District 2 - Éhezők Viadala

A bejelentés

A győztesek haragja ellen még Caesar profija is tehetetlen. Beetee addig-addig csavarja a szálakat, amíg ki nem jelenti, hogy a Viadal gyakorlatilag jogszerűtlen, és megkérdőjelezi, vajon az elnök hatalma csakugyan végtelen-e, ha még ő sem képes megváltoztatni a szabályait. Cashmere idegesen felszisszen az oldalunkon, de Johanna szinte azonnal le is torkolja.

– Ennél rosszabb helyzetben már úgysem lehet, nem?

Mags a régi időket idézi vissza, Finnick pedig felolvassa a verset, amit korábban mutatott nekünk, és ami az élete szerelméhez szól. Persze mindenki azt hiszi, hogy a költemény múzsája én vagyok, úgyhogy a lelátó valósággal könnyekben úszik, mire Finnick végre szerényen levonul. Johanna szokatlanul komor arccal csóválja a fejét, mikor ökölpacsizik vele, én azonban csak akkor merek odalépni hozzá, mikor a kamera az Ötödik körzet női jelöltjére fordul.

– Azért neked se kell a szomszédba menned egy kis drámáért – húzom keserű félmosolyra a számat. Finnick halkan felszusszant nevetés gyanán, de a szeme neki se mosolyog.

– Én magam vagyok a dráma – mondja, de akkor már mindketten az ötödik körzeti férfit tartjuk szemmel.

A hatodik körzetiek azt se tudják, hol vannak, Caesar valósággal vért izzad, mire letelik a számukra kiszabott műsoridő – mikor azonban a megkönnyebbüléstől majdnem sóhajtva Johannát szólítja fel a színpadra, nekem kezd kellemetlenül szorítani a gyomrom. Látszik az arcán, hogy pokoli dühös, és hogy ezt a haragot nem fogja véka alá rejteni, és ugyan tudom, hogy ennél rosszabb helyzetbe már egyikünk se kerülhetne, mégis aggódok érte. A Játékmesterek tudják, hogyan szúrjanak ki egy kiválasztottal az arénában.

– Ma este sok könnyet láthattunk – vezeti fel Caesar. A mosolya nagyon nem illik Johanna fagyos, dühtől remegő ajkaihoz, úgyhogy a feszültség valósággal vibrál az egész nézőtéren. – De a te szemedben nem látok könnyeket. Johanna, te dühös vagy. Áruld el, miért!

Ez a pasi vagy velünk van, vagy teljesen hülye – fut át a fejemen. Az lenne a dolga, hogy elcsitítsa az elégedetlen hangokat, ehelyett valósággal adja Johanna alá a lovat, akiről Panem-szerte tudnivaló, mennyire nem fukarkodik a szavaival. Snow képes, és a fejét veszi ezért a baklövésért.

Johanna nem okoz csalódást. Hitetlenkedve felnevet, mintha nem is tudná, hogy lehet feltenni ilyen ostoba kérdést, majd felszívva magát Caesar felé fordul.

– Igen, dühös vagyok – feleli. Belém hasít a felismerés, hogy ez a lány egyszerűen gyönyörű, amikor tombol, de megpróbálom elhessegetni magamtól a gondolatot. – Úgy érzem, átvertek. Úgy volt, ha megnyerem a Viadalt, akkor életem végéig békében élhetek. De most ismét ölnöm kell. De tudjátok mit? Basszátok meg!

Az egész lelátó felhördül, Finnick a szája elé kapja a kezét döbbenetében. Caesar döbbenten áll az események közepette, ahogy Johanna tombolva átkozódik és küld el melegebb éghajlatra mindenkit, aki hozzájárult a Viadal létrejöttéhez. A kiválasztottak vagy olyanok suttognak, hogy igaza van (Chaff), vagy olyanokat, hogy hogy lehet így beszélni (Gloss). Finnick és én karba font kezekkel állunk, csak míg az ő arcán rettenet ül, az enyémen csodálat. Johanna minden szava telibe talál, mintha egyenesen a lelkemből olvasta volna ki őket, de nekem nem volt bátorságom így nekirontani az egész Kapitóliumnak. Újra és újra rá kell döbbennem, mennyire vakmerő és rendíthetetlen ez a lány.

– Halott – suttogja Finnick holtsápadtan. – Halott ember.

– El akarom venni ezt a nőt – tör ki belőlem ugyanekkor.

Johanna után valóságos felüdülésként hat a nyolcadik és kilencedik körzetiek nyugalma. A feszültség fokozatosan alábbhagy a közönség soraiban, a miénkben azonban nőttön nő, mert egyre közelebb érünk a Tizenkettesekhez. Peeta idegesen harapdálja egyébként is krétafehér ajkait, Katniss pedig úgy néz ki, mint aki másodpercekre van az összeeséstől vagy az idegrohamtól. Amikor végre Chaff is levonul a színpadról és a nézők őrjöngve kezdik követelni, hogy láthassák Katniss Everdeent, az összes bajnok egyszerre szívja be élesen a levegőt.