Unknown Friend (M.V.)

7.fejezet

Másnap reggel kopogásra keltem. Ránéztem gyorsan a telefonomra, hogy nem-e aludtam el, de az óra csak 7 órát mutatott .9re kellett a pályán lenni, így nem értettem ki az aki hajnalok hajnalán képes és felkelt. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm és el battyogtam kinyitni az ajtót. Meglepetésemre a monacói állt az ajtóm előtt futó cuccban.
-Szép jó reggelt virágszálam.Látom kipihented magad, úgyhogy öltözz. Jössz velem futni kicsit.-jött be a szobába kiadva a parancsot.
-Na én biztos hogy nem. Arra várhatsz. Tudod nagyon jól ,hogy utálok futni. Főleg ,hogy még kávét sem ittam. Biztos, hogy nem megyek sehova.-ellenkeztem, de ez nem hatotta meg.
-Márpedig jössz velem. Van mit megbeszélnünk. Úgyhogy menj, öltözz fel. Én addig csinálok neked egy kávét.-már ment is a kávéfőzőhöz és már készítette is a kávét.Más választásom nem volt, így előkerestem a bőröndöm aljáról a futó ruháikat, amiket mindig magammal viszek,sose lehet tudni mikor kap el valami őrültség és magamtól elmegyek futni. Gyors arc és fogmosás után felöltöztem, és már mentem is ki a fürdőszobából. Addigra a kávém is lefőt mire megkaptam és nagyon lassan elkezdtem inni.
-Lehetőleg még ma idd meg, és induljunk.
-Tudod hogy nem szeretek futni. Miért nem mész mással ,nekem nincs kedvem.-remélem meggyőzi a fáradt fejem látványa, és az hogy nem akarok menni.
-Te jössz velem és kész. Már amúgy is készen vagy. Charlotte alszik ,nem akarom felkelteni és valószínűleg még mindenki alszik ,csak te nem.Amúgy is beszélni akartam veled ,és ha jössz akkor veszek neked reggelit.-ahogy meghallottam a reggelit ,már pattantam is fel a helyemről. Gyorsan megittam a kávét és már vettem is fel a cipőmet, mind ezt kb 3 perc leforgása alatt. Már az ajtóban álltam, mire a férfi észhez tért ,hogy már indulásra készen állok. Így miután ő is kijött, becsuktam az ajtót és indultunk is le a földszintre.
A szállodából kilépve megcsapott a reggeli, friss levegő. Igaz elég hideg volt de úgy is kimelegszünk, és később már meleg lesz ,szóval a vékony pulóvert azért még magamon tartottam, ne hogy megfázzak.
-Merre akarsz menni?-nézet kérdő tekintettel rám.
-Vissza a szobámba aludni.
-Nagyon vicces vagy, de az nem opció. Akkor menjünk jobbra, láttam arra egy parkot ott jó lesz majd.
-nem kellett sokat menni és tényleg volt itt egy park ,ami nagyon szép volt.  Mindenhol virágok, padok voltak.  Kis halastó is volt itt ,valami elképesztő látvány volt.Mifelénk Magyarországon nem igazán látni ilyet ,csak nagyobb városokban ,de ott inkább szökőkút van nem halastó. Lassan neki álltunk futni. Már egy ideje futottunk ,de én már nem bírtam tovább ,muszáj volt leülnöm ,amin persze a futótársam jót nevetett.
-Azt ne mond hogy már elfáradtál.
-Nem elfáradtam, levegőt nem kapok.Meg fogok miattad halni.
-Túlozni azért nem kell. Ha kibírsz még egy kicsit, akkor a park másik oldalán van egy kávézó. Ott lehet venni kaját ,de akkor fel kell kelned.
-De tényleg csak pár perc ugye?-nagyon remélem, mert ha nem esküszöm kilököm oldalra. Pár perc után tényleg oda értünk . Ahogy beléptünk, megcsapott az a kellemes kávé illat amit annyira imádok.Nagyon hangulatos kis hely volt, nem voltak ugyan sokan, de azt sem lehet mondani, hogy csak mi lettünk volna ott.Kerestünk egy asztalt ahova leültünk és gyorsan átnéztük az étlapot.Én egy egyszerű bundáskenyet kértem ,hiába tudom hogy ez nem olyan mit a hazai ,de hátha jó lesz .Charles pedig egy rántottát kért.
-Miről akarsz beszélni?-hiszen azt mondta beszélni akar velem .
-Rólad és Maxról.-hirtelen megállt a szívem egy pillanatra. Ez nem lehet hogy már most tudja, kizárt.
-Nincs velünk semmi. Ő egy bunkó paraszt sokszor, én meg vagy elviselem és kiosztom vagy ott hagyom ennyi.
-Azért az étterembe nem úgy tünt hogy elviseled.És láttalak titeket a verseny után is ,még belgiumban. És tudok a cikkeről is ,szóval van mit mesélned.
-Erre nem számítottam hogy ennyi mindenről tud . Igaza van, el kell neki mondanom, hiszen megérdemli.
Kihozták a rendelésünket én nagyon nehezen, de neki álltam elmondani mindent Charlesnak. Az elejétől a végéig. Persze a kis megállapodást kihagytam belőle ,hiszen arról nem beszélhetek.Mire a történet végére értem, a reggeli is elfogyott. Fizetés után távoztunk. Vissza felé már sétáltunk, hiszen telle voltunk kajával, így nem lehet futni.
-Mondanál végre valamit?Te voltál kíváncsi arra, hogy mi történt. Most meg szinte hallgatsz mint a sír.
-Nézd ,nem értem miért ilyen veled. Főleg azt nem, hogy az egyik pillanatban normális, a másikban meg már bunkó. Nem egyszerű neki ez az időszak . A barátnője pár hónapja megcsalta, ki tudja mióta már. Egy jó ideje együtt voltak. Ő nem beszél róla a médiának ,így mindenki őt állította be a rosznak ,és ezt is eltűrte.A verseny sem megy most neki olyan jól mit eddig , hiszen az utolsó futamon én nyertem, így ő vissza eset a második helyre. Hiába nincs itt még a szezon vége ,azért érezzük ennek a súlyát nem kicsit. Most hazai pályán van ,szinte kényszeresen érzi ilyenkor az ember, hogy nyernie kell. Tudom, hogy ez nem mentség ,főleg nem arra amit az étteremben neked mondott mindenki előtt, de hidd el hogy ő nem ilyen. Csak most egy elég rosz időszaka van sajnos.-elgondolkodtam azon amit Charles mondot. Tudtam a barátnőjéről ,hogy szakítottak, de azt nem hogy miért. Ahogy a versenyel is tisztába vagyok ,de akkor is rosszul esik amiket mond.Remélem hamar helyre jön a helyzet, mert a mi kis kapcsolatunk így igen nehéz lesz majd.
-Remélem hamar helyre jön majd ,mert így olyan mint egy menstruáló tini lány. Minden kis dolgon robban mint egy bomba szinte.-ezen a futotársam csak jót nevetett és megnyugtatott, hogy higgyem el hamar helyre jön majd minden.
-Ha megint össze vesztek valami miatt, vagy csak bunkó veled minden ok nélkül, akkor szólj nekem. Ne emézd magad miatta ,tudod hogy rám mindig számíthatsz.
-Igen tudom. Köszönöm, hogy itt vagy nekem . Nagyon sokat számít és sokat segít.-itt megálltam már és vele szemben álltam.
-Bármikor.-mondta és egy mackó ölelésbe vont . Ez most nagyon jól esett. Tudom ,hogy rá mindig számíthatok és ez kölcsönösen is igaz.