Az egész veled kezdődött

12. Fejezet

Előző részből:

Gyorsan össze készülődtem az alváshoz én is, majd olyan 23-óra környéken bebújtam az ágyamba és elmentem aludni.

És nem, egy kicsit se néztem tovább azt, hogy milyen aranyosan alszik Todoroki.

Közelebb kúszott hozzám amint megérezte, hogy ott vagyok. Én megöleltem és így aludtunk el.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Bakugo szemszöge

Nap 1

Ez az első nap a két hétből amit még Todoroki ilyen formában tölt.

Mivel ma is iskola van az ébresztőmre keltem fel. Magam mellé néztem és láttam, hogy Todoroki még mindig alszik. Nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak vele ezért úgy döntöttem, hogy magammal viszem az iskolába.

-Halló álomszuszék, jó reggelt-ráztam meg a vállát finoman.

Ő csak morgott egyet és átfordult a másik oldalára.

-Nem, nem ezt nem csináljuk, kelj fel.

-Nem akarok

-De fel fogsz-néztem az órára.

Még egyszer rá szóltam, erre ő nagy nehezen ki kecmergett az ágyból.

-Helyes-nyugtáztam bólogatva.

-Mit vegyek fel?

-Tessék-vettem ki egy táskából a ruháit.

Pár perc elteltével mind a ketten készen voltunk. Csak egy kicsike bökkenő volt, semmi áron nem akarta fel venni azt a pulcsit amit rá akartam adni ugyanis kint, mondhatni kurva hideg van.

-Vedd fel ezt a kicseszett pulóvert, most-kezdtem el üvölteni vele.

Nekem is reggel van na.

-Nem-rohant ki a szobából.

-Azonnal gyere ide vissza-rohantam utánna az iskola táskámmal a hátamon és azzal a kibaszott pulóverrel a kezemben.

-Nem akarom fel venni-kezdett el toporzékolni a konyha bejárata előtt.

Már mindenki ott volt, nagyszerű. Hirtelen mindenki elhallgatott és a veszekedésünket kezdték el hallgatni.

-Leszarom, hogy mit akarsz én meg azt szeretném ha felvennéd.-mondtam egyre türelmetlenebbül.

-NEM-kezdettel még jobban hisztizni.

-Mégis mi bajod van neked? Este tök jól elvoltál mondhatni normális kisgyerek de most reggel olyan vagy mit egy kis kibaszott démon-emelem meg a hangom.

-Tegnap még te is kedves voltál-vágta oda nekem a választ csípőből-de mégis mit nem vagy képes megérteni azon, hogy
n-e-m a-k-a-r-o-m  f-e-l-v-e-n-n-i  a-z-t a
p-u-l-ó-v-e-r-t

-Te most komolyan beszóltál nekem és te, TE LE MERSZ ENGEM MINŐSÍTENI? Mit képzelsz hol vagy? Itt nem minden körülötted forog.

-Kacchan elég lesz-szólt bele a vitánkba nyugtalanul Deku.

-Kussolj Deku-fordultam felé egy másodpercre de a figyelmem már újra Todorokin volt és így folytattam-tegnap azt mondtam, hogy elvállalom, hogy felelek érted és vigyázok rád pedig csak egy rohad nagy púp vagy a hátamon, érted?

Ő erre csak némán állt majd újra megtalálta a hangja és vissza szólt nekem.

-Hát hidd el én is jobban jártam volna ha nem veled maradok és nem te vállalsz értem felelősséget.

-Oo, igen? Oké akkor tessék, hajrá, old meg egyedül vagy majd valaki figyel rád, én már leszarom, egyszerűen elviselhetetlen vagy-dobtam le a pulcsit a földre és a szobámba mentem ahol nagyon, nagyon hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.

Kirishima szemszöge

Bakugo elviharzott a szobájába itt hagyva nekünk egy sokkos állapotban lévő Todorokit. A földre leülve maga alá húzta a térdeit majd át ölelte őket és halkan sírni kezdett.

-Oh come on Todoroki, semmi baj, Bakubro majd meg békél, gyere egyél valamit-álltam fel az asztaltól és oda lépve mellé megöleltem.

-Nyugalom-kezdtem el csitítgatni és megsimogattam a fejét.

-Éhes vagy?

-Igen-felelte szipogva.

-Gyere csinálunk neked valami kaját-fogtam meg az apró kezét.

Ő odébb lépett egy lépést, a pulcsiért nyúlt amit a földről felvéve egy szó nélkül magára vett.

Hagyta, hogy felemeljem és a konyhába vigyem. Egyik kezemmel őt tartottam míg a másikkal a szekrényben kezdtem el turkálni.

-Na mit kérsz?-kérdeztem.

Ő rá mutatott a nutellára és a ropira.

-Jó választás-nyugtáztam mosolyogva.

Elő vettem neki a dolgokat és letettem őket az asztalra. Ekkor láttam, hogy már csak az én barátaim és pár ember ül már csak az asztalnál.

Bakugo szemszöge

Kijöttem a szobámból miután kellően lenyugodtam.

'Éhes vagyok'

Állapítottam meg magamban.

Elindultam a konyha felé reggelizni.
Beléptem a konyhába és láttam, hogy az idiótáim nutellás ropival?! Etetik reggelire
Icy-hotot.

-Ti normálisak vagytok?-vettem el előle az üveget.

-Na-mondta csámcsogva és felnézett, akkor tűnt fel neki, hogy én vagyok az.

Rá néztem az arcára és láttam, hogy sírt. Már éppen szóra nyitottam a számat amikor megpillantottam rajta a pulóvert.

Elmosolyodtam.

-Csak felvetted-néztem rá kedvesen.

Képtelen voltam rá tovább haragudni.

Ő erre csak némán bólintott majd leszállt a székéről és oda jött hozzám.

-Sajnálom-suttogta és megölelte a lábam.

Én is pont akkor akartam tőle bocsánatot kérni.

-Semmi baj és hé figyelj én is sajnálom azt amit mondtam-vakartam meg zavaromban a tarkóm.

A reakciója az volt, hogy még erősebben ölelt.

Elnevettem magam és így szóltam hozzá:

-Szent a béke?

-Igen-kezdett el ugrálni örömében.

-Na most, hogy ezzel megvagyunk adok neked valami rendes kaját-indultam meg a hűtő felé.

Ő mosolyogva bólintott és csendben követett a hűtőhöz.

...

Köszönöm, hogy elolvastad.😊💕
Remélem tetszett.💕

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕