Az egész veled kezdődött

76.Fejezet

Előző részből:
-szeretlek Shoto-nézett mélyen a szemembe.

-én is téged-feleltem.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

-Kat-böktem meg óvatosan a kezét.

-hm?-motyogta továbbra is csukott szemmel.

-vettem jegyet a következő vonatra. Elkéne érnünk-piszkáltam tovább.

-neeem-fordult át a másik oldalára a takarót magához ölelve.

-de-könyököltem fel nevetve és megbökdöstem még egyszer de mostmár az arcát.

-ne hívd ki magad ellen a sorsot!-morogta álmosan.

-aranyos vagy mikor morogsz de ennek most nincs itt az ideje.-túrtam bele a hajába.

-nem vagy szív bajos az már biztos-kapta el a kezem és végre kinyitotta azokat a gyönyörű rubintvörös szemeit.

-jó reggelt-mosolyogtam rá-mostmár hajlandó vagy felkelni, Csipkerózsika?

-Csipkerózsika sem kelt fel szíve hercegének varázslatos csókja nélkül miből gondolod, hogy én felfogok?-vonta fel a szemöldökét.

-ilyenkor komolyan elgondolkozom miért te vagy a dominánsabb fél a kapcsolatunkban-forgattam meg a szemem és közelebb hajoltam az arcához.

-én nem kételkednék a helyedben-ragadta meg a kezem és egy szempillantás alatt fordított a helyzetünkön.
Mostmár ő magasodott fölém.

-nem győztél meg-vontam vállat és unottan elfordítottam a fejem.

-akkor ez majd megfog-hajolt le hozzám és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.

Mikor elváltunk egymástól csak mosolyogva a szemembe nézett majd elengedett.

-mikor megy a vonatunk?-kérdezte miközben felvette a pólóját.

-45 perc múlva-feleltem-Hol a pólóm?-ültem fel a textília után kutatva.

-itt-kapta fel a földről és vágta hozzám.

-kösz-mondtam ironikusan és vettem le az arcomról a ruhadarabot.

-szívesen-nevetett fel és a fürdőbe bevonulva átvette a pizsama nadrágját és nekiállt fogat mosni.

Én is átvettem a pizsama nadrágom és magamra vettem a pulcsim is.
Bevetettem az ágyam és összepakoltam a pénztárcámat, a telefonomat és a kulcsaimat az éjjeli szekrényről.

-mész fogat mosni?-jött vissza a fürdőből.

-igen. Addig pakolj össze, hogy eltudjunk indulni.-mondtam és a fürdő felé vettem az irányt.

-Shoto..-kezdte elhaló hangon.

-igen?-fordultam meg félig.

-rendben vagy?-kérdezte az ablak felé fordulva de még így is láttam a halvány pírt az arcán.

-jól vagyok, ne aggódj!-mosolyodtam el.

Ha nem is akarja mások előtt kimutatni akkor is a világ egyik legjószívűbb és legmegbízhatóbb embere. Megnyilvánulásai ellenére olyan aranyos tud lenni néha.

-menj készülődni-motyogta a táskája zsebébe dobva a diákigazolványát.

-megyek-mondtam majd oda sétáltam mellé és a kezét megragadva magam felé fordítottam.
Lágy csókot nyomtam az ajkára amit a meglepettsége után viszonzott is.