Az egész veled kezdődött

8. Fejezet

Előző részből:

-De hát nincs is februárban 30 nap-hallottam Pikachu értetlen hangját.

-Ez a lényeg-üvöltöttem le az emeletről majd bevágtam magam mögött a szoba ajtóm.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Két hónap telt el azóta a bizonyos játék óta. Azóta Mina és a lányok minden egyes nap megpróbálnak összehozni Bakugoval csak hát mivel egyikünk sem akar a másik közelében lenni, ez kicsit megnehezíti a dolgokat. Konkrétan utáljuk egymást.

Ezért ők néha elég erőszakosan próbálják meg ránk tukmálni ezt a kapcsolatot.

Például egyszer bezártak minket a fürdőbe. Életem legfájdalmasabb 30 perce volt. Végül úgy jutottunk ki, hogy Midoryiának mosdóba kellett mennie ezért kénytelenek voltak kinyitni az ajtót. Amint kijutottunk mind a ketten külön irányba indultunk el miközben a másikat szidtuk.

Én nem tudom miért nem féltek attól, hogy valamelyikünk kinyírja a másikat, mert amíg bent voltunk végig üvöltöttünk a másikkal és egymást lökdöstük.

Nem szokásom gonosznak lenni. Az emberek nagy része egyszerűen csak nem érdekel, ezért nem foglalkozom velük, de őt már én sem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy lehet valaki ennyire irritáló?

Egy idő után meguntam, hogy állandóan belém köt vagy fellök a folyosón szóval úgy döntöttem, hogy én is idegesíteni kezdem.

Egy héttel ez előtt volt szerencsém ahhoz, hogy vele kerüljek párba páros munkánál, a gyakorlati óránkon. Közelharc volt a feladat és a képességünk fejlesztése.

Az első feladatnál, a közelharcban, nem várta meg míg beszámolnak nekünk, és egyből megütött, én pedig a meglepetéstől meg sem tudtam mozdulni ezért egyből sikerült földre vinnie.

Na a képesség fejlesztésnél már más volt a helyzet, és nekem sikerült gyorsabban reagálnom. Megfagyasztottam a lábát és ő így a földre esett, ültében még jobban megfagyasztottam majd leültem elé és idegesíteni kezdtem. Mindenféle beceneveken hívtam mint ahogy ő szokott engem.

Ezen kellően kiszórakoztam magam majd fel olvasztottam a jeget mert az óránknak vége lett.

Ezt a kis közel 35 perces idegesítést persze Bakugou sem hagyta szó vagy hát inkább cselekedetek nélkül, és ezek után egy órán keresztül engem üldözött azzal, a mondatával, hogy meg fog ölni.

Lehet, hogy nem ez volt életem legjobb ötlete.

Most éppen a kávézóba tartok a Dekusquaddal. Az elmúlt hetekben nagyon jóba lettünk egymással és a napjaim nagy részét velük töltöm és még a hétvégéket is ha nem kell haza mennünk a családjainkhoz.

Két órát eltapsoltunk a kávézással majd intettünk a pincérnek jelezve a távozásunk és a kollégium felé vettük az irányt.

Amíg el nem értünk a kollégiumig az hittem, hogy ez életem egyik legnyugodtabb napja. De nem mert az életnek ezt a napot is el kell csesznie valamivel és ki más lenne az átkom mint a drágalátos édesapám, aki a közösségi tér kanapéján várt rám.

-Szia Shoto-köszönt fenn tartva a 'jó apa' látszatott ugyanis nem csak mi voltunk ott.

A Dekusquad, apám és még a Bakusquad is ott beszélgetett. Inkább mondanám hallgatózásnak.

-Mit akarsz-kérdeztem cseppet sem kedvesen.

Érezhetően feszült volt a légkör de ez engem nem nagyon tartott vissza semmitől.

-Csak beszélni szerettem volna veled.

-Miről? Térj már a lényegre, nem érek rá egész nap-intettem a falon logó óra felé.

-Lehetne, hogy kint beszélünk-kérdezte.

-Igen-feleltem kimérten.

Mindenkinek jobb ha kint beszéljük meg, bármit is akar tőlem ezen a csodás napon.
Így ő elindult kifele én meg mögötte mentem majd bezártam magunk után az ajtót.

-Igen apám?-kérdeztem feszülten. Lehet még sem volt ez olyan jó ötlet.

-Beszéltem a tanároddal Aizawával.

-És?-próbáltam, lehetőleg, még ma megtudni, hogy mit szeretne, de igazából nagyon féltem.

-Azt mondta, hogy nem te vagy az osztály legjobbja ezért hétvégén haza jössz és edzünk.

-Nem, nem akarok-csúszott ki a számon véletlenül.

-MI AZ, HOGY NEM AKAROD, MÁR PEDIG EZ LESZ SHOTO HA TETSZIK, HA NEM, ÉS NE MERJ VISSZA BESZÈLNI NEKEM-adott nekem egy hatalmas pofont.

Éreztem, hogy a keze nyoma ott piroslik az arcomon de megpróbáltam vissza fojtani a könnyeimet. Tulajdonképpen, nem is a pofon fájt hanem annak a tudata, hogy egy újabb szar hétvégének nézek elébe.
Fel sem tűnt, hogy a bal oldalamból kis láng nyelvek csaptak elő. Nem tudom mi vezérelt de hirtelen vissza kiáltottam neki.

-MÁR PEDIG ÉN NEM MEGYEK EL, HÉTVÉGÉN HA TETSZIK HA NEM.

Endeavour csak lefagyva nézett rám és egy szót sem szólt. Én pedig az alkalmat kihasználva elrohantam az ajtó irányába majd miután beértem bevágtam azt, magam mögött.

A bal oldalamon még mindig éreztem, hogy a tűz melegíti a bőröm és azt is tudtam, hogy az arcom még mindig piros a pofontól amit kaptam.

A többiek meglepetten néztek rám és nem is nagyon tudták, hogy mit mondjanak.

A konyhába indultam egy konyha ruháért, mert le szerettem volna borogatni az arcom.

Hirtelen valaki megragadta a balkarom és vissza húzott, erre én hátra néztem és megláttam Kirishimát aki ezek után gyorsan elkapta a kezét tőlem, mert meg égettem.

-Jól vagy?-nézett rám komolyan.

-Bocsánat-mutattam a kezére és éreztem, hogy a kérdése hallatán kicsordul egy könnycsepp a szememből.

Gyorsan letöröltem a kezemmel és bólintottam neki, jelezve, hogy minden oké, ami persze nem igaz. Újra megindultam a konyhába. Elvettem amire szükségem volt majd a fürdőbe rohantam a cuccokkal a kezemben. Miután mindennel megvoltam és összeraktam magam lelkileg is, kimentem és gyorsan a szobám felé kezdtem igyekezni, hogy ne kelljen most senkivel beszélgetnem.

Köszönöm, hogy elolvastad.😊💕
Remélem tetszett.💕

Köszönöm a vote-okat és a követést.❤️💕🤩

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕