Az egész veled kezdődött

20.Fejezet

Előző részből:
-nekem most mennem kell mert hív a kötelesség.

-viszlát-köszöntek a többiek de én egy szót sem szóltam.

Szomorú és dühös voltam.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

-szerintem nagyon ügyes voltál-ölelt meg egy Bakugohoz hasonlóan szőke, tüskéshajú, nő.

-öhm..,köszönöm-öletem meg esetlenül.

-ne legyél paraszt az anyámmal-mondta nekem mérgesen Bakugo.

-maradj csendben Katsuki-engedett el végre.

-Mitsuki, vagyok örülök, hogy megismerhetlek és kérlek ne haragudj Katsuki miatt, kicsi el lett kényeztetve-nézett a fiára-azért ilyen bunkó veled.

-semmi baj és.. én,.. elnezést nem akartam bunkó lenni önnel az előbb-suttogtam.

-semmi baj, köszönöm, hogy figyeltél erre az idiótára. Csodálkozom, hogy együtt tudsz vele dolgozni pedig olyan elviselhetetlen néha.

-Oi, mégis miről beszélsz?

-gyere elkísérlek az orvosiba. Katsuki gyere te is.-ignorálta a fia előző megjegyzését.

-nem megyek-kezdett el veszekedni.

-nem kérdeztem hanem kijelentettem szóval, de jössz és kész, ha már miattad sérült meg elkíséred szegény fiút.

-jó én is elmegyek-morogta.

Így hát hárman indultunk az orvosi szoba felé.

Az egyik folyosón éreztem, hogy szédülni kezdek. Megakartam kapaszkodni a falban de nem sikerült rajta egy rendes fogást találnom. Éreztem ahogy kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Már majdnem elestem mikor két erős kar a derekamnál fogva átkarolt és megtartott.

-jól vagy?-sietett oda hozzánk Mitsuki.

-mhm-bólogattam válaszul.

-na persze, ezt senki nem hiszi el, szédülsz nem igaz?-nézett le rám Bakugo.

-de-vallottam be miközben lehajtottam a fejem.

-édes istenem, annyi baj van veled, és, hogy mindig az én nyakamon maradsz. Nem tudom, hogy neked vagy nekem rosszabb -emelt fel és kezdett el cipelni.

-szerintem neked-néztem rá és a nyaka köré fontam a kezem, hogy meg kapaszkodjak.

Szívem szerint azt mondtam volna, hogy nekem de azért én sem vagyok ilyen bunkó. Mellesleg ma egész elviselhető.

-én is erre gondoltam csak nem akartam kimondani amíg itt az anyám-röhögte el magát.

-még mindig itt vagyok, ugye tudod?

-igen, tudom.

Megérkeztünk az orvosiba. Bakugo az első ágyra szó szoros ételmében konkrétan ledobott.

-Katsuki-szólt rá az anyja.

-mi van?-nézett rá flegmán.

-figyelj rá oda.

-mi történt?-kérdezte Recovery girl.

-hát khm-vakartam meg a tarkóm-lehet, hogy kiestem az ablakon ami a 26. emeleten volt és eléggé biztos vagyok abban, hogy eltörtem a bal kezem.-mondatm kínosan érezve magam.