District 2 - Éhezők Viadala

Vadászdarazsak

Katniss becsületére legyen mondva, nem sikít, még csak fel sem kiált, mikor a Hivatásosok falkája feltűnik az ág alatt, amin egyensúlyozik. Csak dühödten felmordul, mintha a legédesebb álmából riasztottak volna fel, és a fogait össeszorítva kicsit feljebb kapaszkodik. A hatosfogat úgy köröz alatta, mint egy csapat macska, próbálják kitalálni, milyen fegyverrel és hogyan szedjék le.

Katniss kényelmesen elhelyezkedik egy pár ággal följebb, és vidáman lemosolyog a vigyorgó kiválasztottakra.

– Hogy ityeg a fityeg odalent? – kiáltja. A mentorok közül páran felnevetnek, és még nekem is elismerő mosolyra húzódik a szám. Ez a csaj aztán tudja, hogy kell játszani. Kicsit kezdem sajnálni, hogy nem az én körzetemből való, biztosra veszem, hogy nagyon jóban lennénk.

Cato körbenéz a többieken. Az arca nyugalmat és derűt sugároz, de látom, hogy minden ízében meg van feszülve. Piszkálja az önérzetét, hogy egy tizenkettedik körzeti szórakozik velük.

– Egész jól – szól vissza azért Katnissnek csípőre tett kézzel. – És odafent?

– Kicsit meleg van. Viszont sokkal jobb a levegő – feleli a lány, mire a mentorok (és valószínűleg a kapitóliumi nézők is) a hasukat fogják a röhögéstől. – Miért nem másztok fel ti is?

Na, az nagyon nem lenne jó ötlet. Ahogy elnézem ezt a fát, talán még Ruta súlya alatt is megreccsenne, Katniss is csak azért tud fennmaradni rajta, mert girhes, mint egy igavonó – Cato, de még talán Clove is úgy potyognának le róla, hogy öröm lenne nézni. Ráadásul ez a lány szemlátomást ügyesen mászik fára, sokkal több helye van menekülni, mint a Hivatásosoknak, akik csak föl vagy le tudnak mozogni. A legokosabb lenne leülniük a fa alá és megvárni, amíg Katniss elég éhes lesz, hogy lemásszon – de persze egyikük se bír a vérükkel, úgyhogy Cato széles mozdulattal az övébe tűzi a vadászkését, és nekiveselkedik a legalsó ágnak.

– Azt hiszem, én felmegyek.

– Tessék, Cato, fogd! – nyomja a kezébe Glimmer az íjat és a nyilakat a kés helyett. Katniss arca idegesen megfeszül a láttukra, próbálja elkapni Peeta tekintetét, de a fiú úgy tesz, mintha ott sem lenne.

Cato elutasítja az íjat, viszont elővonja a hátára erősített kardot, és végre tényleg mászni kezd. Amint felteszi a lábát a legalsó ágra, Katniss is mászni kezd, sokkal gyorsabban, mint a barátom. Még a mentorok is ámulva figyelik, egyedül Haymitch húzza büszke mosolyra a száját. Olyan a csaj, mint egy mókus – ha most látnám először, nem hinném el, hogy nem a Hetedik körzetből érkezett.

Már jó tíz métert mászik, mire a fa megadja magát Cato alatt, és a barátom erdőrengető puffanással a földnek csapódik. Szisszenve behunyom a szemem, mert ezt valósággal fájt nézni – nem csak az óriási esést, hanem Cato megszégyenülését is. Íme egy Hivatásos kiválasztott, Panem hőse, aki még fára mászni se tud rendesen. Most biztos az összes szponzor rajtunk röhög.

De ha egyszer nincs egy rohadt fa se a körzetünkben! Egy siavatg közepén elég limitáltak a lehetőségeink az ilyen készségek elsajátítására.

Glimmer próbál másodikként szerencsét: a vállára csapja a tegezt és az íjat, és ő is nekiáll felmászni a fára. Mikor recsegni kezd a talpa alatt az ág, megáll és lő, de a nyíl még a lány közelébe sem ér. Katniss felcsillanó szemmel kihúzza azt a fából, és meglóbálja mind a kamerák, mind a Hivatásosok felé. Peetának elkomorodik az arca, Haymitch viszont majd kiugrik a gatyájából örömében. Úgy mered az első körzeti kezében tartott íjra, mintha az örök élet kulcsa rejlene benne.

Most először kísért meg a gondolat, hogy Katniss talán nem csak védekezésben erős.

Glimmer átkozódva lemászik a földre, és a csapat körben állva tanácskozni kezd. Haymitch eközben a fán kuporgó kiválasztottját figyeli, aki most, hogy kissé kikerült a reflektorfényből, nagyon nem fest jól. Az arca eltorzul a fájdalomtól, a keze, amivel a göcsörtöket markolja, remeg az erőfeszítéstől, a lábán levő sebben pedig a szemünk láttára fakad ki egy kelés. Ha nem kap segítséget, hamarosan elveszíti az erejét, mert ha nem a fájdalom viszi el, akkor a hegek fognak elfertőződni. Tudom, hogy ennek örülnöm kellene, de minduntalan belém hasít az emlék, amikor öntudatlanul hevertem Dexter pincéjében, és minden cseppnyi gyógyító krém úgy ért, mint egy égi áldás. Nem lehet, hogy egy ilyen tehetséges lány meghaljon egy ilyen hülyeség miatt.