Az egész veled kezdődött

53.Fejezet

Előző részből:
Egyenlőre csak játszom a szerepem és meglátom, hogy mi lesz belőle...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Végül 1 helyett 2 héten keresztül húztuk ezt a barát, nem-barát dolgot és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érzek semmit Katsuki iránt.

Habár egyen-talán nem viselkedtünk úgy mint egy igazi pár és a kapcsolatunk is nagy részben abban teljesült ki, hogy egymással üzengettünk ez nem változtat a tényeken.

Azt hiszem kedvelem...vagyis nem csak hiszem. Tudom, hogy kedvelem.

De azzal egyen-talán nem vagyok tisztában, hogy ő mit érez irántam.
Szeret? Nem szeret? Utál? Nem utál? Talán közömbös lenne irántam?
Egyszerűen nem tudok rájönni.

Annyira máshogy viselkedik velem egyes szituációkban, hogy nem tudom eldönteni.
Egy ideig ez az én érzéseimet is összezavarta de ez már egy jó ideje elmúlt.
Mostmár egyszerűen csak fáj az amikor máshogy viselkedik velem vagy elhajt maga mellől.

Nem tudok megszabadulni a gondolatától és a fejemben is az üzenetváltásaink egy-egy részlete váltakozik minden egyes pillanatban és ebbe belepusztulok.

Elég egy szó, egy üzenet és egyből úgy érzem, hogy fellegek között járok.

Ilyenkor elégé elszörnyedek magamtól és arra a következtetésre jutok, hogy ezt teszi az emberekkel a szerelem.

A másik következtetés amit ezek után mindig levonok az az, hogy a szerelem, egy nagyon gusztustalan érzés. Gusztustalan és rohadt jó érzés egyben.
Meg persze a rózsaszín felhők...

Azt hiszem ezzel össze is foglaltam, hogy mit érzek kócos, szőke hajú, kissé mérges osztálytársam, Katsuki Bakugo iránt.

Várjunk egy icipici, azt hiszem egy elég fontos elemet kihagytam a felsorolásomból.

Na szóval ott voltam ebben a csodás gondolatmenetbe, hogy:kócos, szőke, vonzó és még sok más...

Nem vagyok magamnál, biztosan valami baj van velem, hogy ilyeneken gondolkozom.

Vajon Recovery girl foglalkozik agykárosodottakkal?

-egy i-di-ó-ta va-gyok-ütögettem a fejemet az ágyamon lévő puha párnával.

-ezt tudtuk mondj valami újat-jött be nevetve Midoryia a szobámba.

-fogd be-nevettem fel én is és hozzá vágtam a párnát amit eddig ölelgettem.

-na mi a helyzet veled és a szerelmi életeddel?-kérdezte miközben elhúzta a függönyt és kinézett az ablakon.

-mi lenne? Egyszerre a pokol és a mennyország. Én meg ott vagyok valahol a kettő határán.

-ez szívás-húzta el a száját.

-nekem mondod?!-dőltem hátra az ágyamon-ráadásul mikor a szemembe néz azzal a gyönyörű rubint vörös szemeivel azt hiszem, hogy a legnagyobb gondom a világon, hogy még nem vagyunk házasok.

-te jó ég-fogta a fejét a legjobb barátom elszörnyedve-úgy látom mikor szerelmes vagy eléggé rámenős vagy.

Felnevetett mikor meglátta az arcomat.