Az egész veled kezdődött

17. Fejezet

Előző részből:

Évek óta nem sírtam de most éreztem, hogy a sós cseppek csak úgy záporoznak a szememből.

-én teljes szívemből gyűlöllek téged Katsuki Bakugo-rohantam a szobámba.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Ma nyílt nap van a suliban. Azaz mindenki jön megnézni a UA-eket mintha csak az állatkertben lennénk. Utálom az ilyen napokat mert mint Endeavour legkisebb fia, mindig körülöttem csapják a legnagyobb felhajtást.
Csak most nem leszek egyedül ugyanis a másik agyonimádott személy is velem egy osztályba jár. Igen Katsuki Bakugo az akiről szó van.

Amióta még jobban összevesztünk nem lehet megmaradni mellettünk. Egyszerűen képtelenség. Nem tehetek róla de elviselhetetlenek vagyunk egymás közelében. A barátaival mind jól kijövök de vele nem tudok kibékülni. Pedig sajnos muszáj lesz ugyanis egyre több idő fogunk együtt tölteni mert mind a kettőnk barátai jóban van a másik csapat tagjaival nem is beszélve arról, hogy Kiri és Midoriya között is alakul valami. Lassan immunisak vagyunk egymás beszólásaira és van pár jobb napunk is.

Egy hete pont volt egy ilyen szerencsés napja a barátainknak. Vázolom a helyzetet.

-kér valaki kakaót?-állt fel az asztal mellől Bakugo.

-én kérek ha nem bánod, hogy megcsináld nekem is-néztem rá.

Ő egy morgással jelezte, hogy nekem is csinál amit én egy bólintással nyugtáztam.

-nesze-vágott le elém egy bögre kakaót a tetején egy nagy torony tejszínhabbal.

Egy percig csak bambultam a pohárra és megpróbáltam elnyomni a bennem előtörő emlékeket. Nem tudom, hogy hogyan de amióta tudom, hogy mi történt az előző két hétben emlékszem pár dologra.

-na mi van? Nem kell?

-ilyet csináltál nekem akkor is mikor vigyáztál rám, igaz?-néztem rá szomorúan.

-igen, most csak azért kaptál mert kértél nem azért mert aranyos vagy szóval idd meg. Ettől még utállak nyugodj meg...

Még 2 percig taglalta, hogy mennire utál.

-felfogtam-toltam ki halkan a széket magam alól és a szobámba indultam.

-nem ittad meg ezt a szart-emlékeztetett kedvesen.

-tudom, de nem kívánom, bocs, hogy fáradtál vele.-szóltam és becsuktam az ajtóm.

Elmentem zuhanyozni, hogy elmehessek aludni. Pont mikor kijöttem a fürdőből kivágódott a szobám ajtaja és Bakugo trappolt be rajta.

-MÉGIS MIT KERESEL ITT ÉS CSUKD MÁR BE AZT AZ ISTEN VERTE AJTÓT-akadtam ki ugyanis csak egy törölköző volt a derekam köré tekerve.

-bocs-motyogta majd sietősen levágta a bögre kakaót az asztalra és távozott.

-Édes istenem-mondtam magamnak fáradtan és az asztalomhoz mentem. Akkor láttam meg, hogy nem csak az italomat hozta fel nekem hanem egy tányéron kaptam nutellába mártott ropit is. Ezen elmosolyodtam.

-Aranyos-gondoltam magamban. Mégis mire gondolok!? Dehogy aranyos.

Szóval ez történt egy hete.

Most itt állunk az udvaron mindenki minket fotóz és ugrál körbe. Elégé kellemetlen.

-takarodj az utamból-sietett felém Bakugo nyomában egy kisebb tömegnyi lánnyal. Párnak feltűnt, hogy én is ott vagyok és sikoltozva kezdtek el rohanni felém. Ekkor kivételesen csatlakoztam Bakugohoz és egymás mellett rohanva kezdtünk el menekülni miközben a lánycsorda utánunk futva és kiabálva loholt utánunk. Az a pár ember aki nem velünk foglalkozott az osztálytársainkkal együtt röhögött rajtunk.

-na jó, nekem ebből elegem van-ragadta meg a derekamat Bakugo és a robbantásai segítségével az egyik tornaterem tetejére jutatott minket. Csak 10 méterre lehetett a földtől a teteje de tökéletesen elég volt ahhoz, hogy senki ne érhessen hozzánk.

-köszi-terültem el a forró betonon de nem néztem rá mert éreztem, hogy elpirulok.

-szívesen-ült le ő is.

-vége az 1-A osztály látogatásának, kérem távozzanak-hallottuk meg az angol tanárunk üvöltését. Mind a ketten hálásan fújtuk ki az eddig tüdőnkben tartott levegőt.

-gyere-álltam fel és megragadtam a kezét.

-hé mit csinálsz?

Ignoráltam és egy hatalmas jéghidat készítettem amin a kezét fogva együtt kezdtünk el lecsuszni.

-ez király volt-ismerte el.

-köszi-mosolyogtam rá.

A lépcső felé indultunk ahol a 1-B osztállyal vegyítve a mi osztálytársaink is vártak.

A következő a páros munka bemutató lesz. Kihúzzák a neveket és a párosnak hős munkát kell elvégezni-e időre, segítség nélkül.

A lépcsőről leindulva Monoma pont engem szemelt ki magának, hogy cseszegessen. Miközben nekem jött, lökött rajtam egy hatalmasat úgy, hogy pont Bakugora essek. Próbáltam megfogni a korlátot de elvétettem és Bakugora estem. Legurultunk a lépcsőn és egy elég félreérthető pózban sikerült megállnunk. Bakugo fölöttem próbált megtámaszkodni, lábai az enyémek között voltak. Nekem mind a két kezem a fejem fölött volt és az arcom veszélyesen közel volt Bakugoéhoz.

-szállj le rólam-nyöszörögtem.

-kussolj-mondta és legurult rólam.

Mind a kettőnk feje piros volt és most is mint mindig a többiek rajtunk nevettek.

Csak az nem tűnt fel sajnos senkinek, hogy egy eltévedt de elégé elvetemült rajongó külső szemlélőként felvette az egészet videóra.

-ma akarsz meghalni?-üvöltött Bakugo Monomának.

-kivételesen egyetértek vele-mutattam Bakugora.

-csak nem zavar titeket ami az előbb történt? De sajnálom.-nézett ránk gonoszan majd hozzátette-nép kedvencei.

Annyira felhúzott minket, hogy mind a ketten aktiváltuk a képességünket.

-hogy mondod?-kérdeztem tőle mosolyogva.

-nem halljuk-folytatta Bakugo szintén mosolyogva.

-na elég-kezdett el terelni minket Aizawa a következő feladat helyszínére. Azaz a kamera szobába ahol a párok neveit húzzák ki.

Köszönöm, hogy elolvastad.😊💕
Remélem tetszett.💕

Köszönöm a vote-okat.♥️

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕