Az egész veled kezdődött

70.Fejezet

Előző részből:
-Shoto várj..-kezdte Bakugo.

-majd később beszélünk mert jelen esetben még ez a jégkrém sem tudná eltűntetni ezt keserű ízt amit a történtek okoztak-indultam meg a szobámba.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Todoroki szemszöge
Borzasztó éjszakán vagyok túl. Semmit nem aludtam.
Még mindig nem tudom elhinni ami tegnap történt.

Éppen a gondolataimba merülve sétáltam a termünk felé, mikor;

-bocs-jött nekem valaki a folyósón.

-semmi baj-mosolyogtam rá az előttem álló fiúra.

-esetleg megtudnád mondani, hogy merre van a 1-B osztályterme?-kérdezte fáradtan.

-te vagy a B-sek új osztálytársa, igaz?

-ennyire látszik?-kérdezte egy félmosolyra húzva a száját.

-nem-nevettem el magam egy kicsit.-gyere megmutatom merre van a terem.

Később...

Ma egész nap Haruval voltam. Megmutattam mit hol talál az iskolában és a végére egész jóba lettünk. Most is a mi osztályunkban van velem és itt hülyülünk.

Az osztályunkból is nagyon sokan jóba lettek vele kivéve Mináék és Midoryia. Nem mondhatnám, hogy kedvelik a srácot de ez még semmi. A kulturáltan megtűrjük a másikat magunk mellett elv sem megy nekik. Még a Bakusquad is tök bunkó vele. Annak ellenére, hogy mindig ők haverkodnak először össze mindenkivel, a kedves és barátságos stílusukkal ami persze Bakugoról nem mondható el.

Ha már itt tartunk ma mindenki nagyon jól elvolt nélkülem a csapatunkból. Habár én senkinek nem említettem a tegnap történteket és kétlem, hogy Midoryia beszélt volna róla bárkinek, mindenki tud mindent. Mindenki alatt természetesen a Bakusquad maradék tagjait, Momot és Jirout, értem. Valószínüleg feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben Katsukiék pedig kitálaltak nekik a történtekről. Furcsálom, hogy habár Midoryia külön tölti ezt a napot a csapatunktól mégsem tud megbékülni Haruval és ezért hozzám sem jön ide beszélgetni. Azt hiszem tényleg nagyon nem kedvelik.

Egyen-talán feltűnt nekik, hogy nem vagyok ott? Amióta tegnap összevesztünk Katsukival azóta hozzám sem szólnak de még csak rám sem néznek. Kivéve Bakugot egésznap érzem ahogy vörös szemeivel minden mozdulatomat figyelemmel kíséri. Most is érzem, hogy konkrétan lyukat éget a hátamba a tekintetével.

-menjünk tesire-fogta meg a kezem Haru és kifelé kezdett, húzni a teremből.

-Shoto beszélhetnénk?-kapott el az ajtóban Katsuki.

-most nem ér rád szóval húzz innen!-előzött meg Haru a válasz adásban.

-és te ki vagy, hogy megmond ki mit csinálhat, hm?-kérdezte mérgesen.

-és te kinek képzeled magad?-állt bele a veszekedésbe Haru is, míg én és a többiek kívülről szemléltük az eseményeket.

-tudod te, hogy kivel beszélsz, baszd meg?

-igen tudom, ti vagytok az iskolánk elit része-mutatott az osztályra-és az osztályból pedig ti vagytok a kiemelkedő tanulók. Mindenki titeket majmol és mindenki jóban akar lenni veletek-mosolygott Bakugoékra-de csak, hogy tudd ez engem nagyon nem érdekel. Nem félek tőletek!

-bátor-jegyezte meg Denki Bakugo háta mögött.

-Haru menjünk!-ragadtam meg a kezét.-ne balhézz!

Nem akarom, hogy balhé legyen csak miattam.

-nem félsz?-vonta fel a szemöldökét Bakugo egy félmosoly kíséretében-akkor majd fogsz.-mosolygott rá ördögien.

Ebből nagyon nagy baj lesz és pont most van összevont óránk a B-osztályosokkal.
Ez szuper, egyszerűen varázslatos.

-elég legyen!-szóltam bele a veszekedésükbe.-Bakugo ezt majd megbeszéljük később-néztem rá.

Hajlandó vagyok megbeszélni vele később csak, könyörgöm ne rendezzenek jelenetet.

-én nyertem-nyújtotta ki a nyelvét Haru mint valami kisgyerek.

-azt is megfogod bánni hogy megszülettél, a mai óra után. Én személyesen intézem el neked.-mondta mérgesen Katsuki.

-Katsuki kérlek-léptem Haru elé.-ne csináld ezt-hajtottam le a fejem szomorúan-ne csináld ezt velem, ez csak bonyolítja a
helyzetet.-gyorsan megragadtam Haru kezét és kihúztam a termünkből meg sem várva Bakugo válaszát.
.
.
.
Van egy olyan érzésem, hogy valakinek ma valamilye eltörik ezen a tesi órán és csak remélni tudom, hogy nem lesz semmi komoly baj belőle.
Az öltözőbe érve Haru boldogan újságolta, hogy azóta beakart szólni Katsukinak mióta a nyíltnapon látta. Ő brutálisan élvezte a helyzetet én kevésbé de inkább nem szóltam semmit. Nem tudhatta, hogy a barátom azt meg végképp nem, hogy tegnap vesztünk össze.

A hősruhám zipzárja összehúzása után becsaptam a szekrény ajtóm és Haruval az oldalamon kiléptem az öltözőből.
Unottan vártuk, hogy a tanárok befogják végre és elkezdhessük a gyakorlást.
Mint ahogy megígérték kisebb csapatok versenyeznek egymás ellen. 5-en vagyunk egy csapatban és két csapat között folyik a verseny.

-leszünk egy csapatban?-kocogtatta meg a vállam Haru.

-persze-mosolyodtam el.

Még 3 másik embert szerváltunk az osztályból és természetesen nem volt kérdés ki a másik csapat akivel versenyzünk. A híres neves Bakusquad. Habár Midoryiát magunk mellett tudhatjuk ezen az órán nem hiszem, hogy nagy segítség lesz. Teljesen máshol jár az agya és ez látszik is az arcán.
Tokoyami és Shoji tökéletes csapatot alkotnak ketten és mivel keveset dolgozunk együtt, kíváncsi vagyok, hogy fog a mai óra alakulni.

2 csapat után a mi csapatunk volt soron. Egy bizonyos pontig az egész tökéletesen ment.
Habár a gyomrom végig görcsben volt és nem csak Katsuki alázó tekintete miatt. Haru folyamatosan a másik csapatot provokálta és csak reménykedni tudtam, hogy nem tiltanak ki minket a feladatból. Alapból nem voltunk fényes helyzetben ugyanis a csapat munkánk borzasztó volt és olyan volt mintha konkrétan négyen lennénk egy csapatban mivel Midoryia csak állt egyhelyben és meg sem szólalt. Ráadásul néha én is kiestem a körből mivel állandóan Katsukin járt az agyam.

Aztán eljött az a bizonyos pont ahol megvolt engedve a csapatok aljas, övön aluli játéka, és ez volt az a pont ahol Haru minden szó és gondolkodás nélkül Katsukinak ugrott...

Köszönöm, hogy elolvastad.💕
Remélem tetszett.

Nagyon szépen köszönöm a 10k a könyvemen. Csodálatosak vagytok.
Köszönöm szépen a sok vote-ot és a kedves kommenteket.♥️♥️

Legyen szép napotok☀️/estétek🌙😊💕.