District 2 - Éhezők Viadala

A különkiadás

A másnapi órarendem nagyon hasonló programokból áll, mint a tegnapi: órák az Oktatási Központ különböző termeiben, edzés a fegyverteremben és persze türelmetlen várakozás arra az egy órára este, amikor meglátogathatom Finnicket. Próbálom jobbra-balra hegyezni a fülemet, ahogy a folyosókat rovom, hátha hallok valamit Silasról, de úgy tűnik, az elnök nem hagyta, hogy a hírek kijussanak a fotocellás ajtón. Az emberek viselkedése teljesen nyilvánvalóvá teszi: fogalmuk sincs róla, hogy a Tizenharmadik körzet lakossága tegnap plusz egy fővel bővült.

Gale-t az étkezőben látom először, mikor mindketten leülünk, hogy elfogyasszuk a zöldségpüréből és vékony szelet vajas pirítósból álló ebédünket. Ugyan az itteni vaj nem olyan ízes, mint az, amit a Másodikban ettünk, eszembe sem jut panaszkodni – örülök, hogy egyáltalán van.

Ebéd közben nem sok szó esik köztünk: megérdeklődi tőlem, tudok-e valamit ,,arról a pasasról, akit a Tizenkettedikben szedtünk össze", én pedig udvariasságból rákérdezek, hogy viselte Katniss a tegnapi nap megrázkódásait. Gale szerint alaposan megviselte, amit látott, de úgy tűnik, ez csak még elszántabbá tette. A nemlétező bajszom alatt belemosolygok az ételembe: végül mégiscsak nekem lett igazam. Örülök, hogy ennyire bejött a tervem.

Még a felét sem fejeztük be a kásánknak, mikor a kommunikarkötőnk egyszer csak csivitelni kezd. Értetlenül pillantok le a csuklómra, de a gyomrom azonnal a torkomba száll, mikor végre sikerül kibetűznöm az üzenetet: Coin elnök azon nyomban a Parancsnokságra kéret minket. Felnézve elég egy pillantást vetnem Gale arcára, hogy lássam, ő is hasonló parancsot kaphatott: egyetlen szó nélkül mindketten felállunk az asztal mellől, és megindulunk az ajtó felé. Próbálunk semleges arcot vágni, de a többi tizenharmadik körzeti szemében már így is látszik a bimbódzó pánik. Annyit ők is tudnak, ha a katonák ennyire rohannak valahova, az nem jelent jót.

Egész úton a torkomban dobog a szívem. Félek, hogy ennek a hirtelen riadónak Silashoz van köze: talán meghalt, vagy megpróbált megszökni? Mégis kiderült, hogy a Kapitólium kémje? Borzasztóbbnál borzasztóbb eshetőségek kergetik egymást a fejemben, épp ezért a meglepetésem nem is lehetne nagyobb, amikor a beléptünkre Coin elnök azonnal bezáratja az ajtót, és bekapcsolja a legnagyobb tévét.

– Hallgassák – int a képernyő felé a fejével. A szívem hatalmasat dobbant, amikor megpillantom Caesar Flickermant.

– Az elmúlt napok eseményei igencsak felborzolták mindannyiunk idegeit – mondja azzal a hangsúllyal, amit akkor szokott használni, mikor valami nagy bejelentést készül tenni. – Ellenünk fordultak azok, akiket a legjobb barátainknak hittünk... Az élet, amit biztosnak véltünk, egy szempillantás alatt tótágast állt. Panem békéje olyan csapást szenvedett el, amilyet a Sötétség Napjai óta nem láttunk.

– Atyaég, ezeket magától találja ki? – fintorog Gale.

– Kizárt – szusszantom. – Caesar velünk van.

– Ezt soha nem állította – próbál korrigálni Plutarch.

– Szerinted így nézne ki, ha nem lenne? – mutatok a képernyőre. Senki nem vitatkozik velem, mert kivételesen tényleg vitathatatlanul igazam van: Caesar Flickerman rettenetesen fest. A sminkje olvadásnak indult az arcán a sok izzadástól, a szeme alatt és a szájánál még ott vöröslenek az apró tűnyomok, amik egy vészhelyzeti botoxkezelésről árulkodnak. Sokat fogyhatott az elmúlt hetekben, amióta kezdetét vette a Viadal, és Snow valószínűleg nem akarta, hogy ennyire egészségtelennek látszódjon a kamerák előtt. Öntudatlanul végigsimítok a számon. Régen én is fel akartam töltetni az ajkaimat.

– Azt hiszem, nem hazudok, ha azt állítom, mindannyiunkra ráfér egy kis megkönnyebbülés. És én végre meg tudom adni önöknek, amire vágynak. Örömmel jelentem be, hogy a ma délutáni különkiadás díszvendége nem kisebb személyiség, mint a Kapitóliumhoz töretlenül hűséges elátkozott szerelmes maga: Peeta Mellark!