District 2 - Éhezők Viadala

A különkiadás

– Maga megszegve a parancsnoka utasításait odahívta Odair közlegényt egy szigorúan titkosított akció helyszínére – mered rám Coin döbbenten – majd amikor ezt ő számonkérte magán azt mondta neki, hogy, idézem, fogja be?

– Így volt, Elnök asszony – bólintok. Jelen állapotomban akármit bevallanék, annyira ki akarok szabadulni ebből a szobából. A négy hadifoglyot és Ribset, akinek valami történt a térdével a bevetés során már rég a kórházban ápolják, és nekem is egyre sürgetőbbnek tűnik csatlakozni hozzájuk. Az akció hevében fel se tűnt, mennyire fáj a vállam, aminek nekifeszítettem a puskát a légpárnásban, mostanra azonban már fekete pontok táncolnak a szemem előtt a fájdalomtól.

Arról nem is beszélve, hogy nem akarok lemaradni a pillanatról, amikor Katniss és Peeta először viszontlátják egymást. Még mindig nem találtunk egyetlen épkézláb magyarázatot sem, miért gőzölt be Peeta annyira a lány említésére, Coinnak pedig el se mertük mesélni a történteket. Az egyetlen ok, amiért a fiú kegyelmet kapott, a Katnisszel ápolt viszonya volt. Ha kiderül, hogy beállt közöttük a mosolyszünet, még azelőtt az erdőben landol, hogy kettőt pisloghatna.

– Felfogja maga, mennyire veszélyes és tiszteletlen dolgot tett? – sistergi Coin dühösen. Akármennyire véget akarok vetni a fejmosásnak, erre fennakad a szemöldököm.

– Veszélyes?! Micsoda? Az, hogy hagytam, Finnick és Annie újra lássák egymást?

– Az, hogy nem követte a feljebbvalója utasításait! Ennyi idő alatt még mindig képtelen volt megtanulni, hogy a deviáns viselkedése az egész egységét veszélybe sodorja?

– Szerintem a kapitóliumi bombák sokkal nagyobb veszélybe sodorják az egységemet, mint az én deviáns viselkedésem – szalad ki a számon. Coin szeme még a korábbinál is nagyobbra kerekedik a pimaszságom hallatán, de még Boggs is döbbenten felnyikkan a sarokban. Érzem, hogy ezt nem kellett volna, pedig bőven van ott még, ahonnan ez jött. Kezdek torkig lenni az elnök stílusával, és most, hogy az első ellenálló hangok kicsúsztak a számon, nagyon nehezemre esik magamba fojtani a többit.

Pedig jobb lesz, ha erőt veszek magamon. Amikor Katniss lázongott, Coin egy percig sem habozott, hogy Peetát használja csalinak. Okosabbnak kell lennem most, hogy Silason kívül már a bátyám is a körzetben van. Nem kockáztathatom, hogy bajba kerüljön az én nagy szám miatt.

Leszegem a fejem, és élesen beszívom a levegőt.

– Elnézést kérek. Megviselt a bevetés. Természetesen megértem, milyen felelőtlenül viselkedtem.

Minden egyes szó úgy égeti a számat, mintha savval lenne átitatva, de megéri, mert Coin szemében a bosszúvágyat felváltja a káröröm.

– A tettei miatt felelősséggel tartozik. Adja le a kommunikarkötőjét. És egy hétig az ételadagját is megfelezem.

Kevésen múlik, hogy felsóhajtsak a megkönnyebbüléstől. Az, hogy egyáltalán eddig megvolt a kommunikarkötőm, egyébként is kész csoda volt, az ételt pedig bánom is én! Addig, amíg nem Silason vagy Aresen csattan az ostor, elélek akár a puszta zabon is.

Lecsatolom az órát a csuklómról, és kiterítve leteszem Coin elnök elé. Azonnal feltűnik a hiánya, de nem úgy, ahogy vártam. Sokkal könnyebbnek tűnik a karom, mintha végre lekerült volna róla egy éveken át hordott nehéz vasbilincs. Mereven biccentek Coinnak és Boggsnak is, de egyikük sem viszonozza. Továbbra is szótlanul elindulok az ajtó felé, mielőtt azonban teljesen átlépnék rajta, Boggs megszólal a hátam mögött:

– Carpenter közlegény! Elvárom, hogy a lehető leghamarabb megjelenjen az egészségügyi kivizsgáláson.

Megkönnyebbülten elmosolyodok. Simán megtehette volna, hogy eltilt a kórházlátogatástól, és hagyja, hogy szenvedjek, amíg magától össze nem forr a kulcscsontom, de ezek szerint ennyi emberség még benne is maradt. Megfordulok, és vigyázzba vágva magam egyenesen a parancsnokom szemébe nézek.