Az egész veled kezdődött

42.Fejezet

Előző részből:
Végül azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jól alakult az este. Katsuki segített nekem megcsinálni a kiselőadásomat, és mesélt az eddigi barátnőiről és én is meséltem neki az eddigi kapcsolataimról. Az egész estét végig nevettük. Persze ez nem jeleni azt, hogy barátok lettünk vagy ilyesmi mert azért most is elég sokszor veszekedtünk de azért a mi kapcsolatunk is halad valamerre. Reményeim szerint előre? Bár még én sem vagyok annyira biztos abban, hogy mit akarok, de igyekszem.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

-Shotooo-futott oda hozzám a bátyám és a hátamra ugrott.

-ti jártok?-kérdezte egyszerre Kaminari és Mina még mielőtt rendesen megnézhették volna, hogy ki az.

Natsuo a hátamról leszállva felnevetett.

-Ő a bátyám-mondtam unottan.

Lekellene állniuk a barát kereséssel. Tökéletesen megvagyok magam is.
Néha-néha az apám random közli velem, hogy randizzak egy lánnyal de egy idő után ugyan ott vagyunk, én egyedül ő meg idegbetegen.
Ő is mániákusan megakarja találni nekem a lányt akivel nagyobb koromban összeházasodhatok. Mivel a kapcsolataim közben mindig nyaggatom, hogy kiben mit nem kedvelek és akkor éppen mi a bajom, egyszerűen csak azt mondja, hogy szakítsak a lánnyal.
Szerintem nem mondok semmi újat azzal, hogy nem azért mondja, hogy hagyjam ott őket mert érdekli a véleményem, egyszerűen csak annyira idegesítem, hogy inkább enged az én akaratomnak.
Arról, hogy barátom legyen ne barátnőm pedig természetesen hallani sem akar. Az teljesen elbontaná a tökéletes képet rólam. Az ő szemében mindenképpen.

-Upsz bocsi-mondta Mina egy szégyenlős mosollyal.

Legyintettem jelezve, hogy mindegy majd
a bátyámhoz fordulva néztem várva, hogy mit szeretne.

Ő a fülemhez hajolva súgott nekem valamit de nem értettem meg, hogy mit mert állandóan beleröhögött a mondatába.

-Natsuo mit akarsz mondani, nyögd már ki, az isten szerelmére.-szóltam rá mérgesen.

Ő röhögve elő vett egy kártyát a zsebéből és megmutatta nekem.
Egy percig nem esett le, hogy mi van de aztán én is elnevettem magam.

-Fel sem tűnt neki-mondta nevetve.

Annyira röhögtünk, hogy neki már a könnyei is folytak, én meg már a földön ültem miközben a vállaim egyfolytában rázkódtak. A többiek csak némán néztek minket és nem értették, hogy mi van velünk.

-Shoto, Natsuo tudom, hogy min nevettek és ez egyen-talán nem vicces-jött ki a konyhából Fuyumi.

-Te is tudod hogy az-mondtam két levegő vétel között.

-Ne vegyél már mindent olyan komolyan-csatlakozott hozzám a bátyám is miközben a könnyeit törölgette.

-Todoroki Shoto és Todoroki Natsuo azzonal hagyjátok abba és adjátok.....

-Basszus, a teljes nevünkön szólított minket, futnunk kéne ha kedves az életünk-nézett rám a bátyám miközben mind a ketten abbahagytuk a röhögést és kétségbe esetten néztünk egymásra.

-Oké. Második emelet 1 ajtó (mert az az én szobám) vagy földszint vége (közös fürdőszoba) vagy a bejárati ajtó.-mondtam gyorsan a menekülési lehetőségeket.

-Ajtó mert az közelebb van-segített fel a földről sietve és rohanni kezdtünk az ajtó fele.-Gyere már-szóltam neki hátra amikor már az udvar közepénél jártunk.