Az egész veled kezdődött

6. Fejezet

Előző részből:

Végül egy órán belül befejeztük a kaját így kb nyolcra végzünk. Mint kiderült minden nap 19:00 körül eszünk. Miután mindenki befejezte a beszélgetést az asztalnál elmentünk aludni de volt aki a barátai  szobájába ment még beszélgetni egy kicsit. Én is felmentem a szobámba és újra ledőltem az ágyamra.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Végül úgy döntöttem, hogy gyorsan fel hívom a nővéremet és bocsánatot kérek tőle, ezért előhúztam a telefonom a pulóverem zsebemből.
Mivel nem tudtam meg a nővérem új számát ezért tárcsáztam apám számát reménykedve, hogy nem ő veszi majd fel.

Konstatáltam, hogy még van isten miután meghallottam a nővérem hangját a vonal túlsó végén.

-Szia Shoto-köszönt kedvesen, most már nyoma sem volt az előbbi haragnak a hangjában.

Ő mindig is ilyen volt túl kedves és nagyon gyöngéd, sosem tud senkire 30 percnél tovább haragudni.

-Szia Fuyumi, figyelj-kezdtem bele-ne haragudj a maiért nem akartalak megbántani, csak pont a te harmadik hívásod volt az utolsó csepp a pohárban, mivel nem ez volt életem legjobb első napja a suliban.-fakadtam ki neki fáradtan.

-Semmi baj. Mi történt?-kérdezte tőlem.

Hát ez már nagyon kellett a lelkemnek szóval mindent elmeséltem neki szóról szóra, percről percre. A történet közben Natsuo a bátyám is csatlakozott hozzánk szintén telefonon keresztül ezért tőle is kaptam a túl élő tanácsokat.

Mint például 'ne hagyd, hogy az a szőke seggfej beszóljon neked' by Natsuo.

Végül másfél óra beszélgetés után elköszöntünk egymástól.

Elmentem gyorsan zuhanyozni majd felmentem ma már harmadjára is a szobámba és lefeküdtem végre, ténylegesen aludni.

Másnap reggel

Ma reggel az ébresztő órám nagyon, nagyon irritáló hangjára keltem. Miután kinyomtam az órám, hogy ne zavarjon tovább, neki álltam kikeresni a dobozaim közül azt amire egy "ruha" felirat van firkantva, a világ legnagyobb betűivel. A doboz sikeres megtalálása után kitaláltam, hogy kiöntöm az egész tartalmát az ágyra mert:

1. Nincs időm most elpakolni ezért majd délután fogok, és mivel az ágyamról könnyebb mindent betenni a szekrénybe ez így egyszerűbb.

2. Nem nagyon bővelkedtem az idővel, hogy úgy mondjam mert ha 20 percen belül nem vagyok kész el fogok késni a suliból.

10 perc után végre készen álltam az indulásra. Eléggé éhes voltam már szóval lerohantam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt, hogy egyek valamit reggelire.

Bakugo szemszöge

Éppen a szokásos reggeli kávémat iszogattam a konyhában mikor hirtelen valaki nekem jött.

-Mégis mi a francot csinálsz baszd meg?-kezdtem el üvölteni annak ellenére, hogy még meg sem néztem kinek az érdeme, hogy kiöntötte a kávémat ami mellesleg az én egyenruhámon landolt.

-Bocsánat Bakugo nem akartam-szólalt meg az idióta felemás hajú osztálytársam.

-Nézd már, hogy merre mész te barom. Nem látsz vagy mi van? Tegnap is és ma is nekem jössz, te erre utazol vagy mi az élet?-kérdeztem tőle egyre idegesebben, ez a napom se indult jól.

Úgy látszik valamit nagyon elbasztam az előző héten ha ez az idióta icy hot bastard a karma érte.
De most komolyan ő maga a megtestesült karma, sőt újra írhatnánk az idegesítő, karma, béna és vak szavak fogalmát is és a helyükre csak ennyit kéne írni:Todoroki Shoto.

-Bocsánat, nem akartam-ismételte meg előző mondatát miközben végig a földet pásztázta.
Ez tényleg ennyire lenéz engem?

-Legalább néz rám ha már hozzád beszélek, te illetlen paraszt és egy bocsánattól nem lesz, nem kávéfoltos az egyenruhám.

-Mondtam már, hogy bocsánat mondd mégis mit szeretnél még tőlem?-kérdezte indulatosan miközben felkapta a fejét és a tekintetét rám vezetve, nem túl barátságos tekintettel méregetett.

-Mondjuk azt, hogy menj el ebből az iskolából-feleltem teljesen nyugodtan a szemébe nézve, miközben álltam a tekintetét.-Te nem ide tartozol, menj vissza szépen a tökéletes kis életedbe, mi itt keményen megdolgoztunk azért, hogy ebbe az iskolába járjunk.-fejeztem be azt amit az előbb elkezdtem.

Szóra nyitotta a száját de azon nem jött ki egy hang se. Gyűlölettel és szomorúsággal telt tekintettel nézett rám, pár másodpercig majd nagy ívben kikerült és elindult az ajtó felé.

-Na mi van, már nem vagy éhes?-kérdezem, mert gondolom enni jött a konyhába.

-Nem, már nem, elment az étvágyam-felelte keserű hangon majd kiment az ajtón, amit nem hangosan de elég határozottan be is csapott maga mögött.

Így egyedül maradtam egy fél bögre kávéval és a kávéfoltos egyenruhámmal, amin az italom másik fele díszelgett.

Gyorsan felmentem a szobámba átváltani a ruhám de nem volt váltó cuccom szóval szartam a szabályokra, úgy ahogy mindig és felvettem egy egyszerű fehér pólót egy sima farmerrel.

Öltözés után felkaptam a táskám a földről és elindultam az iskola felé mert nem akartam ma is elkésni. Ma már úgyis mérgesek leszek rám a tanároknak, na meg persze Iida is az egyenruha dolog miatt, de tök mindegy majd rákenem arra az idióta felemásképűre és kész is, probléma megoldva.

Ilyen gondolatokkal jutottam el az iskolába.

Köszönöm, hogy elolvastad.😊💕
Remélem tetszett.💕

Köszönöm a vote-okat.❤️🤗

Nagyon szépen köszönöm a több mint 100 nézettséget a könyvemen.💕💕💕🥺😊💕

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕