35.Fejezet

229 22 3
                                    

Előző részből:
-most, hogy minden oké mit szólnátok hozzá ha játszanánk valamit?-kérdezte Kirishima.

-jó-kezdett el boldogan ugrálni Mina-Monopoly?-kérdezte.

A lány legnagyobb örömére mindenki beleegyezett és kezdetét vette a játék.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

-mégis mit képzelsz, mit csinálsz?-csapta be maga mögött az ajtót az étrend tervezőm, Yuri.

-élek?-kérdeztem ironikusan miközben abba hagytam a játékot és felálltam a kanapéról.

-haha, nagyon vicces vagy, a kérdés inkább arra szólt, hogy miért nem azt eszed amit adtam neked?

-abba hagyom a diétát-hagytam figyelmen kívül az előző mondatát.-vedd le rólam ezt a szart-mutattam a karkötőre.

-nem, megígértem apádnak, hogy...

-Endeavour legyen az én gondom-szakítottam félbe.

-nem. Amúgy meg nem látod a változást? Csodásan nézel ki és gondolom az iskolai eredményeid is nagyon jók.

-na ne röhögtessen, azt még maga sem hiszi el amit az előbb mondott-adott hangot a nem tetszésének Bakugo-mellesleg ha az eredményeire kíváncsi had legyek én aki elmondja magának.-állt fel és lépett mellém.

-ez nem a te dolgod-mondtam egyszerre a lánnyal.
Na valamiben egyet értünk.

-kuss-szólt le engem, majd Yuri felé fordult.-hát kedves hölgyem akkor kezdjük-mondta gúnyosan-az iskolai eredményei szánalmasan rosszak-mutatott rám- és a kinézete most pocsékabb mint amilyen régebben volt.

-ez nem igaz-rázta meg a fejét a lány makacsul.

-de igaz, és ha ennyire tudni akarod akkor a mai nap volt mind közül a legjobb amióta aszerint az étrend szerint eszem amit te adtál nekem.

-örülök-mondta. Ő süket vagy mi? Nem hallotta a szarkazmust amivel mondtam?

-hát ne örülj. Ma rosszul lettem gyakorlaton de annyira, hogy képtelen voltam használni a képességem.

-talán edz többet-javasolta-meg amint látom nincs bajod.

Eddig nem volt bajom vele és szerintem még jóba is lettünk volna ha nem beszél az apámmal.
De ez van, bunkóságot hoz ki az emberekből az apámmal való társalgás.

-ez nem megoldás és én azt hiszem, hogy edzek eleget ahhoz, hogy szar szituációkba is képes legyek használni a képességem. Nem gondolom, hogy nekem kéne változtatnom. Ráadásul edzéstől függetlenül, lehetett volna sokkal komolyabb bajom is mint pár vágás a kezemen ha egyedül lettem volna.-szedtem le a fáslit a kezemről ezzel láthatóvá téve az összes karcolás, vágást és azok hegeit.

Mindenki csendben figyelte az eseményeket aztán hirtelen az ajtó nyitódására lettünk figyelmesek.

-ne veszekedjetek vele-lépett be az ajtón egy srác és megölelte a remegő Yurit.-meg amúgy is te vagy az elsőszámú hős fia milyen gyakorlati pálya lehettet ami kifogott rajtad-kérdezte lenézően, szavaiból csak úgy csöpögött a gúny.

Elsőszámú kérdés: ki ez?
Másodikszámú kérdés: miért szól bele?
Harmadikszámú kérdés: miért sérteget?

-maradjunk annyiban, hogy te sem szerettél  volna ott maradni ezen a pályán és szenvedi plusz 1 órát azután, hogy egyszer összeestél.-mondtam unottan.

-Tudom mi volt a feladatotok, a tanárod már elmesélte mikor beszélt velünk a diétáddal kapcsolatban a mai órátok után. Ez nem nagy ügy, csak béna vagy ennyi az egész-felelte unottan a srác.

-sokkal rosszabb dolog is történhetett volna és egyen-talán nem volt olyan fényes a helyzet mint amilyennek Icy-hot beállítja.-szólt bele a beszélgetésbe Bakugo.

-IGEN ÉS TE EZT MÉGIS HONNAN TUDOD?-kérdezetek vissza mérgesen.

-ÉN ASSZISZTÁLTAM VELE VÉGIG AZT A KETTŐ KIBASZOTT ÓRÁT AMÍG OTT VOLTUNK-kiabálta Bakugo mérgesen.

-hát akkor legyen most is a te problémád ez a kis gyökér-lökött neki a fiú, Bakugonak, aki elkapott, hogy ne essek el majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

Kikerekedett szemekkel bámultam az engem ölelő fiúra. Ez elégé meglepett. A kezeim ösztönösen mozdultak és vissza öleltem őt. Egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a másik kezemmel pedig a mellkasánál öleltem meg. Erre ő rám sem nézett csak üvöltött tovább.

-vedd le róla a karkötőt. Most-nézett rájuk gyilkos tekintettel.

-rendben-bólintott a lány ezzel jelezve, hogy megteszi azt amiért lassan fél órája veszekszünk.

Levette rólam a karkötőt, engem meg mivel már rég nem érdekelt, hogy gonosz vagy udvariatlan vagyok velük, azzal a lendülettel ki is tessékeltem őket az ajtón majd miután kimentek mint aki jól végezte dolgát bevágtam mögöttük az ajtót.

-és most megyünk zabálunk valami egészségtelen műagyag kaját-mutattam a konyha irányába.

-csináljak neked kakaót? Kérsz?-nevetett fel Bakugo az előző mondatomon.

-igen, légyszi-csillant fel a szemem.

Én most komolyan ilyet mondtam Katsuki Bakugonak csapott meg a hirtelen felismerés.

-megcsinálom-ment ki a konyhába én pedig gondolatban háromszor nagyon erősen fejbe csaptam magam.

-Shoto~-hallottam Mina hangját magam mögül.

-igen?-fordultam meg félve.

-nézd milyen jó az új háttérképem-vigyorgott rám és oda dobta nekem a telefonját, hogy megnézzem a képet.

-baszki-csaptam fejbe magam mire a lányok felnevettek. A képen én és Bakugo vagyunk ahogy éppen egymást öleljük miközben az előttünk álló két emberrel üvöltünk.

-azt hiszem én most megyek kajáért-dobtam vissza a telefont Minának.
Kifele menet láttam, ahogy éppen Kiriéknek mutatja meg a képet akik mostmár megértve a reakciómat röhögnek rajtunk.

Azt hiszem egy nagyon fárasztó és nagyon hosszú este lesz. Bődületesen sok idiotizmussal vegyítve.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Köszönöm, hogy meglett a 3k olvasó a könyvemen, hihetetlenek vagytok.🥺♥️♥️

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕

Az egész veled kezdődöttDonde viven las historias. Descúbrelo ahora