Az egész veled kezdődött

11. Fejezet

Előző részből:

-Most mi van? Rohadt idegesítő és tudjátok, hogy igazam van-válaszoltam vissza csípőből.

Todoroki annyira meg volt szeppenve, hogy abba, hagyta a sírást és a földön ülve várta, hogy mi fog történni.

-De legalább abba hagyta a sírást-konstatálta Shitty hair.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Bakugo szemszöge

3 óra telt el és itt volt a vacsora idő. Leindultam a lépcsőn, hogy megnézzem mit csinálnak a többiek.
A squad-om és a Dekusquad, Momoval és Jirouval kiegészülve Todorokival szórakozott, a többiek pedig a szobáikban voltak, gondolom én.

Leértem a lépcsőn és a többiek felé indultam.

-Hi Bakubro-szólt oda hozzám Kirishima.

Mindenki rám nézett majd csendben konstatáltàk ahogy leülök közéjük.

Todoroki, Mina mellett állt miközben a lány átkarolta a vállát és csikizni kezdte. Todoroki felnevetett majd mikor feltűnt neki, hogy én is ott vagyok félénken megindult felém. Megállt előttem és a szemembe nézve köszönt nekem.

-Szia-mondta félénken.

-Szia-köszöntem neki vissza majd magamra mutatva így folytattam-Bakugou.

-Shoto-mutatott magára felbátorodva és közelebb lépve megölelt.

Én lefagyva ültem majd a többiek suttogására viszonoztam az ölelését.

Távolabb lépett tőlem és rám nézve közölte, hogy éhes.

-Mindjárt eszünk csak megvárjuk a tanárainkat.-mosolyogtam rá.

Na jó, mi a franc bajom van? Mióta vagyok én ilyen kedves főleg a felemásképűvel.

A mondatom hallatán némán bólintott és leült mellém fejét a vállamnak döntötte és a kezemen lévő karkötőt kezdte el piszkálni. Gyorsan levettem a kezemről és oda adtam neki.

-Nézd meg nyugodtan.

-Köszönöm szépen-nézett rám kedvesen.

Pár perc múlva abba hagydta a karkötő birizgálását és megpróbálta vissza tenni a kezemre.

Felnevettem a bénázásán és azon, hogy mennyire akaratos, ugyanis láttam rajta, hogy ha törik, ha szakad, ő vissza teszi a kezemre azt a karkötőt.

Mikor már csak meg kellett volna kötni a két végén lekaptam a kezemről és az ő kezére kötöttem.

-Neked adom-mosolyogtam rá.

-Biztos?-kérdezte aranyosan.

-Soha életemben nem voltam még semmiben ilyen biztos-kócoltam össze a piros és fehér tincseit.

Ő válasz helyett csak közelebb lépett hozzám és megölelt. Még mielőtt el lépett volna tőlem egy puszit nyomott az arcomra. Végleg ellépett tőlem majd szégyenlősen lehajtotta a fejét.

Annyira aranyos volt ahogy azt hitte, hogy valami nagyon rosszat csinált, hogy megint elnevettem magam és fel állva felemeltem magammal és a kezemben tartva elindultunk a konyha felé.

-Kérsz kakaót?-kérdeztem miközben letettem és a hűtőben kezdtem el turkálni.

-Yap-válaszolta félvállról miközben a bal kezére kötött karkőtöt kezdte el újra piszkálni.