Az egész veled kezdődött

47.Fejezet

Előző részből:
-jó éjt-mondtam miközben megnéztem a töltőre feltett telefonom töltöttségét.

-ja valami hasonló-fordult el tőlem Bakugo és elment aludni. Pár perccel utána én is elaludtam.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Felkeltem az éjszaka közepén, isten tudja, hogy miért. Pár percig forgolódtam de nem tudtam visszaaludni ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a teraszra egy kicsit. Felkeltem az ideiglenes ágyamból és lehúztam a telefonom töltőről. Elindultam kifelé.
Megpróbáltam a lehető legcsendesebben kijutni csak az volt a probléma, hogy a szoba egy konkrét küzdőtér volt a projekt munkánk miatt, plusz még sötét is volt ezért nem láttam semmit. Most azon gondolkozol, hogy miért nem kapcsoltam be a telefonomon az elemlámpa funkciót?
Azért mert semmiképpen nem akartam felkelteni Bakugot.

-Áu, basszus-szisszentem fel a fájdalomtól. Valamibe belerúgtam csak nem tudom, hogy mi volt az.

5 perc szenvedés után kijutottam a teraszra. Mondanám, hogy épségben de ez nem lenne teljesen igaz.

A korlátnak neki dőlve élveztem a hűvös esti szellőt miközben a telefonomon megnyitottam az egyik lejátszási listámat és elindítottam. Felcsendülnek a zene első dallami ezzel megtörve az éjszaka csendjét. Az mondtam Bakugonak, hogy rock és pop zenéket hallgattok de az elfelejtettem megemlíteni neki, hogy szoktam szöveg nélküli relaxációs zenéket is hallgatni. Sokat segít abban, hogy kikapcsoljam az agyam és pihenni tudjak.

Miután kellően megfagytam elindultam befelé ami megint csak nem ment zökkenő mentesen.

-baszki-suttogtam ugyanis megint belerúgtam valamibe.

-te mit csinálsz?-találtam szembe magam egy vörös szempárral.

-semmit?-kérdeztem vissza mint egy kisgyerek aki tudja, hogy valami rosszat csinált.

-és mibe rúgtál bele?-kapcsolta be a telefonján az elemlámpát és oda világított a lábamhoz.

-bocs hogy felkeltettelek, nem akartam-hajtottam le a fejem.

-nem te voltál-suttogta-csak nem tudok aludni.

-egy hajóban evezünk-mosolyogtam rá majd lenézve a földre megnéztem mibe rúgtam bele.

Nekem.mégis.mi.bajom.van?

-hülye vagy-nevetett fel.-te miért nem tudsz aludni, idióta?

Én erre nagyokat pislogva néztem rá. Nem hittem a fülemnek. Az oké, hogy én nem vagyok teljesen rendben de neki mégis mi kattanhatott be az éjszaka közepén.

-te teljesen jól vagy?-kérdeztem és leültem az ágya szélére.

-sose voltam jobban-mondta-mert?

-ha álmos vagy kedves vagy? Vagy csak egyszerűen nem vagy magadnál.

-ÉN TELJESEN JÓL VAGYOK TE BAROM-kiabált suttogva ami elég viccesen hangozott ezért nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.

-ne nevess ez nem vicces és amúgy is hidd el, hogy nem akarod felkelteni anyámékat-rázta a fejét komolyan.

-csak nem félsz tőle?-nevettem még jobban.

-nem-mondta mérgesen.

-akkor?-kérdeztem még mindig nevetve, aztán hangokat hallottunk a folyosóról.

-kuss-fogta be a számat Bakugo miközben maga alá tepert.

Én persze a döbbenettől egyből elhalgattam és így vártunk tovább, csendben.

Amikor már elhalkultak a zajok és teljesen csend lett Bakugo levette a kezét a számról.

-te normális vagy? Azonnal szállj le rólam-néztem rá mérgesen.

Ő rám nézve csak elnevette magát. Persze, hogy nem tudott komolyan venni hiszen az arcom olyan volt mit egy paradicsom.

-Bakugo kérlek-suttogtam miközben elfordítottam a fejem.

Ő közelebb hajolt hozzám és úgy válaszolt nekem.

-nem-suttogta a számra.

-neked meg mégis mi bajod? Azonnal engedj el-próbáltam lelökni magamról de nem sikerült.

-nem fog sikerülni-dalolta miközben a hajammal kezdett játszani.

-hagyd abba-néztem rá mérgesen.

-remélem nem keserítelek el de ez is egy nem-érintette puha ajkait az enyémekhez.

Most komolyan!?
Mi a franc ütött belé?
És mi a franc ütött belém? Ez a kérdés is jogos volt ugyanis a sokk után ösztönösen csókoltam vissza ezzel bátorítva őt.

Az alsó ajkamat megharapva akarta elmélyíteni a csókunkat amint én nem tudom, hogy miért de megengedtem neki.

Az egyik kezemmel a hátát kezdtem el simogatni míg a másikkal a hajába túrtam.

Egy kis ideig erősebben csókolt ezzel jelezve, hogy tetszik neki amit csinálok.

Ő sem fecsérelte nagyon az idején az egyik kezével a pólóm alá benyúlva a hasamat simogatta míg a másik kezével szorosan tartott és ölelt magához.

Az érintésére megremegtem a kezei alatt ami neki is feltűnt ezért elmosolyodott.

Egy percre elváltunk egymástól mert elfogyott a levegőnk de ez után mintha mi sem történt volna tértünk vissza a csókhoz csakhogy ezúttal én kapcsoltam össze az ajkainkat.

-Kat-su-ki-sóhajtottam miközben újra eltoltam magamtól, hogy levegőhöz jussak.

Úgy látszik a hangom vissza térítette a valóságba mert rögtön elengedett.

-jézusom mi a francot csinálunk?-szállt le rólam.

-mi az, hogy mi? Neked kattant be valami és csókoltál meg-próbáltam rá kenni ez egészet habár tudtam, hogy ebben én is ugyanannyira benne vagyok mint ő, ha nem jobban.

-miért csak én? Egyen-talán miért csókoltál vissza?-kért számon.

-én..nem tudom-ültem fel.

-biztos csak az agyunkra ment a mosómedve hülyesége-fogta Minára a történteket.-ezt most itt felejtsük el. Ez soha sem történt meg, érted?-nézett rám komolyan.

-azt sem tudom miről beszélsz-mondtam ezzel jelezve, hogy tőlem ezt soha senki nem fogja megtudni.

-helyes, akkor most takarodj le az ágyamról-rúgott le onnan.

Aminek következtében én a földön egy hangos koppanással végeztem.

-áu-fogtam meg a könyököm.

-kussolj és menj aludni-fordult el tőlem és többet nem szólt hozzám.

Visszamásztam az ágyamba és végig gondoltam a történteket. Miért csókoltam vissza? És ő miért csókolt meg? Miért reménykedem abba, hogy hozzám szól?

Tényleg igaza lenne Minának és szerelemes vagyok?

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕