Az egész veled kezdődött

44.Fejezet

Előző részből:
-Nem, már késő-mondták nekem egyszerre majd felmentek Bakugo szobájába.

-Hát ezt megszívtam-közöltem mellékesen

A többiek csak bólintottak és mindenki elment aludni.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge
-Shotoo~ugrott rám a bátyám reggel.

-hagyj aludni-próbáltam lelökni magamról.

-kellj fel, Fuyumi lent vár ránk. Csinált nekünk reggelit-terült el az ágyamon.
És ennek következtében rajtam is.

-hétvége van, hagyj élni-próbálkoztam a lelökésével továbbra is sikertelenül.

-kellj már fel-borzolta össze a hajam és nagy csillogó szemekkel nézett rám.

Álmos vagyok.
Ehhez korán van.

-nem fogsz békén hagyni, addig amíg nem kelek fel, ugye?-néztem rá fáradtan.

-nem hát-mosolygott rám.

-jó, felkelek.-löktem le magamról a takarómat és kiszálltam az ágyamból.

Ő ezt csendben nézte, majd elterült az ágyamon. Megint.

Én a szekrényemhez lépve elkezdtem valami kényelmes ruha után kutakodni. Végül egy fehér póló, egy fekete melegítő és egy mustársárga pulóver mellett tettem le a szavazatom.

-kimennél, amíg átöltözöm?-néztem a bátyámra kérdőn.

-miért, talán zavar ha benn vagyok?-kezdett szivatni.

Számíthattam volna erre a válaszra.

-igen-feleltem egyszerűen.

-csak nem szégyenlős a mi kis Shotonk?-mosolygott gonoszan.

Mi a franc? Ez valami elbaszott bosszú akar lenni a tegnapi miatt. Vagy talán Bakugo beszélte rá arra, hogy cseszegessen?
Elég nekem az is, hogy magától szívja a vérem, nem kell hozzá Bakugo bátorítása is.

-és ha igen?-kérdeztem vissza.

-mi?-nézett rám hülyén.

Áhá, szóval erre ment ki a játék.
De ha vissza szólok vagy kérdezek azzal már nem tudsz mit kezdeni, drága bátyám.

Ha a hülyeség fájna...

-na húzzál ki szépen és majd lent találkozunk-nevettem el magam.

-megyek, már-tette fel a kezeit miközben ő is elnevette magát.

-szia-csaptam be utánna az ajtót .

Gyorsan felöltöztem, bevetettem az ágyamat és már készen is voltam.

Elindultam lefelé.

-jó reggelt-köszöntem a konyhában lévő társaságnak, fáradtan.

-reggelt Sho-ölelt meg a nővérem.

-reggelt Yumi-öleltem vissza.

-én is akarok egy nagyobb testvért. Mindegy, hogy fiú vagy lány-kezdett el nyüglődni Kaminari.

-ugye?-kérdezett vissza Midoryia és Mina egyszerre.

-én szívesen nektek adom Natsuot.-mutattam rá-ingyen és bérmentve-kezdtem nevetni.

-én is szeretlek-lökte meg a vállam miközben összeborzolta a hajamat.

Ezen mindenki felnevetett vagy mosolygott egy jót majd folytatták a beszélgetést.

-de neked legalább van egy kedves, figyelmes és szerethető barátod.-mondta Denki visszatérve Minához és Midoriyához.

-így igaz. Nekünk még párunk sincs-közölte Mina.

Erre Midoryia nem válaszolt csak megölelte a mellette ülő Kirishimát és adott egy puszit az arcára.

-na, elég legyen ebből. Menjetek szobára vagy kit érdekel mit csináltok, de ezt ne itt-szólt rájuk Bakugo miközben megfordult és az asztalra tette a kaját.

-de morcos ma reggel valaki-szóltam be neki miközben leültem az asztalhoz.

Nem akartam összeveszni vele vagy  esetlegesen megbántani csak véletlenül kicsúszott a számon.

-kussolsz és eszel-vágott le elém egy tányért.

Mi ez a kedves gesztus?
Ráadásul Bakugotól?

-mi?-néztem rá kérdőn és bambán bámultam az előttem lévő tányérra.-tudod, 16 éves vagyok és az ilyesmit már megoldom egyedül is-mutattam a tányérra-tudok szedni magamtól is.

-nem érdekel.

-mindegy, köszönöm-néztem rá hálásan majd a kezembe vettem a villámat.

Tudnom kellett volna, hogy Bakugo soha sem kedves hozzám.

-fúj, mi ez? Ez rohadtul csíp-kezdtem el köhögni miközben a számat legyeztem.

-azért meg ne halj-nevetett a Natsou és Bakugo egymás vállába kapaszkodva.

-tessék Sho-adott nekem egy pohár vizet a nővérem.

-köszi-hajtottam fel a benne lévő vizet.

-igazad van ez rohadtul megérte-mondta Bakugo a bátyámnak miközben még jobban röhögni kezdtek.

-ez nem vicces-néztem rájuk mérgesen.

-de, az-mondta Natsou szinte már fuldokolva a röhögéstől.

-olyanok vagytok mint az óvodások-forgattam meg a szememet unottan.
.
.
És ekkor kezdődött el az egész napos kínzássom. A nap minden egyes órájában és percében szívták valamivel a véremet.

Mikor lejöttem az emeletről, hogy kérdezzek valamit a nővéremtől az láttam, ahogy Bakugo és Natsou, az én drága bátyám, éppen az egyik fehér pólómra festegetnek mindenféle hülyeséget.

-TI MÉGIS MI A FENÉT CSINÁLTOK?-kérdeztem mérgesen.

-kiéljük a kreativitásunkat. Miért, talán baj?-nézett rám ártatlanul a bátyám.

-nem tetszik?-kérdezte Bakugo is.

-de-masszíroztam meg a halántékom-de tetszik-mondtam fáradtan majd elindultam a konyhába ezzel rájuk, hagyva az egészet.

És ez még nem volt minden.

Tudni illik, hogy nekünk úgymond ilyen közös fürdőszobánk van a nappali mellet.

Valamit bent hagytam a fürdőben ezért elindultam, hogy felvigyem a szobámba.

Mikor kinyitottam az ajtót egy hatalmas adag hideg víz zúdult a nyakamba.

Ezt természetesen nagyjából a barátaim fele végig nézte mivel lent ültek a nappaliban és kártyáztak.

Ilyen az én szerencsém.

-Todoroki Natsou és Katsuki Bakugo, még egy.-fordultam feléjük-MÉG EGY, HÚZÁSOTOK VAN. Értve? Utolsó esély ha nem akartok ma meghalni-mondtam mérgesen miközben csöpögött rólam a víz.

-hát most aztán nagyon megijedtünk-esett le a kanapéról a bátyám röhögés közben.-komolyan venni sem tudlak nemhogy még féljek tőled-röhögött.

-micsoda fenyítés-bólogatott Bakugo is röhögve miközben az egész nappali a barátaim nevetésétől zengett.

-miért ver a sors?-kérdeztem magamtól miközben becsaptam magam mögött a fürdő ajtót.

Ez így ment egész nap. A végére már nem szóltam semmit mert úgysem mentem vele semmire.
Csak tűrtem, tűrtem és tűrtem.
Majd valamikor kiborulok de az már az ő problémájuk lesz.
.
.
.
Vacsora után kitalálták, hogy mi lenne ha felelsz vagy merszeznénk és mivel nekem már annyira mindegy volt úgy voltam vele, hogy miért is ne.

Annyira nem lehet rossz.
.
.
.
.
.
De lehet...
És lett is.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕