District 2 - Éhezők Viadala

Háborús bűnösök

Amint a közvetítés véget ér, Coin kikapcsolja a tévét Katniss reakciójára várva, de a lánynak (szokás szerint) egészen más tervei vannak. Sarkon fordul, és mielőtt bárki is közbeszólhatna, kirohan a teremből – Boggs megpróbál utána indulni, de Gale hősiesen elállja az útját. Pofon csattanását hallom, de nem vagyok benne biztos, hogy a fiú kapta, vagy ő osztotta ki.

Dermedtségemben egy ideig képtelen vagyok hasznossá tenni magam. Peeta szavain gondolkodom, és azon, vajon mit jelent mindez a forradalom számára. Tudom, hogy ez képtelenség, de szinte ide hallom a körzetiek háborgását, amiért a kedvenc szerelmespárjuk egyik tagja ilyen nyíltan elfordult tőlük. Snow övön aluli csapást mért ránk.

– Valamit lépnünk kell – mondja ki a gondolataimat Plutarch. – Nem hagyhatjuk, hogy a Kapitólium ilyen lépéselőnybe kerüljön. Látniuk kell Katnisst!

– Beszélje rá, hogy vállalja el a Fecsegőposzáta szerepét – vet egy villámló pillantást Gale-re Coin elnök. – Ha kell, mondja meg neki, hogy a fiú életével játszik, bánom is én! De a nap végére eredményt akarok! Most pedig adja le a kommunikarkötőjét és tűnjön el.

Gale – meglehetősen karakterhűtlenül – csöndben bólint, lecsatolja az órát a kezéről, majd a dermedt némaságban kivonul a helyiségből. Még én is behúzom kicsit a vállaimat: ugyan most sem emelte fel a hangját, mégis úgy érzem, még soha nem láttam Coint így tombolni. Nem tudok visszaemlékezni olyan alkalomra, amikor nem úgy bocsátott el valakit, hogy ,,leléphet". Gale nagyon kihúzhatta nála a gyufát.

Miután az ajtó becsukódik a fiú mögött, egy hosszú pillanatig csak ülünk (illetve állunk) a helyünkön, és próbáljuk megemészteni az elmúlt egy óra eseményeit. Még mindig attól félek, hogy a Katniss húzódozása iránt érzett haragjában Coin egyszerűen elrendeli Peeta háborús bűnössé való nyilvánítását, de szerencsére sikerül megőriznie a hidegvérét. Rámordul Boggsra, hogy kapcsolja be a kapitóliumi híreket, engem pedig visszaparancsol a napirendemhez. Kivételesen szívesen teszek eleget a kérésének.

A következő állomáson ugyanis nem más, mint a kórház: a rendkívüli helyzetre való tekintettel későbbre tettem a látogatást, így érthető, hogy Finnick tűkön ül, mire befutok. Ma egy kicsit jobb bőrben van – mindenesetre éberebbnek tűnik, és nekem már ennyi is elég, hogy megkönnyebbülten fellélegezzek. A mai nap őrülete után rám is fér néhány jó hír.

– Nyúzottnak tűnsz – üdvözöl Finnick, és hiába visel ő kórházi köntöst és gézlapokat, én pedig szürke katonai inget, ez a megállapítás még tőle is helyénvaló. Szusszantva ledobom magam az ágya szélére, és kilökök egy hajtincset a szemem elől.

– Beindultak az események – sóhajtom. – Caesar Flickerman sorozatában ma Peeta volt a díszvendég.

– Peeta?! – élénkül fel azonnal Finnick. – A mi Peetánk?

– Az még elválik, hogy ki Peetája – dünnyögöm, magamban azonban megmosolygom, hogy Finnick ennyire a szívére vette ezt a hírt. Ha kezd visszatérni a harci kedve, akkor nemsokára meggyógyul.

Mögöttem besüpped a matrac, ahogy Finnick elhelyezkedik. Leül mellém, és ugyanúgy lelógatja a lábát, mint én. A szemeiben az ideérkezésünk óta először éberségét látok csillanni.

– És hogy nézett ki?

– Jól – felelem. Minél többet gondolkozom rajta, annál aggasztóbb, hogy Peetán semmilyen sérülést nem láttam. Ha Snow a nyilvános szereplés miatt nem kínozhatja fizikailag, akkor a lelki szenvedéseit teszi majd elviselhetetlenné. – Egészséges volt. Arról beszélt, hogy mindenkinek le kéne tennie a fegyvert.