Az egész veled kezdődött

Halloween különkiadás

Ez egy külön rész, és nem kapcsolódik a könyvem eredeti cselekményéhez.

Jó olvasást🎃

Todoroki szemszöge

-TO-DO-RO-KI-rázta meg a vállamat Mina, izgatottan.

-mi van-kérdeztem miközben arra sem voltam hajlandó, hogy kinyissam a szemem.

-kellj fel-mondta határozottan.

-nem. Minek?-fordultam át a másik oldalamra.

-mert Halloween van.-közölte velem.

-és?

-mi az, hogy és? Kellj fel és mennyünk cukorkát gyűjteni és bulizni.

-nem-löktem el a kezét.

Most mit is akar tőlem, egész pontosan? Azt várja tőlem, hogy hétvégén kelljek fel ilyen rohadt korán majd öltözzek be valami félelmetes ruhába és velük együtt csináljak hülyét magamból, mindenki előtt? Erre semmivel nem tud rá venni. Meg aztán ott van az apám is aki konkrétan kitagadna a családból, ha meglátná mit csinálok. Bár mondjuk az nem is lenne annyira rossz. Nem lenne több tréning, veszekedés és még sorolhatnám.

Félre értések elkerülése végett közölném, hogy nem a Halloween-nel van bajom. Amikor kisebb voltam teljesen oda voltam az ilyen dolgokért. Mindig minden féle hülyeséget meg akartam csinálni. Boldog voltam olyan dolgoktól ami más gyerekeknek természetes volt. Sokszor kértem apámat, hogy had öltözzek be valaminek Halloween-kor és had menjek cukorkát gyűjteni de ő sosem engedett el azzal az indokkal, hogy a "következő elsőszámú hős nem engedhet meg ilyesmit magának", és, hogy ezt az időt erősítésre és gyakorlásra is fordíthatnám, ahelyett, hogy kint az utcán bohóckodok. Túl gyerekesnek tartotta, de hát basszus gyerek voltam még. Így hát mindig az ablakból néztem az ilyen eseményeket. Kinézve a sötétbe borult égboltra bámultam, hogy mit csinál a többi velem egykorú gyerek, akiknek a szülei megengedik, hogy menjenek és jól érezzék magukat. Nem mintha lett volna valaki akivel elmehettem volna egy ilyen programra ugyanis nem sok barátom volt, akkor mikor kisebb voltam.
A lényeg az, hogy sosem ünnepeltem a Halloween-t és most meg már minek tenném. 16 éves vagyok vagy valami hasonló és sokkal fontosabb dolgom is van mint cukorkát gyűjteni este a sötétben. Például aludni 12-ig, zabálni valami egészségtelen kaját és sorozatot nézni éjfélig.
Igen ez határozottan fontosabb.

A gondolataimból Mina szakított ki azzal, hogy elüvöltötte magát.

-BAKUGO, Todoroki nem akar ki kelni az ágyából.-rohant ki a szobámból.

Konstatáltam, hogy újra csend van majd a fejemre húztam a takarót és megpróbáltam vissza aludni.

-Oi, Icy-hot -rontott be a szobámba Bakugo.

-menj ki. Most-mondtam arra sem méltatva, hogy felé forduljak.

-nem, kellj ki szépen a sírodból és húzz el öltözni. Lent van megbeszélés szóval vonszold le magad és ott majd az űrlény mindent elmond neked. 8 perced van, ha nem leszel kész saját kezűleg rángatlak le a lépcsőn. Érted?

-n.e.m megyek le-húztam le a fejemről a takarót, miközben felültem és a hajamat a szememből kisöpörve ránéztem.-MI AZ ISTEN-hőköltem hátra.

-megijedtél?-kezdett el röhögni rajtam.

-nem, csak ritka, hogy egy vérfarkasnak öltözött ember keltsen fel reggel fél hatkor.-öleltem meg a párnám. Ez azért mégis egy kicsit abszurd.