Az egész veled kezdődött

37.Fejezet

Előző részből:
-nem hittem, hogy valaha ezt mondom de igaza van Icy-hotnak azt a sort én vezetem és te csak második lehetsz itt.-vigyorgott a fiúra.

-rohadjatok meg mind a ketten-trappolt ki a teremből dühösen Monoma.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Hétvégén a tengerparton.

(Őrtorony alatt valami ilyesmit értek)

Bakugo szemszöge

-Takarodj innen te felemás képű majom-rúgtam le a lépcsőről miközben az őrtoronyba mászott fel ahol én már ott voltam.

-neked is jó reggel-állt fel a homokból és újra elindult a lépcső felé.

-ne gyere ide én már itt vagyok nem látod?-kérdeztem mérgesen.

-és?

-ez azt jelenti, hogy te már nem férsz ide-mosolyogtam le rá gonoszul.

-olyan gyerekes vagy-került ki és letette a cuccát az egyik székre.

-hát ez?-mutatott egy hűtőládra a sarokban.

-Aizawa adta-vontam meg a vállam.

-tettél már bele valamit?

-nem-néztem ki a partra. Most van 7:30 ilyen kurva korán még senki sincs a parton.

A táskájához lépett és kivette belőle a vizét majd elkezdte levenni pólóját.

-te mégis mi a jó istent csinálsz?-kérdeztem üvöltve.

-leveszem a pólóm?-kérdezet vissza miközben hülyén nézett rám-talán valami problémád van vele?-vonta fel a szemöldökét.

-IGEN

-és mi lenne az?-nézett rám unottan.

-MINDEN IS-üvöltöttem.

-te teljesen hülye vagy-rázta meg a fejét és kihajolt a kilátóból.

-vedd vissza-parancsoltam rá.