélgetünk, csak a Viadalról nem. Próbálom elterelni a figyelmemet a szorongásról, de nagyon nehezen megy, mert folyton az jár a fejemben, egy évvel ezelőtt még Cato és Clove is itt ültek velem. Együtt készültünk, együtt terveztünk – és mostanra csak én maradtam.

Ki tudja. Lehet, jövő ilyenkor csak Ares és Athena fog itt ülni az unokahúgommal.

Athena korán elmegy lefeküdni, én azonban, mivel úgyse bírnék aludni, bevonulok a nappaliba. Kezdem azt hinni, hogy egyedül maradtam, mikor azonban épp elővenném a laposüvegemet, Ares feltűnik a szoba ajtajában, kezében egy vízzel teletöltött fazékkal és néhány labdával.