Az egész veled kezdődött

5. Fejezet

Előző részből:

-Oh nyugodj meg vissza adom, amúgy is kétszer ha volt rajtam és akkor is mindig a szekrény aljáról kellett előkotornom a kedvedért.-mondtam majd lekaptam magamról a pulóverem és a pólóm majd a pólót hozzá vágtam és bevágtam előttük az ajtót.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Todoroki szemszöge

-Na mi van szép fiú? Nehéz az élet?-kérdezte Bakugo.

Erre hátra fordultam és nem túl kedvesen közöltem vele, hogy fogja be, magyarul oda sziszegtem neki egy 'kussolj'-t majd egy gyilkos pillantással ajándékoztam meg. Ekkor újra megcsörrent a telefonom. Apám száma villogott a kijelzőn. Ez már a harmadik hívása volt az elmúlt 2 órában. Most vagy felveszem vagy mondjuk felveszem. Van egy másik lehetőség is de azt inkább nem teszem meg vagy különben nagyon megszívom. Végül idegesen szóltam bele a telefonomba:

-Mi van már?-kérdeztem enyhe éllel a hangomban.

-Csak én vagyok az, Shoto de úgy érzem rosszkor hívlak.-szólt bele a nővérem csípősen a telefonba majd így folytatta-azért hívlak, hogy megadjam az új telefonszámom, de látom most nem alkalmas szóval majd hívj ha újra normális vagy.-fejezte be kedvesen.

-Fuyumi, én, várj, nem úgy értettem.-szóltam bele a telefonba most már bocsánat kérően de már késő volt mert letette.

-A picsába már, ezt nem hiszem el-káromkodtam el magam.

Csak most tűnt fel, hogy még mindig nincs rajtam póló ezért felkaptam a földre ledobott pulcsimat és gyorsan a fejemen áthúzva magamra vettem. Majd így szóltam a még mindig engem bámuló osztálytársaimhoz.

-Bocsánat amiért elpazaroltam az időtöket és amiért elrontottam a délutánotokat, kérlek ne haragudjatok.-néztem le a földre.

Most már semmi másra nem vágytam csak arra, hogy felmenjek végre a kollégiumi szobámba és egyedül lehessek.

-Semmi baj Todoroki-kun, minden rendben lesz és sajnálom ami az előbb a barátnőddel történt.-mosolygott rám Midoriya.

-Ya, semmi gáz bro ez a mi osztályunkban már normális, mostmár legalább teljes jogú tagja vagy a mi kis káoszos osztályunknak.- mondta kedvesen Kirishima.

-Pontosan-vette át a szót tőle Momo-és hívj minket nyugodtan ha bármi baj van.-mosolygott rám a lány.

-Meg ha esetleg társaságra lenne szükséged.-mondta egyszerre Denki és Mina sőt az utóbbi még rám is kacsintott.

-Na elég ebből, oké, bekerültél a UA-be az apád miatt de nem vagy 5 éves szóval ne legyél életképtelen és old meg a problémáidat egyedül mivel engem egyen-talán nem érdekelnek.-szólt oda nekem nyersen a szőke méregzsák.

Ha tudná, hogy mi mindent oldottam meg egyedül sőt ha tudná, hogy konkrétan mindent is egyedül oldok meg, segítség nélkül már vagy 8 éves korom óta akkor nem lenne ilyen nagy a szája. Most viszont fáradt vagyok valami csúnyát vissza szólni ezért csak bólinttattam jelezvén, hogy igaza van majd megindultam a lépcső felé.

-Hé Bakugo ez nem volt valami szép-hallottam meg magam mögött Sero suttogását de most már ezt is figyelmen kívül hagytam.

Miután felértem a szobámba becsaptam magam mögött az ajtót és rádőltem az ágyamra. Rá néztem a fejem melletti órára és megállapítottam, hogy fél hat múlt két perccel. Fáradtnak éreztem magam de túl korán van még ahhoz, hogy elaludjak.

-Na jó úgy érzem pont van időm gondolkodni egy kicsit ezen a csodás napomon.-suttogtam magamnak.

A csodás életemen való agonizálás közben elnyomott az álom.

Pár perc múlva azonban fel kellett kelnem. Egy halk kopogás hallatszódott az ajtó felől majd Kirishima kukucskált be rajta. Én erre felültem az ágyamon és kisöpörtem a kuszán álló hajszálaimat a szememből.

-Szia-köszönt.

-Hi-szóltam vissza álmos hangon és megdörzsöltem a szemeimet, hogy újra rendesen lássak.

-Ne haragudj ha fel ébresztetlek csak feljöttem szólni, hogyha akarsz gyere le mert kész a vacsora és mi általában együtt vacsorázunk mármint osztály szinten.-mondta és meg vakarta a tarkóját.

-Oh rendben mindjárt megyek, köszönöm, hogy szóltál.-mosolyogtam rá miközben még egy adag hajat kisöpörtem a szememből.

-Nagyon szívesen bro és még azért is jöttem, hogy megkérdezzem minden rendben van-e.

-Igen, persze csak egy kicsit hosszú napom van ennyi.

-Oh oké örülök, hogy jobban vagy, lent várunk majd, jó?

-Rendben, mindjárt megyek és köszi, hogy érde(kelt)....

-OI jöttök már ti idióták? Mindenki rátok vár-szakított félbe Bakugo miközben felüvölt az emeletre.

-Igen, igen-szólt le Kirishima mire én kikászálódtam az ágyamból és az ajtóhoz mentem, hogy együtt menjünk le.

Mire leérünk már tényleg mindenki lent volt és a nagy ebédlőasztalnál ült. Mindenki szedett magának kaját majd enni kezdtünk. Annak ellenére, hogy együtt eszünk mindenki a saját kis társasága mellett ül és beszélget. Nincs zavaróan hangos beszélgetés csak épp mindenhol egy kis alapzaj ami miatt kellemesen telt a vacsora. Én Yaomomo és Kirishima között foglaltam helyet még az étkezés kezdete előtt mert nem volt kedvem Iidáékhoz ülni.

Végül egy órán belül befejeztük a kaját így kb nyolcra végzünk. Mint kiderült minden nap 19:00 körül eszünk. Miután mindenki befejezte a beszélgetést az asztalnál elmentünk aludni de volt aki a barátai szobájába ment még beszélgetni egy kicsit. Én is felmentem a szobámba és újra ledőltem az ágyamra.

Itt a fejezet amit ígértem.✨

Bocsánat, hogy megint ilyen későn töltök fel részt😞. Köszönöm, hogy elolvastad.🥺❤️

Remélem tetszett.😊💕