Az egész veled kezdődött

19. Fejezet

Előző részből:
Ekkor valaki hirtelen oldalról nekem jött és én pedig hatalmas erővel törtem ki az ablakot és repültem ki rajta...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Todoroki szemszöge

A hatalmas lendülettől az ablak szilánkosra tört én pedig zuhanni kezdtem lefele.

Előszőr próbáltam megkapaszkodni az erkélyek rácsaiban de nem sikerült. A képességemet használva próbáltam megállítani magamat, hogy ne zuhanjak tovább. A jegem nem állított meg mert a súlyom alatt összetört. Pár métter el a föld fölött próbáltam egy jég csúszdát csinálni, hogy tompítsam az esésemet de ez nem nagyon segített. A testem a földnek csapódott.

Mindenem fájt és egy percre elsötétült előttem a világ. A légzésem felgyorsult mert nem kaptam rendesen levegőt a hirtelen jött oxigén hiány miatt. A hősruhámat a nyakánál rángatva próbáltam több levegőt juttatni a tüdőmbe de ez sem segített sokat a helyzeten. Megpróbáltam feltámaszkodni de nem sikerült és vissza estem a földre. Köhögni kezdtem a belélegzett portól ami szintén nem esett jól és úgy éreztem mintha a tüdőm kiszakadt volna a helyéről.

-azért ne halj meg-rohant felém Bakugo.

-Bak-ug-o-hívtam a nevén de a köhögésem miatt nem tudtam normálisan beszélni.

Éreztem ahogy a szemeim kezdenek lecsúkodni az oxigén hiány miatt.

-nem, nem-kapott fel az ölébe a szőke hajú fiú és a másik legközelebbi házba vitt. Feltrappolt velem a második emeletre ahol az egyik lakás ajtó előtt letett.

-tudom, hogy azt mondták, hogy minél kevesebb kárral oldjuk meg a feladatot de az nagyobb probléma lesz ha itt helyben meghalsz-és ezzel a mondatával berúgta az ajtót. A kezemnél fogva a konyhába húzott és egy pohárba vizet töltött nekem.

-idd meg, most-nyomta a kezembe erőszakosan.

Kikaptam a kezéből és egy húzásra megittam. A köhögésem egyből abba maradt és végre kaptam levegő is.

-köszi

-még jó, hogy nem halsz bele abba hogy kiestél a 6. emeletről.-mondta szarkasztikusan.

-tudod a 26.-emeltet volt igazából nem pedig a hatodik-néztem rá mérgesen.

A szemei kikerekedtek mikor végre eljutott az agyáig amit mondtam.

-jézusom, jól vagy?-csúszott ki a száján a kérdés.

-igen

-fáj valamid?

-igen is és nem is.-válaszoltam.

-mi van? Válaszolj már rendesen, baszd meg.

-nem tört el semmim ha ez a kérdés.-mondtam nyugodtan.

-mi az isten vagy te? Egy lábakon járó törhetetlen jégdarab? Az is csoda lett volna ha nem kell leállítani a bemutatót annak ellenére, hogy nincs segítség nyújtás, de nemhogy ez nem történt, neked semmid sem tört el?!?!

-ühüm-bólogattam.

-jézusom, most már értem miért félnek tőled páran. Habár szerintem ez nem elég indok és nem is félek tőled emiatt de az már biztos, hogy valami nem oké veled.

-te miről beszélsz?-vontam fel az egyik szemöldököm kérdőn.

-semmi, semmi. Menjünk mert kifutunk az időből-indult meg.

Átmentünk a másik épületbe és elkezdtünk felfutni a 26.-emeletre. Megint.

-óvatosan mert nem tudom, hogy mi lökött meg az előbb.-ragadtam meg a kezét és vissza rántottam a fal mellé.

-menj a bombához én meg fedezlek.-ignorálta az előző mondatomat előre lökött és ő is elindult utánam.

-ne nagyon használj robbantásokat mert ránk omolhat az épület-suttogtam neki hátra.

-oké csak menj már.-lökött meg megint.

Megnyomva a leállítás gombot megálltak a píros számok a számlapon és abba maradt a óra csipogása is.

-oké, kész már csak ki kel menünk a kapuhoz és megvagyunk.

-gyere-kezdett el kifele húzni.

Amint kiértünk az épület elé robotok támadtak ránk.

-mi a tököm ez?-kérdezte meglepetten.

Jogos volt a kérdés ugyanis a robotokat már egyszer legyőztük.

-nem tudom.-néztem furán magam elé.

Végül én a tüzemet használva a robotok felét egyből elpusztítottam Bakugo pedig egy hatalmas robbantással elintézte a másik felüket is.

-vigyázz!-löktem el Bakugot onnan ahol állt.

Az egyik robot maradványa felrobbant és így az acél darabok Bakugo helyett engem találtak el. Egész pontosan a kezemet. A lendülettől a földre estünk mind a ketten.

-mit csinálsz?! Szállj már le rólam, te barom.

-éppen megköszönheted nekem, hogy nem téged talált el a törmelék.

A kezemmel felnyomtam volna magam ha abba nem nyilalt volna elviselhetetlen fájdalom.

-basszus-káromkodtam.

-mi van half 'n half.

-azt hiszem eltört a kezem.-mondtam neki.

-gratulálok-nézett rám.

-rohadj meg-mondtam neki mire ő csak kiröhögött.

Elővett egy pólya kötszert és felkötötte vele a kezem.

-gyere, már csak ki kel menünk a kapun.
2 percünk van szóval jobb ha sietünk.

-jó-motyogtam majd elkezdtem kifele csúszni a jegemen míg Bakugo mellettem robbantásokkal haladt.

1 perc alatt kint voltunk és csendben a kameraszobába indultunk.

Mikor beléptünk az első dolog amit megláttam az apám volt. Kikerekedett szemekkel bámultam rá.

-gyere ide-mondta, az apámnak nevezett lángoló szemét.

A szemem sarkából látta, hogy Bakugo oda ment az anyukájához és a barátaihoz akiket idő közben beengedtek a kamerákhoz.

-igen?-álltam meg előtte lehajtott fejjel.

-ez szánalmas volt. Lassú vagy és nincsenek ötleteid ezért nem tudtál semmit kitalálni mikor kiestél az ablakon. A tűzképességed nem tudod rendesen uralni a jeged borzalmasan gyenge és mivel össze tört alattad arra következtetek, hogy rohadt nehéz is vagy. Összegezve ez egyszerűen röhejes volt, egyedül nem is tudtál volna semmit kezdeni magaddal. Gyere haza hétvégén és otthon majd gyakorlok veled.

-rendben-motyogtam szomorúan.

-nekem most mennem kell mert hív a kötelesség.

-viszlát-köszöntek a többiek de én egy szót sem szóltam.

Szomorú és dühös voltam.

Köszönöm, hogy elolvastad.💕😊
Remélem tetszett.

Köszönöm a vote-okat.💕

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙🤗💕