Az egész veled kezdődött

15. Fejezet

Előző részből:

Még beszélgettünk egy kicsit aztán az ölemben lévő Icy-hotra nézve láttam hogy elaludt. Megöleltem és magunkra rántottam egy plédet és így beszélgettem tovább.

Végül én is elaludtam a közösségi térben Todorokival az ölemben.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Bakugo szemszöge

Este van, Icy-hotot már elküldtem aludni. Én úgy döntöttem, hogy átmegyek Kirishimáékhoz beszélgetni ha már hívtak.
Felkeltem a mini kanapéról a szobámban és csendben kiosontam a szobából. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, nehogy felébresszem Todorokit és elindultam Mina szobája felé mert hol máshol beszélgetnénk ha nem nála.
Főleg, hogy a fiúknak tilos a bejárás a lányok szobájába de ez most mindegy is. Mikor oda értem halkan kopogtam az ajtón ami pár másodperc múlva már ki is nyílt.

-szia-suttogta Mina-gyere be.-tárta ki szélesebbre az ajtót.

-siethetnél egy kicsit nem akarok lebukni-suttogtam türelmetlenül.

-bocsi-kért bocsánatot.

Halkan beosontam a szobába és köszöntem a többieknek.

-wow amióta Todorokira vigyázol azóta megtanultál halk lenni. Mármint halkan kopogsz, suttogva üvöltesz és stb,stb..-mondta boldogan Kaminari.

-kuss legyen-vetettem neki oda félvállról.

-jól van na én csak mondtam.-tette fel a kezeit a levegőbe védekezően.

-tsk

Elkezdtünk mindenféle hülyeségéről beszélgetni és innentől már az idő gyorsan eltelt.
Már vagy két órája beszélgettünk miután úgy döntöttünk, hogy elmegyünk aludni mert már ülve aludtunk el.

Elköszöntem a többiektől és a szobából kilépve gyors léptekkel siettem a sajátom felé, nehogy valakinek feltűnjön, hogy nem a szobámban alszom éppen.

Az ajtót halkan kinyitva, beléptem a szobámba ahol valami olyat láttam amit soha életemben nem akartam...

Todoroki az ágyon ült és sírt. Körülötte hatalmas vér foltok, bal szeme körül óriasi seb amiből ömlik a vér.

-úristen-rohantam oda hozzá.-m-mi történt?-kérdeztem aggódva miközben tárcsáztam a mentők számát.

-n-n-em -tu-d-om-sírta és a kezemért nyúlt, hogy megfogja.

Félt, láttam a szemeiben.

Az én hibám, hogy ez történt. Itt kellett volna legyek vele, egész végig itt kellett volna üljek.

Akkor talán nem lenne ekkora baj és tudtam volna szólni Aizawa senseinek, nem úgy mint most. Ugyan is erre most nincs időm.

A nagy pánik közben tűnt fel, hogy a seb nem is akármilyen seb.
A seb a bal szeménél van...
'Létezik, hogy a múlt megtörténik újra és ez a sebhelye lenne?'-kérdeztem magamtól.
Ettől a gondolatomtól még jobban bepánikoltam.

'Elvégre Aizawa mondta, hogy megtörténhetnek olyan dolgok is vele amik három éves kora után történtek attól függetlenül, hogy ő most a képesség miatt 3 éves.'

Amint meghallottam a szirénák hangját felkaptam Icy-hotot az ágyról és ki futottam vele a mentősökhöz.
Az egyik mentős kezébe adtam és a lelkére kötöttem, hogy mindent tegyen meg amit csak lehet.

Miután én már csak kívülről szemléltem a történéseket akkor vettem észre, hogy remegek. Úgy igazából fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem, csak annyit tudtam biztosra, hogy nagyon féltem Shotot.

'Mi van ha nagyobb a baj mint amilyennek látszik'-kezdtem el rémképeket látni magam előtt.

A mentősök befejezték az ellátást és elmondták, hogy a továbbiakban, hogy fertőtlenítsem és kössem be a sebet. Megköszöntem nekik a segítséget majd elmentek.

-ne haragudj-öleltem magamhoz Shotot-annyira sajnálom. Soha többet nem hagylak egyedül megígérem.-a könnyeim potyogtak és alig kaptam levegőt.

Felszínre tört az összes eddig elnyomott érzelmem és ezek egy jó nagy adag aggodalommal vegyülve ezt hozták ki belőlem.

-rendben-szipogta.-ne sírj kérlek.-vigasztalt.

-neked esett bajod és még te nyugtatsz engem. Hát ez szép mondhatom.-öleltem magamhoz még szorosabban.

-mindig segítesz nekem szóval úgy igazságos ha én is segítek neked és már nem is fáj annyira-érintette meg a kötést a kezével.

-szeretlek-suttogtam a fülébe mire ő csak bólogatott és a tőlem kapott karkötőt forgatta a kezén.

-álmos vagyok-szólt ásítva.

-hát azt nem csodálom annyi fájdalomcsillapítót kaptál, hogy az még egy elefántot is kiütne-néztem rá mosolyogva miközben megpróbáltam letörölni a könnyeimet de nem nagyon sikerült mert újra és újra elhomályosodott a látásom.

Közelebb hajolt hozzám és letörölte a könnyeimet.

-na így már jobb, mosolyog, mert az jobban áll-puszilt meg.

Megfogtam a kezét és vissza indultam vele a szobába.

A szobába érve mind a ketten túlságosan fáradtak voltunk, hogy elmenjünk az ágyig ezért mind a ketten csak ledőltünk a kanapéra. Megöleltem, ő pedig közelebb kúszott hozzám és a mellkasomba fúrta a fejét.

-jó éjt-suttogta fáradtan.

-jó éjt-pusziltam meg a feje búbját.

A következő percben már csak az édes szuszogását hallottam majd engem is elnyomott az álom.

Köszönöm, hogy elolvastad.😊💕
Remélem tetszett.💕

Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek és mindenki jót bulizott szilveszterkor.🥳😊♥️

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕