Az egész veled kezdődött

73.Fejezet

Előző részből:

Az, hogy összevesztem vele, életem legnagyobb hibája. És már nagyon sok ideje először úgy érzem, hogy mindjárt elsírom magam, mert jelen helyzetben nem nagyon látom a megoldást és a kiutat ebből a helyzetből.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Todoroki szemszöge

2 nappal később

Az előző napokra visszagondolva eléggé megkérdőjeleztem a személyem fontosságát a társaságunkban. Azon kívül, hogy a nyakamra járnak, hogy béküljünk már ki nem sokat segítenek és egy bizonyos ponton már én magam küldtem el, őket. Azzal, hogy folyamatosan a zaklatnak nem leszek kevésbé mérges.

A kiürült folyosón lassan sétálva vártam, hogy kicsengessenek az első óránkról. Mivel elaludtam nem értem be első órára. A telefonom lemerült és ezért nem kapcsolt be az ébresztőm.
Mindezek után úgy voltam vele, hogy az utolsó 10 percre már nem megyek be. Szépen, komótosan, csináltam magamnak kávét majd termoszba öntve azt, elindultam a suliba. A kollégiumból nagyjából 5 perc odaérni ha normális tempóban sétálok.
Egy vékony kabátot magamra kapva sétáltam a kávémat kortyolgatva és a gondolataimba merülve.

Most már nincs különösebben hideg hiszen egy igen, hosszú, hideg tél után a normálishoz képest sokkal melegebb a tavasz kezdete. A Katsukitól kapott bőrdzsekim ujját piszkálva zsebre vágtam a kezem.
.
.
5 perc és csengetnek néztem a most már feltöltött telefonom képernyőjére. Mielőtt kikapcsoltam volna elidőzött a szemem a háttérképemen. Katsuki volt rajta ahogy napszemüvegben és ingben fagyit eszik miközben ülve telefonál. Ez az azutáni hétvégén volt miután haza jöttünk az osztálytáborból, ahol a kapcsolatunk kezdődött. Tiszán emlékszem a hangjára ahogy Mitsukaval üvöltve telefonál és próbálja meggyőzni, hogy ne menjen be a szobájába takarítani.

-haho, te mit csinálsz itt?-kocogtatta meg valaki a vállamat.

-mi?-ejtettem le a telefonom és pördültem meg ijedten.

-csak én vagyok, ne aggódj.

-Haru... szívrohamot hozod rám, ne csináld ezt máskor!

-bocs nem akartalak megijeszteni.-hajolt le és vette fel a telefonom.

Láttam az arcán átsuhanó haragot mikor megakadt a tekintete a hátteremen. Habár a telefonom kijelzőjén végig repedt az üvegfólia így is tisztán látszódott a háttér.

-nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok-fűzte hozzá dühösen miközben vissza adta a telefont.

-ide figyelj Haru, nem tudom mi váltotta ki belőled ezt a hihetetlen gyűlöletet Bakugo iránt azon kívül, hogy egy hete konkrétan eltörte a kezed de nekem....tudod..ő...

-mi az? Bökd már ki!-nézett rám türelmetlenül és egyben aggódva.

-Bakugo nekem nem csak egy osztálytárs és nem tudom észrevetted-e de sokkal többek vagyunk egymásnak mint szimpla barátok vagy legjobbarátok. Én és Katsuki járunk, igaz, hogy most egy kisebb...minek hitegetlek? Nagyobb hullámvölgyben van a kapcsolatunk de attól még a barátom, szóval ne haragudj de nem tudok veled egyetérteni mikor őt szidod.

-a BARÁTOD?-döbbent le.

-igen? Azon vagyok meglepve, hogy még nem jöttél rá-néztem rá furán.