Az egész veled kezdődött

71.Fejezet

Előző részből:
Aztán eljött az a bizonyos pont ahol megvolt engedve a csapatok aljas, övön aluli játéka, és ez volt az a pont ahol Haru minden szó és gondolkodás nélkül Katsukinak ugrott...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge
Bakugo persze számított rá és egy egyszerű mozdulattal kikerülte a támadást majd megragadta szegény fiú nyakát és az egyik általam kreált jégfalnak lökte. Tudtuk, hogy baj lesz és mind a ketten messzire mennek de mire szóhoz jutottunk már mindegy volt.

Haru kigáncsolta Katsukit és nagyon erősen hasba rúgta. Bakugo a fiú kezét megragadva lerántotta őt is a földre és a fejét a talajhoz szorítva hátra feszítette a kezét. Itt már a tanároknak is feltűnt, hogy baj lesz ebből és felénk vették az irányt. Harut nem zavarta, hogy földre került és tovább piszkálta Bakugot aki egyre jobban szorította a nyakát. A tanárok már majdnem ide értek hozzánk mikor Haru mondott valamit amit én nem hallottam de Katsuki a mondat hatására egy laza mozdulattal húzta hátrébb a fiú karját ezzel egyszerűen eltörve azt.

Elképedve néztem a barátomra és az alatta vergődő Harura. Vörös szemei sötéten csillogtak, a megbánás legkisebb jeleit sem mutatva.

Aizawáék odaérve hozzánk hatalmas szidásba kezdtek majd engem elküldtek Haruval a gyengélkedőre míg Bakugoval Aizawa beszélt. Hogy mehetett el ilyen messzire? Hiszen tudta, hogy ezzel eltöri a kezét mégis megtette.

Mit akart ezzel bizonyítani? Hogy, erősebb Harunál? Mert ha igen, akkor ezt eddig is tudtam.

-Te teljesen megőrültél?-kérdeztem dühösen miközben Katsuki bejött az orvosiba.

-Ő kezdte-felelte mérgesen.

-ez nem magyarázat. Ez nem játék Katsuki, eltörted a kezét csak azért mert beszólt neked. Teljesen elmentek neked otthonról?

-megütött, önvédelem volt- lépett hozzám közelebb.

-nem volt az és ezt te is tudod. Mi bajod van vele? Egy napja ismer de ő legalább foglalkozik velem, te meg képes vagy eltörni a kezét ezért?

-félreérted. Te hallottad egyen-talán mit mondott nekem?-üvöltött előttem.

-nem, de ez most nem számít!

-csak ő számít, nem igaz? Gyorsan lecseréltél-nevetett fel keserűen.

-Nem. Ezt most ne keverd ide, a tegnapi az rohadtul a te hibád és nem haragudhatsz rám azért mert haragszom. Tudod te milyen érzés volt látni ahogy a legjobb barátodat csókolod, magadhoz ölelve, úgy, hogy egy órája még engem öleltél és csókoltál úgy?

-Ha hagynád, hogy megmagyarázzam az sokat segítene a dolgokon tudod?-felelte dühösen.

-nem érdekel, tartsd meg magadnak a magyarázatod és hagyj békén. Engem és Harut is. Irtózom tőled.-mondtam a pillant hevében.

-...-meglepetten nézett rám majd egy szó nélkül sarkon fordult és elhagyta a gyengélkedőt.

Nem mentem utána, nem volt mit mondanunk egymásnak.

Bakugo szemszöge

-Ha hagynád, hogy megmagyarázzam az sokat segítene a dolgokon tudod?-mondtam dühösen.

-nem érdekel, tartsd meg magadnak a magyarázatod és hagyj békén. Engem és Harut is. Irtózom tőled.-üvöltötte a szemembe nézve.

Irtózom tőled...

Szívesen visszavágtam volna de egy hang sem jött ki a torkomon. Meglepetten és csalódottan néztem az előttem álló, dühtől remegő barátomra.

Miért nem hagyja, hogy elmagyarázzam? Utálom magam azért ami történt mégis...mégis hagy szenvedni pedig tudja, hogy borzalmasan érzem magam a történtek miatt.

Egy szó nélkül sarkon fordultam és ott hagytam. Tudtam, hogy nem fog utánam jönni de azért reménykedtem egy kicsit, hogy nem lesz igazam. Túl jól ismerem. Mikor végleg megbizonyosodtam róla, hogy nem jött utánam és nincs senki a közelembe a kiürült osztályterem falának döntöttem a hátam és egészen a földig csúsztam.

Dühös voltam. Rá is, arra a hülye új gyerekre is de legfőképpen magamra. Szánalmas vagyok.

Fel sem tűnt, hogy már több mint egy órája ülök ott és már félig be is sötétedet. Letöröltem pár könnycseppet az arcomról majd összeszedve magamat a kollégiumba indultam.

-Bakubroo-szólított meg valaki a hátam mögül abban a pillanatban amint beléptem a bejárati ajtón.

-igen?-kérdeztem egy nagy levegőt véve.

-jól...jól vagy? Hol voltál?-kérdezte suttogva Kirishima.

-a gyengélkedőn-vettem még egy nagy levegőn és reméltem, hogy nem hallatszódik a hangomon, hogy nem éppen a teljes igazságot mondom.

-nincsenek bekötve a sebeid és a karodon ott van még a rászáradt vér. Szóval hol voltál?-komolyodott meg a hangja.

-semmi közöd hozzá, ne foglalkozz velem. Menj és hódítsd vissza Dekut vagy mit tudom én de engem hagyj békén.-feleltem idegesen.

-már kibékültünk, de most nem ez a lényeg...

-Na most nagyon jól figyelj ide Ejirou, mert csak egyszer mondom el. Ma nagyon elcsesztem és nem tudom megoldani egy bocsánatkéréssel. A lelkiismeretem majd kinyír és Shotoval is még jobban összevesztem ha ez egyen-talán lehetséges. Szóval értékelném ha a magad dolgával törődnél mert most a legkevésbé sem érdekel, hogy mit akarsz. Menj és örülj annak, hogy Deku visszafogadott.

-Todoroki elment.-mondta halkan

-mi? Hova?-döbbentem le.

-Engedélyt kért, hogy haza mehessen ma és holnap este, olyan 1 órája eljött érte a nővére és elmentek.

-csodás-suttogtam frusztráltan és lemondóan-én azt hiszem most elmegyek aludni-veregettem meg a vállát majd őt kikerülve a szobámba indultam.

-Bakugo várj-ragadta meg a kezem-rendben lesztek, esküszöm. Megoldjuk, segítek.-ölelt magához

-kösz, rendes vagy-könnyesedett be a szemem.

-az én hibám is, még szép, hogy segítek.

-mentem, jó éjt-mentem el mellette majd a szobámba lépve bezárkóztam.

A telefonomat az asztalra dobva az ágyamhoz mentem és úgy ahogy voltam az ágyamra dőlve elaludtam.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕.