Az egész veled kezdődött

30.Fejezet

Előző részből:
-na mi lesz szép fiú?-mosolygott rám ördögien Bakugo, és óvatosan meglóbálta előttem a kanalat.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

-még mindig nem bízom benned-közöltem vele.

-hazudtam én neked valaha?-kérdezte kihívóan.

-nem-feleltem majd a kanalat kikapva a kezéből megettem a rajta lévő spenótot.

Annyira tényleg nem vészes.

-na mi van? Csak nem igazam volt?-mosolyodott el ördögien.

Én a beszólására csak megforgattam a szemem.

-viszont mint ahogy az előbb említettem, nem hazudtam még neked soha ezért...

-akarom én ezt tudni?-kérdeztem sóhajtva.

-naiv vagy. Elegünk van a többiekből ezért néha tesszük előttük az agyunkat és eljátszuk, hogy ha még csak egy kicsit is de megférünk egymás mellett. De ez nem igaz, viszont jó látni ahogy téged ez összezavar és emiatt nem tudod, hogy hányadán állunk egymással.
Pedig a válasz egyszerű. Még mindig nem változott. Utállak.-nézett a szemembe komolyan.

Szemeiben látszódott a felém érzett gyűlölete.

-nem tudom mikor kértem, hogy ezt mind megoszd velem.-mondtam miközben felálltam az asztaltól.

-gondoltam, jobb ha tudod, hogy mi a helyzet.

-ha már hirtelen ilyen őszinte vagy elmondanád nekem, hogy valójában miért utálsz azon kívűl, hogy idegesítő vagyok?-fordultam felé egy kicsit ingerülten.-ugyanis az tisztán látszik, hogy nagyon nem vagy kibékülve azzal, hogy ki az apám. Viszont hidd el, hogy én sem vagyok boldog tőle és biztosíthatlak róla, hogy a nevünkön kívűl semmi közös nincs bennünk.

-leszarom, hogy mi a közös bennetek az apáddal. Az egész családod úgy hagy hidegen ahogy van.-mondta a szemembe.

-akkor egész pontosan mi is a problémád?-kérdeztem mérgesen.

-az, hogy mindent megkapsz amit akarsz, és kurvára nem számít, hogy milyen áron. Egy szavadba kerül és bármi a tied.

-ez nem igaz.-ráztam meg a fejem.

-oh igen? Akkor mesélj, mit kellett tegyél, hogy felvegyenek ebbe az iskolába?-kérdezte számon kérően.

-nem mintha rád tartozna-vettettem neki oda félvállról.

-halljam-utasított ellentmondás nem tűrő hangon.

-ha az a kérdésed, hogy felvételiztem-e vagy sem akkor a válasz igen. Nekem is volt gyakorlati felvételim.-lett elegem belőle.

-erről beszélek. Tőlük aztán sík hülye is lehetnél az sem érdekelne senkit. Van egy jó képességed, tanulsz vagy legalábbis úgy teszel. Tisztelettudó vagy a tanáraiddal szemben, és ennyi elég is.

-láthatóan nem vagyok sík hülye, hogyha az osztály egyik legjobb tanulója vagyok-vágtam vissza mérgesen-és lehet, hogy egyszerűbben kapok meg dolgokat de ez nem azt jelenti, hogy nem küzdök meg semmiért.

-tudod amikor megtudtam, hogy lesz egy új osztálytársunk másra számítottam.

-ez most, hogy jön ide?-kérdeztem zavarodottan.

-a helyedre valaki másnak kellett volna jönnie de ezt te valószínüleg nem is tudod mivel nem is érdekel.
Tudod..., még év elején felhívott egy gyerekkori ismerősöm. Nagyon izgatottnak hangzott a telefonban. Mikor rákérdeztem, hogy mitől van ennyire felpörögve azt mondta, hogy azért mert végre hazaköltöznek Amerikából.
Aztán elmondta azt is, hogy felvettek a UA-be úgy mint engem. Osztálytársak lettünk volna.
Megbeszélték az igazgatósággal, hogy egy kicsit később kezd mint mi így kényelmesen hazatudnak költözni.
Aztán a dolgok változtak. Két nappal azután, hogy az osztályunk része lettél, felhívott.
Közölte velem, hogy az igazgatóság küldött neki egy levelet amiben leírták, hogy nem tudják felvenni mert az osztályban neki fenntartott helyre egy másik diák jött.
Te vagy az a másik diák.-nézett a szemembe dühösen.

-é-én nem tudtam-motyogtam meglepetten.

-hát persze, hogy nem tudtad-nevetett fel.-Eszedbe sem jutott rákérdezni. Szánalmas vagy.-mondta gyűlölettel teli hangon.-és ha már itt tartunk nem csak ez az oka, hogy nem szimpatizálok veled. Nem csak az ismerősöm az oka. És nem csak az idegesítő személyiséged.
Azt hiszed legyőzhetsz és nekem ezzel nincs bajom, ugyanis minden egyes alkalommal betudom bizonyítani, újra és újra, hogy nem tudsz.
De valahogy mégis irritál ez az egész. Talán tényleg ellenfelet látok benned, én sem tudom. De egy dologban nagyon biztos vagyok. Zavar, hogy itt vagy.-lépett mellém.

Hirtelen nem tudtam mit mondani. Ez az egész beszélgetés kezdett nagyon rossz fényt vetni rám, habár a dolgok feléről nem is tudtam.

-szóval nem csak a levegőbe mondogatod, hogy utálsz hanem oka is van-szólaltam meg nagynehezen.

Nem tudom mit de biztosan nem ezt kellett volna mondanom. Ezt nem gondoltam végig, egy idióta vagyok.

-cseszd meg.-ragadta meg a gallérom.

A meglepetéstől egy hang sem jött ki a torkomon és meg sem tudtam mozdulni.

-fiúk?-hallottam meg Uraraka és Momo ijedt hangját mögülünk.

-azt hiszem ma már egyszer nagyon érthetően elmondtam, hogy NEM AKARLAK TITEKET EGYMÁS KÖZELÉBEN LÁTNI.-lépett be a konyhába mérgesen Kirishima.-BAKUGO, engedd el.-parancsolt rá.

-persze, védd te is őt-lökött el magától majd kitrappolt a konyhából.

-mi történt?-kérdezték a többiek.

-semmi csak összekaptunk egy kicsi a szokásos, hülyeségeken.-nevettem fel zavartan.-azt hiszem én most megyek-mondtam pár perc csend után.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕