Az egész veled kezdődött

60.Fejezet

Előző részből:
-Katsuki-szólítottam

-igen?-kérdezte.

Meg sem lepődött, a hangomról egyből tudta kivel beszél.

-mondanom kell neked valamit...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Bakugo szemszöge
-Katsuki-szólított valaki a hátam mögül.

-igen?-kérdeztem vissza.

Shoto volt az.
Meg sem kellett forduljak, hogy tudjam.

-mondanom kell valamit-a hangja magabiztosan csengett.

-és mi lenne az?-kérdeztem komolyan de
valójában féltem a választól.

Felemás haját fújta az esti szél és a naplementében, meg-meg csillantak gyönyörű szemei.

Gyönyörű volt.
Ilyenkor döbbenek rá még jobban mit veszítettem azzal, hogy nem mondtam el neki a teljes valóságot aznap mikor szakítottunk.

Vett egy nagy levegőt de még mindig nem nézett a szemembe.

-én ebbe már bele fáradtam-mondta halkan de hallani lehetett a fájdalmat a hangjában.-szerelmes vagyok beléd.-fordult velem szembe és a szemembe nézett. Szemében megcsillant a lemenőnap fénye és arcán egy halvány pír volt látható.-Kezdj ezzel azt amit akarsz, engem nem érdekel, de már nem tudtam magamban tartani. Tudom, hogy valószínüleg feleslegesen próbálkozom és az érzelmeim egyoldalúak de rávettem magam, hogy elmondjam szóval kérlek ne élj vissza ezzel.-mondta csalódottan és vissza indult a házak felé.

Mondanom kéne valamit.

Semmi nem jut az eszembe.

Szeret.

Viszont szeret.
Utána kéne mennem és mondanom valamit különben minden így marad.

Elkellene neki mondanom, hogy úgyanúgy érzek és sajnálom ami történt.

Mennem kell...

Kellett volna.
De nem tettem...
Hiba volt.
.
.
.
Egész este forgolódtam.
Egy idióta vagyok.
Miért nem mentem utána?
Beszélnem kell vele.
Deku mondta, hogy valami nincs rendben Shotoval tegnap este óta. Ha tudná mi történt valószínűleg erről nem nekem számolna be.
Nem mintha nem látnám mennyire szarul van.
Utálom a tényt, hogy miattam szenved.

Dekunak mondta, hogy ma is lemegy a partra.
Itt az alkalmam, hogy szerelmet valljak neki.
.
.
2 órával később
.
.

Itt van.
És a lehetőség is, hogy minden megváltozzon.

-a tegnappal kapcsolatban-léptem oda mellé.

-felejtsük el? Részemről rendben van.-bólintott.

-mi? Nem-ráztam a fejem-Én.... Ne haragudj, hogy tegnap nem mondtam semmit a vallomásodra. Le voltam döbbenve és egyszerűen nem volt időm kitalálni, hogy erre hogyan kéne reagálnom, mert olyan gyorsan elrohantál.

-szóval mostmár az én hibám?!-kérdezte dühösen-baj, hogy nem hagytam, hogy hülyét csinálj belőlem? Mit kellett volna, hogy tegyek? Álljak itt továbbra is és várjak a válaszodra? Tudod milyen kellemetlen volt ez nekem. Bele gondoltál mennyi időmbe telt összeszedni a bátorságom és elmondani neked, hogy kedvellek? Hát bocsánat, hogy tegnap nem maradtam itt mikor pont úgy néztél ki, mint akit egy kicsit sem érintett meg az egész. Igazad van az én hibám-mondta.