Az egész veled kezdődött

31.Fejezet

Előző részből:
-semmi csak összekaptunk egy kicsi a szokásos, hülyeségeken.-nevettem fel zavartan.-azt hiszem én most megyek-mondtam pár perc csend után.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Egy hét telt el azóta, hogy megkaptam az új étrendet és elkezdtem a diétát. Na meg persze a Bakugoval történt veszekedésünk óta is.

Habár kifejezetten utálom mikor beszól nekem vagy úgy bánik velem ahogy szokott, de rosszul érzem magam a történtek miatt.
Bocsánatot szeretnék kérni tőle.
Azt még nem tudom, hogy ezt hogyan akarom kivitelezni de azért majd megpróbálom.
Félreértések elkerülése végett, nem akarok a barátja lenni vagy ilyesmi, csak most az egyszer kivételesen igaza volt.
Nem tudtam, hogy egy másik diák helyett kerültem ebbe az osztályba.

Ráadásul nem tudom miért de mostanában egyre jobban látszik, hogy Bakugo valamin nagyon stresszel. És nem akarom, hogy még az is az én hibám legyen, hogy mostanában ingerlékenyebb.

Visszatérve a diétához, tényleg használ de nem mondanám, hogy ez az én javamra szolgál. Tény, hogy könnyebb lettem de nem gondolom, hogy ez jót tett.

Bevallom őszintén szarul érzem magam a bőrömben. Nem tudok rendesen koncentrálni és gyengének érzem magam.

Ez természetesen a tanulmányaimon és úgy összeségében a viselkedésemen is meglátszik.

Az elmúlt egy hétben annyira szocializálódni sem volt kedvem.
Nem is tudom, hogy miért csak egyszerűen nincs kedvem. A többiek hiába próbáltak elrángatni ilyen-olyan programokra mindegyikre nem-et mondtam. Csak suliba menés miatt és vacsoránál megyek ki a szobámból amúgy nagy részt fent ülök és tanulok vagy csak egyszerűen nézek ki a fejemből.

Nem akarok elzárkózni a barátaimtól csak nem töltök velük annyi időt mint eddig. De annak nagyon örülök, hogy ugyan úgy viselkednek velem mint eddig mikor mégis úgy döntök, hogy levonszolom magam a társaságukba.

Viszont az iskolai eredményeim sokat romlottak és a gyakorlati órákon szinte minden nap én teljesítsek a legrosszabbul.
.
.
.
.
.
Természetesen úgy voltam vele ha valami mást is eszem mint saláta az nem árthat de mint mindig most is megszívtam. Amúgy is kíváncsi voltam, hogy működik-e a karkötő vagy sem és mint kiderült működik.

Mivel nem én voltam az egyetlen akit érdekelt, hogy tényleg jelez-e bármit, egyik vacsoránál kipróbáltuk. Természetesen Mina volt az egyik főértelmi szerző velem együtt.

-hát ez szívás-konstatálta Mina miközben a karkötőn, egy másodpercre felvillanó piros jelzést nézte.

-az-értettem vele egyet.

-kit érdekel?-motyogta Bakugo.

Figyelmen kívül hagytam a beszólását majd mikor végeztünk a vacsorával a kezénél megragadva a folyósóra rángattam őt.

-hé, engedj el-tépte ki a kezét a fogásomból és már indult is volna vissza ha nem ragadom meg újra a kezét.

-mi van?-kérdezte dühösen.

-mondani szeretnék neked valamit-néztem a szemébe.

-nem vagyok rád kíváncsi.

-nem baj. Hallgass meg.-kértem.

-mit akarsz?-köpte felém a szavakat.

-bocsánatot kérni-mondtam halkan.

-mi?-lepődött meg.

-én bocsánatot szeretnék kérni tőled-ismételtem meg magam.-ami egy héttel ezelőtt történt...hiba volt veszekedni veled és én nagyon sajnálom. Nem úgy értettem azt amit mondtam. És nagyon sajnálom, hogy elvettem az ismerősödtől a lehetőséget, hogy ebben az iskolában tanuljon-mondtam komolyan.

-csak ennyi?-kérdezte.

Meg sem rezzent, semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.

-i-ge-n-mondtam zavartan.

Bakugo szemszöge

Bocsánatot kért.
Mégis, hogy kéne erre reagálnom?!
Mert, hogy én nem fogok bocsánatot kérni tőle az biztos. Mindent amit mondtam azt úgy is gondoltam. Minden szavam őszinte volt így hát tőlem ne várjon semmilyen bocsánatkérést.

Talán egy kicsit tényleg bántóan fogalmaztam elismerem, de nem fogok a bocsánatáért esedezni.

-csak ennyi?-kérdeztem.

Talán nem ezt kellett volna, de most őszintén erre mégis mi a frászt kellett volna mondanom?
Mert mint mondtam nem sajnálom.

-i-igen-dadogta.

-rendben-mondtam kimérten majd neki hátat fordítva elindultam a szobámba.

-kösz, hogy meghallgattál.-szólt utánam.

Nem hiszem el, hogy sikerül
lelkiismeret furdalást kelteni-e bennem.
Ez a tény idegesítő és egyben aggasztó is. Ennyi idő alatt még az anyámnak sem sikerült bármi féle megbánást vagy sajnálatot kicsiholni belőlem.

-szívesen-álltam meg egyhelyben-és
Icy-hot......-kezdtem

-igen?

-bocs-mondtam

Ha nem érti, hogy miért kértem bocsánatot akkor ez van, mert nem fogom elmondani neki és megismételni sem, azt amit az előbb mondtam.

-béke?-kérdezte mosolyogva.

-már amennyire eddig volt-közöltem-nem vagyunk barátok. Csak annyira van béke mint amennyire a vitánk előtt volt-mosolyodtam el én is.

-ez is több mint a semmi-gondolkodott el.

-igaz. Mentem-intettem neki majd újra elindultam a szobámba.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕