District 2 - Éhezők Viadala

Szerettem, szeretett

Az egész Kapitólium olyan feszült, mint egy robbanásra váró bomba. A lakoma híre mindenkit felrázott, a fogadások ismét az egekbe szöktek, mi, mentorok pedig egymásnak adogatjuk a kávésbödönt, hogy valahogy ébren tartsuk magunkat hajnalig. Bár van egy olyan érzésem, én akkor se tudnék aludni, ha az lenne minden vágyam.

Clove és Cato egy bokor árnyékában átismétlik a tervüket. Clove fog először támadni, a késeivel ő hatékonyabb hosszú távon – ha pedig leszedte az áldozatot, Cato is előront, és befejezi a művet, amit a barátnőnk elkezdett. Amíg tervezgetnek, a rókaképű is előbújik és bemászik a Bőségszaruba, de erre az Ötödik körzet mentorát leszámítva mindnyájan rálegyintünk. Most mindannyiunkat Katniss érdekel.

Aki éppen szinte könyörög Peetának, hogy engedje el a lakomára. Mikor a fiú nagyon nem akar kötélnek állni, Haymitch úgy dönt, itt az ideje a beavatkozásnak: egy drónnal beküld valami bivalyerős kapitóliumi altatót, amit Katniss egy hajtásra meg is itat a társával. Mikor Peeta hortyogva elterül a közös matracukon, a férfi megkönnyebbült sóhajjal dől hátra.

– Csak problémát okozott volna – magyarázza, válaszul kérdő pillantásomra.

Az órák csigalassúsággal telnek hajnalig. Korábban talán unatkoztam volna, most azonban képtelen vagyok megnyugodni – feszülten járkálok a terem falai közt, mint egy ketrecbe zárt állat. Nem bírok se inni, se enni, ha megpróbálok egy könyvet a kezembe venni, az első sornál elveszítem a figyelmem. A barátaimra gondolok. Nem tudom, kihez könyöröghetek, hogy maradjanak életben, ezért inkább próbálom észérvekkel nyugtatni magam: Katniss jól bánik az íjjal ugyan, de az idő és a meglepetés ereje Catóéknak dolgozik. A barátaim ketten vannak, Katniss egyedül, ráadásul kétségbeesettebb, mint valaha. Annyira meg akarja menteni a társát, hogy teljesen megfeledkezett róla, még mindig ő a többi versenyző első számú ellensége.

Pirkadatkor betakargatja a hortyogó Peetát, és nyilait a vállára vetve elindul a Bőségszaru felé. Clove felrázza Catót a válláról, hegyes állával a rózsásodó égre bökve. A fiú csak bólint, és egy röpke csókot követően szedelődzködni kezd: felhúzza a földről Clove-ot, magához veszi a dárdáját, és elrágcsál egy darabka kétszersültet. Mindkettejük arcán feszült várakozás tükröződik, de ő mintha könnyebben tudná kezelni, mint Clove. Mivel a terv első részének ő a kulcsfigurája, jóval nagyobb felelősség nehezedik a vállára, ő pedig kezd összeroppanni alatta. Ha egyszer elkapja Katnisst, nem hagyja majd, hogy Cato végezzen vele.

Mikor már majdnem hajnali világosság van, az utolsó versenyző, Thresh is a fűmező széléhez kúszik, pontosan abban a pillanatban, mikor Katniss is tisztáshoz ér. A Viadal kezdete óta az összes kiválasztott egy helyen van, mégse látják egymást – a feszültség tapintható a levegőben, szinte a gyomromban érzem a szívem kalapálását. Legszívesebben rákiáltanék a Játékmesterekre, hogy mozduljanak már. Nyissák meg a lakomát, hadd essenek mind egymásnak! Nem akarom elfogadni a gondolatot, hogy a reggel esetleg tragikus fordulatot vehet, de kezdem úgy érezni, ennél az őrjítő bizonytalanságnál még az is jobb lenne. Idegesen előrébb fészkelődök a helyemen, és a térdeimre támaszkodva előre dőlök, ahogy hamarosan Haymitch és Chaff is.

Annyira a mozdulatlan képre koncentrálok, hogy mikor a Bőségszaru előtt megnyílik a föld, és kiemelkedik a nyílásból az asztal a hátizsákokkal, kétszer kell pislognom, mire felfogom, hogy mit látok. A kiválasztottak élesen beszívják a levegőt, de mindannyiuk közül a rókaképű mozdul először: kilöki magát a szaruból, felkapja az ötös számmal fémjelezett táskát, és már el is inal, mielőtt a többiek egyáltalán utána nézhetnének. Katniss és Thresh tátott szájjal bámulják a helyet, ahol néhány másodperccel ezelőtt látták, Clove azonban elereszt egy ízes káromkodást.