Az egész veled kezdődött

45.Fejezet

Előző részből:
Vacsora után kitalálták, hogy mi lenne ha felelsz vagy merszeznénk és mivel nekem már annyira mindegy volt úgy voltam vele, hogy miért is ne.

Annyira nem lehet rossz.

De lehet...
És lett is.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge
A lehető legrosszabb és legkínosabb feladatok és kérdések tömkelege látott ma napvilágot.

Mináék mindenféle hülye kérdést kérdeztek Midoryiától és Kirishimától.

Natsuo, Bakugo és Sero pedig mindenkinek nagy örömmel osztogatták a hülyébbnél, hülyébb feladatokat.

Így történt az, hogy Denkit fel ragasztószalagoztuk a plafonra, természetesen Sero segítségével. Momót beültettük a hűtőbe
7 percre. Minának fel kellett hívnia Aizawát majd mindenféle állathangokat kellett kiadjon a telefonba. Urarakát felküldtük Iida szobájába, hogy hozzon le tőle valami érdekeset majd két perc múlva vissza jött, hogy nem akarta lehozni a töri könyvet mondván, hogy az volt a legérdekesebb. Bakugora rá tettünk egy cica fülekkel ellátott hajpántot és macska bajszokat rajzoltunk neki, fekete alkoholos filccel. Sero kapott egy gyönyörű pink körömlakott és így történt az is, hogy szoknyát kellett fel vegyek.

Igen. Szoknyát.

Mondom mi történt.

-Shoto felelsz vagy mersz?-kérdezte a bátyám csillogó szemekkel.

-merek.-feleltem nagyon bátran.

-oké. Akkor, Momo légy olyan kedves és adj kölcsön egy szoknyát az én drága kisöcsémnek-mondta mosolyogva Natsou.

-nem.-vágtam rá gyorsan miközben a többiek már dőltek a nevetéstől.

-de-bólogatott.

-mit ártottam én, neked?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Shoto-nyújtott át, nekem egy szoknyát Momo mosolyogva.

-utállak titeket-indultam meg a szobámba, hogy átöltözzek.

Remélem ezért a pokolra jutsz drága bátyám.

Gyorsan átvettem a szoknyát, majd felkaptam magamra a fürdőköntösöm. 

Senki nem mondta, hogy nem vehetek rá valamit. 

Hölgyeim és uraim így kell kijátszani a felelsz vagy mersz idióta és nem létező szabályait.

A tükörbe nézve elégedetten néztem, hogy a köntös bőven elfedi a lábaimat.

-itt vagyok-trappoltam le a lépcsőn.

-hé ez nem ér-kezdett el háborogni a bátyám.

-de ér-ültem le közéjük.

Mindenáron próbáltak, meggyőzni, hogy ez így nem ér de nem sikerült nekik szóval folytattuk a játékot.

Jó sok erőfeszítésembe és energiámba telt, hogy mindenkit meggyőzezzek arról, hogy ez így nem csalás.

Mit már említettem végül feladták. Nekem nagy örömömre nekik nagy bánatukra nem került le rólam a köntös.

Vagyis ez inkább csak pillanatnyi állapot volt.

-kimegyek a konyhába. Kinek mit hozzak inni?-keltem fel a földről.

Mindenki leadta a rendelését én meg még mindig köntösben elindultam a konyhába.

-Todoroki-kun várj segítek-ragadta meg a köntösöm alját Midoryia ezzel félig lerántva rólam a ruhadarabot.