Az egész veled kezdődött

56.Fejezet

Előző részből:
Ez és az ezutáni 10 perc volt a békés és probléma mentes része ennek a randinak mivel utána egy 360-fokos fordulatot vett és nem éppen a jó irányba.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Végre sorra kerültünk és egy mosolygós pincérnővel találtuk szemben magunkat.

-sziasztok, mit adhatok?-nézett ránk vidáman-látom visszajöttek a páros menüért-akadt meg a szeme az összekulcsolt kezeinken.

Ő volt a pincér az első randinkon is, esett le.

-természetesen-nevettem fel.

Katsuki csak a fejét kapkodva közöttünk nem értve, hogy honnan ismerjük egymást értetlenül nézett ránk.

-ismerjük egymást?-kérdezte.

-igen, de úgy látszik nem nyújtottam maradandó élményt-mosolygott Katsukira.

-sokkal inkább a kollégája.-tettem hozzá.

Lassan láttam ahogy Bakugonak is leesik, hogy mi a helyzet és halkan felnevet.

-szóval mivel szolgálhatok?-nevetett a lány is.

-két kávét kérnénk elvitelre, egy Cappuccinot és egy lattét.

-akkor semmi páros menü?

-nem köszi-mosolyogtam rá.

-nem akarok tolakodó lenni, de megkérdezhetem, hogy végül felhívtad Dianát?-nézett rám kíváncsian miközben elkezdte csinálni a kávékat.

-pont ezt akartam kérdezni-könyökölt fel a pultra Katsuki és kérdőn nézett rám.

-felhívtam-néztem a szemébe komolyan.

Természetesen eszembe se jutott felhívni de látni akartam a reakcióját.

-komolyan?-döbbent le.

-ühüm

-most viccelsz?

-nem-mondtam

-itt hagylak-adott egy utolsó esélyt, hogy elmondjam tényleg beszéltünk-e vagy sem.

-dehogy hívtam-nevettem fel és megragadtam a kezét, hogy itt ne hagyjon.

-szerencséd-nézett rám durcásan.

-aww megint féltékeny vagy?-nevettem fel

-nem-pirult el.

Tovább nevettem majd egy puszit adtam az arcára.

-itt vannak a kávék-tolta elénk a két poharat a pincér.

-köszönjük-vettük el a papírpoharakat.

-szívesen, legyen további szép napotok.

-neked is.

Fizettünk a másik pultnál majd indultunk is a parkba.
.
.
.
-Mi a helyzet, olyan csendes vagy?-kérdeztem Bakugot.

-semmi baj-mosolygott rám-megkóstolod?-emelte elém a poharát séta közben.

-yap-nyújtottam felé a poharamat, hogy ő is igyon az enyémből.

-na milyen?-kérdezte miközben belekortyolt az enyémbe.

-finom-krákogtam két grimasz között.

-hát az arcod nem erről árulkodik-nevetett.

-talán mégsem ízlik annyira-adtam neki igazat majd nagy nehezen leküzdöttem a torkomon a keserű folyadékot.