Az egész veled kezdődött

18.Fejezet

Előző részből:
Annyira felhúzott minket, hogy mind a ketten aktiváltuk a képességünket.

-hogy mondod?-kérdeztem tőle mosolyogva.

-nem halljuk-folytatta Bakugo szintén mosolyogva.

-na elég-kezdett el terelni minket Aizawa a következő feladat helyszínére. Azaz a kamera szobába ahol a párok neveit húzzák ki.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Végre én következtem. Elém nyújtottak egy dobozt, hogy húzzak belőle.

A kezemet belemélyesztve a dobozba, a kezem megállapodott egy papír cetlin. Kivettem és szét hajtogattam, hogy meg tudjam kivel az oldalamon fogok harcolni.

-oh basszus, ne már-csúszott ki a számon.

-az én nevem van azon a szaros papíron, igaz?-kérdezte fájdalmasan Bakugo.

-igen, ki másé lenne? Persze, hogy veled ver a sors.

-te mondod? Akadj már le rólam.

Kinyújtottam a nyelvem egy szemforgatás kíséretében.

-mi vagy te, öt éves?

Két kijárata volt a szobának, persze, hogy mind a ketten a másik irányba mentünk miközben ugyan abban az időben bemutattunk a másiknak.

Csak 5 ember jöhet megnézni a harcokat, minden alkalommal más-más emberek. Nálunk bent volt az apám aki mint kiderült idő közben ide ért, Bakugo anyja, All Might egyik nyomozó társa és az 5 éves fia, és szintén All Might egyik riporter ismerőse.

-szóval 11 épület van ahonnan ki kell mentenünk a civileket, ellátnunk őket majd legyőzni a robotokat. Végül de nem utolsó sorban a fenn maradt 5 épületben keresnünk kell egy bombát és hatástalanítani azt, de az is lehet, hogy a bomba az egyik olyan épületben van amibe egyszer már bementünk, hogy megmentsünk valakit. És mind ezt mindössze 20 perc alatt.-foglaltam össze.

-igen, tied 5 épület enyém a másik 5 a legnagyobba pedig mind a ketten bemegyünk, értve? A bombát később keresük majd meg.

-jó-bólogattam.

Mind a ketten rohanni kezdtünk a kijelölt épületek fele, bajba jutottak után kutatva.

-kész is vagy?-találkoztam a nagy épület előtt Bakugoval pár perccel később.

-ja, te?

-én is, el is láttad őket?

-igen, baszd meg most mondtam, hogy készen vagyok.

-jó, jó nyugi-indultam meg befelé.

Az utolsó civilt vittem ki amikor hirtelen megremegett a föld. A mögöttünk lévő omladozó épület ezt nem bírta el ezért kisebb, nagyobb darabok kezdtek el lehullani róla.

Egy rohadt nagy betondarab éppen felénk repült ezért én egy jégfalat húztam magunk elé. Csak egy probléma volt, hogy a nagy darab törmelék szilánkosra törte azt, nemhogy megállíotta volna. Ekkor Bakugo elénk ugorva egy hatalmasat robbantott. Mivel nem voltam benne biztos, hogy most mi lesz gyorsan a nálam lévő kötszerrel bekötöttem a bajba jutott karját és a jegemmel oda csúsztattam a többi kimentett ember közé.

Hatalmas csattanás hallatszott és az egész területet por borította be ezért semmit nem lehetett látni. Egy perccel később minden lenyugodott és megláttam az előttem álló Bakugot.

-hol van a civil?-kérdezte leszarva az én épségemet.

-jéggel a többi ember közé jutattam és köszönöm szépen én is jól vagyok.-válaszoltam mérgesen.

-kussolsz, és irány a többi épület ahol a robotok vannak.

-oké-álltam fel a földről és futólépésben megindultunk a kijelölt épületek felé.

A robotokat gyorsan elintéztük és már mehettünk is a bombát keresni.

-váljunk külön-mondta és már el is indult.

-jó-motyogtam. Nem mintha lett volna választásom.

Azon gondolkodtam, hogy melyik épületben kezdjek el keresni.
Bementem a legközelebbi épületbe, felszaladtam az első emeletig, hogy jobban szemügyre vegyem, hogy melyik épületben lehet a bomba.
Ekkor feltűnt a pálya szélén egy elég régi, roskadozó épület, rajta egy régen fehér de most már inkább barna felirattal egy 13-as szám. Ez lesz az. Mi tökéletesebb egy bomba elrejtésére mint egy alig észrevehető, roskadozó épület a pályaszélén amire senki sem gyanakszik.

Kirohantam abból a beton tömbből amiben előzöleg voltam és a jegemen csúszva célba vettem azt az elhagyatott szellemtanyát. Mikor oda értem, a liftet figyelmen kívűl hagyva, a lépcsőhöz futottam és sietve kettesével vettem a lépcsőfokokat miközben felfele rohantam.

Minden emeletet át akartam nézni ezért mindehol megálltam és csak remélemtem, hogy Bakugonak is feltűnt ez a romhalmaz és éppen ide tart.

1.-emelet-semmi

2.-emelet

3.-emelet

4.-emelet

5.-emelet

6.-emelet

7.-emelet

8.-emelet

9.-emelet

10.-emelet

11.-emelet

12.-emelet

13.-emelet

14.-emelet

15-emelet és még mindig semmi. Így hát folytattam az utam fölfele.

16.-emelet

17.-emelet

18.-emelet

19.-emelet

20.-emelet

21.-emelet

22.-emelet

23.-emelet

24.-emelet

25.-emelet

26.-emelet.-Bingó-néztem be az egyik lakásba, ahonnan óra kattogás hallatszott ki. Ennek a lakásnak fura módon nem volt bejárati ajtaja. Olyan volt mintha direkt leszerelték volna az ajtót. Óvatosan bementem és rendesen körül néztem. Nem láttam senkit sehol és mivel nem gondoltam, hogy bárki bent lenne a szekrényben ezért oda nem nézetem be.

Hiba volt...

Elindultam, hogy leállítsam a bombát. A nappali közepén meg is találtam amit kerestem. Ott pihent előttem egy hatalmas bomba számlapkijelzőjén gyorsan pergtek a másodpercek.

Körül néztem, majd miután megbizonyosodtam róla még egyszer, hogy nincs itt senki oda mentem, hogy megállítsam.

Ekkor valaki hirtelen oldalról nekem jött és én pedig hatalmas erővel törtem ki az ablakot és repültem ki rajta...

Köszönöm, hogy elolvastad.😊

Az ablakon kiesős részt a Charlotte anime egyik része inspirálta, ahol a főszereplő kiugrik egy magas ház ablakán.
Ebben a fejezetben megpróbáltam összeszedni, hogy mit tanulnak a gyakorlati órákon és ebből próbáltam készíteni egy bemutatót órát/napot.

Remélem tetszett.💕

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕