Az egész veled kezdődött

32.Fejezet

Előző részből:
-béke?-kérdezte mosolyogva.

-már amennyire eddig volt-közöltem-nem vagyunk barátok. Csak annyira van béke mint amennyire a vitánk előtt volt-mosolyodtam el én is.

-ez is több mint a semmi-gondolkodott el.

-igaz. Mentem-intettem neki majd újra elindultam a szobámba.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

Eltelt még egy hét és most éppen arra várunk, hogy elkezdődjön a gyakorlati óránk. Én Bakugoval (ki mással ha nem vele) kerültem párba.

Megérkezett Aizawa és már el is kezdődött az óránk. Mi a negyedik páros voltunk, addig amíg nem mi következtünk, Bakugo a barátaival beszélgetett én meg egyedül ültem a sarokban és köveket dobáltam.

Eszembe jutott a tájékoztatólap amit kaptunk a mai gyakorlati óráról. Ez a pálya amit most kell teljesítenünk nehezebb lesz mint az eddigiek ahol gyakorlatoztunk.

A pálya két részből áll. Az egyik, egy hatalmas folyosó amin végig kell mennünk, hogy elérjünk a második részhez.
Figyelnünk kell az időre is ugyanis a folyosó 30 perc után egy labirintussá változik.

Ha eljutottunk a második részéhez a pályának, robotokat kell legyőznünk amiknek a száma
40 és 70 között lehet.

A párokat direkt úgy választották, hogy hasonlóan erősek és képzettek legyenek.
A páros, tagjainak eddigi eredményei alapján határozzák meg a robotok számát ezzel nehezítve a dolgokat.
Ha időn túl vagyunk bent a pályán azt piros fény és sziréna jelzi, nekünk és a tanárnak is.
.
.
.
.
.
Mi voltunk a következő páros így a kapuhoz indulva vártuk, hogy mehessünk.

-indulhattok-hallottuk meg a rádió recsegő hangját. Elindultunk a nagy folyosón ami a pálya első része volt. Nem mentük két másodpercig sem mire Bakugo elkezdett piszkálni. Szarul éreztem magam szóval a tűrés határom nulla volt, ezért már az első beszólásánál a képességemet aktiválva vissza szóltam.

-békén hagynál?-néztem rá dühösen.

-ajjaj szép fiú mérges, most mi lesz?-folytatta mire én felpofoztam.

-kussolj és menjünk-indultam meg előtte.

-Bakugo hagyd abba-hallottuk Aizawa hangját.-Todoroki te pedig ne üsd meg.

-igen sensei-bólintottunk és folytattuk az utunkat.

Egyszer csak olyan hányinger és szédülés tört rám, hogy meg kellett álljak és a falnak dőlnöm, hogy ne essek el.

-jól vagy, te barom?-nézett rám Bakugo.

-igen-passzíroztam ki a fogaim között egy választ miközben bólogattam.

-akkor jó-indult meg előttem.

Elindultam volna én is csak az volt a baj, hogy a lábaim nem engedelmeskedtek. Térdre estem és ez az utolsó dolog amire emlékszem.

Bakugo szemszöge

-Todoroki-üvöltöttem miközben oda rohantam hozzá.-hé-paskoltam meg az arcát miközben az ölembe húztam.

Mi a franc történik!??!

-Bakugo hozd vissza a kameraszobába, de siess mert a folyosó részből hamarosan labirintus lesz.-hallottam Aizawa hangját az egyik hangszóróból.

-na nem mondja?!-kiáltottam.

-Bakugo most-mondta Aizawa.

-jó, jó-motyogtam magamban és leguggoltam hogy felemeljem Icy-hotot.

-Mi az isten?!-tettem le egyből miután megemeltem. Tuti valami baj van velem, nem lehet ilyen kibaszott könnyű 16 éves létére sőt még eddz is minden nap, nem létezik.

-mi baj van-hallottam Shitty hair és Deku aggódó hangját.

-semmi, semmi-motyogtam.

-nem hallottam semmit Kacchan mond már, hogy mi van!

-nincs semmi, csak nem hittem el, hogy tényleg ilyen kibaszott könnyű annak ellenére, hogy 16 éves és hősnek készül vagy minek.-forgattam meg a szemem miközben újra megemeltem.

Rohanni kezdtem a folyóson de elment az idő a sok beszéddel és labirintus lett ebből a szarból.

-Baszki-káromkodtam el magam és csak ezek után láttam meg a kezemről csöpögő vért.

-Na ide figyeljen maga vénember, kapcsolja ki az egész pályát mert nagyobb gondunk is van annál, hogy Icy-hot elájult-emeltem meg egy kicsit az egyik kezem és a kamera felé mutattam és így jól látszott a rajta lecsordogáló sötétpiros vér.

Pov 3

-All Might-nál maradt a pálya leállító kulcs-matatott a kameraszobában a vezérlő pultnál a fekete hajú tanár miközben az osztálya aggódva figyelte a történéseket a háttérből.

-Momo, Iida keressétek meg All Might-ot és hozzátok ide de nagyon gyorsan-parancsolt rájuk Aizawa.

-igen is sensei-rohant ki a két diák a szobából.

Bakugo szemszöge

-hát ez csodás-tettem le Todorokit óvatosan a földre.

Pont itt volt elhelyezve egy elsősegélyláda a pályán a falhoz rögzítve. Legalább akkor elállítom a vérzést gondoltam. Milyen naiv tudok lenni néha, persze, hogy ez sem volt olyan könnyű mint amilyennek kinézett.

Megpróbáltam szétrobbantani a tároló ajtaját de az meg sem mozdult.

-nem fogod tudni szétrobbantani, úgy van tervezve, hogy semmilyen képességtől ne sérüljön meg vagy horpadjon be. Így nem megy tönkre ha harc közben bármilyen képesség éri.-magyarázta a sensei

-nagyszerű és akkor mit csináljak?-kérdeztem idegesen.

-van egy kis gomb az ajtó jobb oldalán ha azt benyomod miközben meghúzod a fogantyút akkor ki fog nyílni.

Az ajtó oldalára néztem és megtaláltam azt amiről a tanár úr beszélt. Benyomtam a gombot, miközben húzni kezdtem a kart. Persze meg sem mozdult mert be volt ragadva az egész ajtó.

-a kurva életbe már-dobbantottam.

-sikerült?-kérdezte valaki.

-úgy látod, hogy sikerül baszd meg-üvöltöttem idegesen.-tudjátok mit? Rohadjatok meg-mondtam majd elkezdem ököllel ütni az ajtót.

Rohadtul fájt az öklöm de ez van. Az ötödik ütésem környékén az eddigi ütések miatt kisebesedett kezemen az a vékony bőr réteg
ami még rajta volt felszakadt és vérezni kezdett a kezem.
A fájdalmat, a többiek kiáltásait és a vért figyelmen kívül hagyva tovább ütöttem az ajtót. Kb. a tizedik ütésnél szilánkosra tört az elsősegélyládát elzáró ajtó. Kikapva a helyéről a ládát letérdeltem és elkezdtem keresni a kötszereket minden mást kihajigálva a dobozból.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕