Az egész veled kezdődött

22.Fejezet

Előző részből:

Ezzel mind a ketten elmentünk a szobánkba ott hagyva a többieket akik még mindig nekünk örültek. Micsoda idióták. Ahelyett, hogy engem idegesítenek miért nem Kirit és azt a hülye Dekut próbálják meg összehozni. Nem is értem mit akarnak tőlünk mikor pontosan tudják, hogy utáljuk egymást. De még ha nem is tudnák azért elég látható.

Mindegy is.
Majd holnap lesz valahogy...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Bakugo szemszöge

-oi half 'n half-rúgtam be az ajtaját a következő nap, reggelén.

-mi az isten van már?-kelt fel a zajra.

Upsz, még aludt volna gondolom, de ez van.

-beszélni akarok veled-szartam le nagyban, azt, hogy most kelltettem föl.

-menny innen! Még nagyon korán van-hesegetett el a kezével, annak ellenére, hogy én az ajtóban álltam és átfordult a másik oldalára.

-dehogy van korán, kellj MÁR FEL-kezdtem el üvölteni.

Még beszéltem hozzá de mivel nem figyelt még hangosabban üvöltöttem vele. Ez felkeltette a többiek érdeklődését is, és egy szempillantás alatt ott is álltak mellettem az ajtóban.

-Mi. Van. Már? Csesszétek. Meg.HAGYATOK ALUDNI. MINDENKI TAKARODJON EL AZ AJTÓMBÓL ÉS FOGLALKOZZON MAGÁVAL-lett elege belőlem vagy belőlünk, egy perc alatt.

Eddig nem láttam az arcát de most, hogy felült láthatóvá váltak a hatalmas karikák a szemei alatt. Az arca fáradt és beesett volt, haja kócosan állt össze-vissza. Pár tincs a szemébe lógott. Azt a pár szemébe hulló tincset egy gyors mozdulattal kisöpörte onnan, hogy rendesen lásson minket. Tengerkék és sötétszürke szemei dühösen villantak.

-jó szarul nézel ki ma is. Sőt rosszabbul nézel ki mint általában szoktál.

-köszönöm, és tisztában vagyok vele-vágott hozzám egy párnát.

A többiek felnevettek miközben ő felvett egy üveg vizet az ágya mellől, lecsavarta a kupakot és beleivott.

-még mindig itt vagytok?-vette el a szája elől az üveget.

-igen, mert ellentétben veled mi nem alszunk sokáig-vágtam oda neki. Szar indok volt el kell ismerjem.

-ellentétben veled engem szeretnek az emberek és ezért sokat beszélnek hozzám akár este is szóval szerintem érthető, ha aludni szeretnék még. Mellesleg tegnap lefárasztottátok nullára az agyamat.-mondta természetesen.

-téged? Szeretnek? Az emberek?-tettem a meglepetségem.

-igen, ez az amit soha sem fogsz megtapasztalni, ha ilyen maradsz.

-A család nem ér. Engem is szeret a családom. Amúgy nem tudom mi van veled de ma kifejezetten irritáló vagy és gonosz.

-sok időt kell veled egy légtérbe töltsek, ezeket tőled tanulom szóval csak nem magadra ismertél?-mosolygott pimaszul.

-jézusom, csak mond annak a kibaszott randinak a részleteit és haladjunk-adtam fel.

-oké,mondjuk 5-kor a közeli kávézóban jó lenne?

-igen, igen, de öltözz fel normálisan ha már muszáj elmennem.

-te mondod nekem?-forgatta meg a szemeit.

-kussolj és menny vissza aludni hátha nem leszel ilyen kibírhatatlan utána.-fordultam ki az ajtón a többieket pedig magam előtt tereltem.

-bye,bye-integetett.

-rohadj meg-csaptam be az ajtaját.

Miután kiértünk a folyósóra a mosómedve egyből megtalált.

-Gyere egy kicsit-kezdett Kirishima szóbája felé rángatni az űrlény.

-Oi, engedj el tudok menni magamtól is-szóltam rá és kirántottam a kezem a szorításából.

-szóval-kezdte miközben beengedte magát Shitty hair szobájába amit én szó nélkül hagytam.

-mi is itt vagyunk-tódultak be Kaminariék a szobába.

-jó, igen, mivan már? Haladjunk ha kérhetném-tapsoltam kettőt.

-ennyire sietsz a randidra, jaj ez nagyon cuki-kezdet el ugrálni Mina és Sero. Persze ezt csak Mina gondolta komolyan az az idióta arra ment hogy idegesítsen. Ami most sikerült is neki.

-nem dehogy is, csak mennék már el a közeletekből basszátok meg.-üvöltöttem velük.

-jó, jó csak annyit akartam mondani, hogy a randin meg kell csókolnod Todorokit különben nem minősítem igazi randinak és nem hagyom abba az idegesítéseteket. De normálisan, nem csak egy szájra puszi vagy ilyesmi, romantikus móndon.-nézett rám komolyan.

-HOGY MI??? BIZTOS, HOGY NEM. EZ. GUSZTUSTALAN. FÚJJ-üvöltöttem annyira, hogy még a fejem is kivörösödött közben.

-de muszáj-nézett rám mosolyogva.

Miközben a másik 3 idióta dalolva azt ismételgette, hogy meg fogom csókolni.

-abbahagyjátok ha megteszem?-kérdeztem fáradtan.

-igen-bólogattak egyszerre.

-rendben-sóhajtottam-megcsinálom.

-nagyszerű-tapsolt Mina gonoszan.

Én erre csak rá morogtam és kimenve a szobából az enyém felé vettem az irányt.
Mi baja van velem az életnek?

Todoroki szemszöge

A reggeli rutinom elvégzése után lementem a többiekhez. Uraraka vártlanul letámadt és közölte, azt amire egyen-talán nem számítottam.

-Todoroki~-szólt nekem.

Már rossz sejtésem van a dologgal kapcsolatban.

Mosolyogva odajött hozzám és a kezét átvetve a vállamon, fél oldalasan magához ölelt.

"Istenem ments meg"-imádkoztam magamban.

Ha Uraraka simán elmegy, egy szó nélkül esküszöm, hogy hinni fogok.

-meg kell csókolnod Bakugo a randitokon-jelentette ki, mosolyogva.

Ez valami nagyon rossz vicc...ugye?

-haha, nagyon vicces vagy-néztem rá.

-én ezt komolyan gondoltam.-mondta átlagosan.

-MII? Nem.-tiltakoztam egyből.

-ha nem, elmondom Minának.

-honnan tudjátok, hogy megcsókoltam-e vagy sem?-gondolkodtam hangosan.

-hidd el tudni fogjuk szóval csak csináld és akkor nem lesz próbléma.-veregetett vállon és ott hagyott.

Utolsó alkalom, hogy ilyesmire rá vesznek. Az utolsó. Sőt az utolsó utáni.
Egyetlen egy dologért csinálom ezt most meg, mégpedig azért, hogy békén hagyjanak és ne kelljen olyan sok időt együtt töltenem Bakugoval.

Elindultam vissza a szobámba, hogy feldolgozzam ezt a hatalmas traumát.

-miért ver a sors? Én ezt nem akarom-motyogtam, felfelé menet.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕