Az egész veled kezdődött

74.Fejezet

Előző részből:
-Shoto, kösz, hogy segítettél nekik-hallottam meg Katsuki hangját a hátam mögül.

-semmiség-feleltem lehajtott fejjel.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Bakugo szemszöge

Már indult volna tovább a dolgára és ha nem Mináékon múlik, nem merek utána szólni.

-menj már oda és kérj bocsánatot, te szerencsétlen, szíve tört, elcseszett Romeo-tátogta Mina miközben bökdösött.

-hagyjál már-suttogtam dühösen és elcsaptam a kezét.

-Bakugo menjél!-nézett rám Kirishima is komolyan.

-menj már!!-bólogatott Sero és Denki is.

-S-shoto...várj meg kérlek-indultam utánna sietve.
Mikor már valamennyire beértem elkaptam a kezét és magam felé fordítottam. A homlokomat az övének döntöttem és összefontam az ujjainkat.

Todoroki szemszöge

-ennyi volt nem bírom-mondta majd az ingem nyakát megragadva magához rántott és megcsókolt.-nagyon, nagyon sajnálom ami történt és igazad van. Bocsáss meg nekem kérlek. Nélküled nem megy. Semmi, rohadtul semmi. Hiányzol.-hajtotta a homlokát az enyémnek.

-te is hiányzol nekem.-suttogtam-hiba volt összeveszni veled. Megöl a tudat, hogy a kapcsolatunk nem olyan mint régen. Kérlek ne haragudj amiért nem hallgattalak meg.

-Mindent megteszek, hogy jóvá tegyem csak kérlek bocsáss meg.-nézett a szemembe.

-szeretlek-öleltem magamhoz-hagyjuk a múltat. Kezdjük újra és kész!

-köszönöm-suttogta a fülembe és szorosan magához ölelt.

Bakugo szemszöge

-az elmúlt egy hétben sose láttam ilyen boldognak Todorokit-mondta valaki a hátunk mögött.

-Haru?-kérdeztük egyszerre.

-mentem-mosolygott ránk-és gratu-indult el a másik irányba majd mintha eszébe jutott volna valami visszafordult-és Bakugo, ne merd megbántani.-nézett rám komolyan.

-tch, egy hete sem sikerült felmérni az erőviszonyokat rendesen és látom most sem sikerül-jegyeztem meg, kedvesen.

Most mit mondjak? Ez az igazság ez a kis takony még mindig nem tudja, hogy kivel áll szemben.

-naa, azért ne tegyél úgy mintha te nem rohannál neki fejjel a falnak minden alkalommal. Sosem tanulsz-rázta meg a fejét Shoto miközben kibújt az ölelésemből.

-az más-mondtam durcásan.

-igen? És miben ha szabad kérdeznem?-nevetett.

-ne kérdezd!-nevettem fel és egy puszit nyomtam az arcára.

-nem fogom, ígérem. Viszont menni kéne órára.-nevetett ő is.

Egyetértően bólintottam majd Shoto kezét megragadva a barátaink körében a terembe indultunk.

Boldog voltam. Újra a fellegek közt voltam és rózsaszínnek láttam a világot. És ez hihetetlenül jó érzés volt. Shoto megbocsátott nekem és ez a világot jelenti. Megint rá kell jöjjek, hogy én oda és vissza vagyok ezért a fiúért még akkor is ha ezt mindig a nehezebb úton tanulom meg, és azt hiszem ő is.

Mi már csak ilyenek vagyunk és ettől is olyan különleges a kapcsolatunk. Olyan mint senki másé ezen a világon.

.