Az egész veled kezdődött

63.Fejezet

Előző részből:
Habár Kirishimában és Midoryiában is maradtak kételyek ezt nem osztották meg velük. Tudták, hogy mindent megtudnak a magaidejében.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Bakugo szemszöge

Két hete majdnem lebuktunk. Vagyis mondhatjuk, hogy lebuktunk csak sikerült eltusolni a történteket.
Hát azt kell, hogy mondjam, hogy ez alkalommal ez nem ment ilyen egyszerűen.

Nemcsak azért mert most nem Kirishima volt az egyetlen aki látott minket hanem azért mert másodjára már ő sem hisz el mindent.
Elsőre is nehezen vette be szóval most jóformán megkell átkoznom, hogy mindent elfelejtsen.

Imádom Shotot de kezd elegem lenni a bújócskázásból. Értem, hogy miért nem akarja még elmondani a többieknek de kicsit szívás, hogy mindig az én haverjaim járnak a nyakunkra mert így mindig nekem kell letagadni a dolgot.

Ezen a csodás napon is így volt.
Péntek volt és úgy beszéltük meg Shotoval, hogy nálam alszik és majd szombat délután haza megy.
Suli után kézen fogva indultunk hozzánk.
Rájöttem, ha busszal mennénk úgy gyorsabb lenne ezért lélekszakadva kezdtünk rohanni az éppen oda érkező jármű felé.
A buszsofőr természetesen nem várt meg.
Pedig látott, biztos vagyok benne, hogy látott.

-baszd meg-káromkodtam a buszmegállóban.

-nyugi, majd jön egy másik. Még az is lehet, hogy nem látta, hogy rohanunk.-mondta Shoto.

-látott és esküszöm, hogy láttam mosolyogni mikor elhajtott.-mérgelődtem magamban.

-csak beképzeled-nevetett fel.

-nem.

-jó, oké, egy paraszt volt-ölelt meg-most jobb?

-sokkal-vigyorogtam rá.

Ő csak megforgatta a szemeit és leült a közelben lévő padra.

3o perccel később...

Végre valahára hazaértünk.

Lehajítottam a cipőmet és az iskolatáskámat a földre és a konyhába indultam.

-szia anya-köszöntem.

-Katsuki?-nézett rám furcsán.

-mi van?-kortyoltam bele egy üveg vízbe.

-furcsán kedves vagy-tette csípőre a kezeit.

-ez fájt-grimaszoltam.

-szia Mitsuki-lépett be a konyhába a barátom.

-Todoroki, de rég láttalak-ölelte meg.-tudod mitől lett ilyen kedves hirtelen? Gyanús nekem-mutatott rám.

-kedves? Ez még nekem is új-mondta egy ártatlan mosollyal.

-kinyírlak-néztem rá egy morcos tekintettel.

-még jó, hogy szeretsz-nevetett fel.

-mit kértek vacsorára?-kérdezte az anyám, ezzel megszakítva a beszélgetésünket.