Unknown Friend (M.V.)

38.fejezet

Már beköltöztünk és megvolt a házavató buli is. Nem hívtunk sok embert ,csak a közeli barátokat.
Épp a pályán vagyunk barcelonában, ma kezdődnek el a téli tesztek. Az egész mezőny kint van. Mindenki nagyon várja már ,hogy megtudja hogyan sikerült az új autójuk. Nagyon izgatottak vagyunk mindannyian.
-Na fiúk, várjátok már hogy kezdejetek végre?-mentem oda a srácokhoz akik a szerelőkkel beszéltek.
-Igen ,már jó lesz végre újra autóba ülni.- Carlos válaszolt először.
-Kiváncsi vagyok nagyon ,hogy milyen az új autó. Remélem lesz olyan jó mint a tavalyi.-sóhajtott fel Charles.
-Biztos jó lesz majd ugye?-Néztem az egyik szerelőre ,aki bőszen bólogatott.
-Na ugye megmondtam.-csaptam mind a kettőnek a vállára.
-Ti miért nem vagytok úgy felpörögve mint Norris? Szinte le sem lehetett lőni.
-Biztos tettek valamit a tejébe.-röhögtek fel mind a ketten Carlos beszólásán.
-Ti hülyék vagytok. Na mentem , teszek fel pár dolgot a netre. Ne felejtsétek el, hogy a nap végén lesz egy élő bejelentkezés is.
-kiálltottam nekik vissza, és már ki is mentem a garázsból.
Még mielőtt neki álltam volna, előtte beszélek Maxal is. Már kint állt a Red Bull előtt rám várva.
-Szia drága.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia drágám.- fogta meg a kezemet és vezetett be a Red bullhoz a pihenőjébe.
-Biztos hogy most itt lehetek?-kérdeztem rá hiszen nem szeretnék bajt.
-Persze. Velem vagy és Christian is megengedte.-mentünk végig a folyosón.
-Szia Checo.-köszöntem oda a mexikóinak.
-Szia Szandi. Ezer éve nem láttalak. Hogy vagy? Minden rendben van veled? -öleltük meg egymást.
-Igen minden rendben van, és hogy van a család? A gyerekek?
-Nálunk is minden rendben van. Ők is jól vannak. Nehéz volt tőlük elszakadni ,de ez a munkám a második szenvedélyem. Az első a család.- látszik rajta, hogy amikor a családjáról beszél szinte csillognak a szemei.-Gratulálok az új házatokhoz. Azt hittem sose lépi meg ezt a lépést.-bökte meg Maxot.
-Nana, azért nem csak nekem kellet ebbe bele mennem.-igaza volt.
-Na de én megyek, van még egy kis dolgom még úgy is találkozunk. Sziasztok.-köszöntünk el a mexikóitól és már mentünk is be a pihenőjébe.
-Na izgulsz már?-ültem le.
-Nem igazán ,inkább kíváncsi vagyok.- vett fel egy energia italt és kezdte el kibontani.
-Kérsz egyett?-nyújtotta felém az egyiket ami az asztalon volt.
-Nem köszönöm. Te csak idd nyugodtan.
-valaki kopogott az ajtón.
-Tessék.-kiáltott oda Max.
-Sziasztok.-jött be Horner és a felesége Geri. Gyorsan fel álltam én is mentem oda hozzájuk.
-Sziasztok.-Gerivel megöleltük egymást, hiszen egész jó viszonyt ápolunk.
-Szia Szandi, már vártam hogy találkozzunk vége. Mikor érsz rá? Jó lenne végre kibeszélni ezt a kettőt itt.-mutatott a két férfira ,akik csak nagy szemekkel néztek mindket.
-Délután lesz egy kis időm. Majd írok amikor végzek és beülünk egy kávéra jó?
- kérdeztem rá ,mert lehet neki valami programja van.
-Tökéletes lesz.
-Mond csak drága feleségem, téged nem zavar hogy mi is itt vagyunk, és mindent hallunk?- tette fel a kérdését Cristian.
-Nem. Miért is zavarna. Addig örülj amíg nem elötettek tesszük meg.-vágta rá egyből a felesége.
-Igaza van Cristian. Inkább maradj csendben. Jobb ha nem halljuk amit beszélnek rólunk.- mondta Max a főnökének.
-Jó ebben igazad van. Ne de nem ez miatt jöttünk. Ma este elmehetnénk vacsorázni négyesben. Ha lenne hozzá kedvetek.- nézzett ránk az idősebbik férfi.
-Én benne vagyok. Na és te drágám? -Kérdezett rá Max.
-Nekem jó. Olyan 6 felé végzek ha úgy jó nektek.-kérdeztem most én rá.
-Tökéletes lesz.- vágta rá Geri egyből.-Na de mi megyünk is gyerekek ,nem akarunk itt zavarni. Úgy is kevés időtök van együtt. Akkor délután találkozunk. -intézte nekem az utolsó mondatot és már csukták is be az ajtót maguk után.
-Nem tudtam ,hogy ennyire jóban vagytok  Gerivel.- nézet rám Max.
-Na mi az, csak nem félsz hogy kibeszéllek valakivel?- mentem hozzá közelebb.
-Ugyan már, szerinted nem tudom hogy mit takar a csajos nap, vagy csajos este? Főleg amikor versenyen vagyunk, és a fiúk barátnői is ott vannak. -jött most ő közelebb hozzám.
-Hát nem tudtam, hogy ennyire okos vagy.-mentem hátrébb inkább ,de ő csak jött közelebb felém.
Már a falnál álltam és nem tudtam hova menni. Ő a kezeit a fejem mellett meg támasztotta és hajolt le hozzám.
-Ugye tudod hogy szeretlek?-kérdeztem meg tőle hátha kicsit meg enyhül.
- Persze drágám. Én is téged. De te az előbb épp le hülyéztél?-Szinte már éreztem a leheletét az ajkaimon.
-Én ugyan soha nem mondanék neked ilyet. Biztos rosszul hallotad.-suttogtam  már én is az ajkaira.
-Biztos.-épp hogy ki mondta már csókoltam is meg. Ő csak bele mosolygott a csókunkba.
-Na akkor hogy is volt az a mondtad? -vállt el tőlem de még mindig közel volt hozzám.
-Nem tudom már nem emlékszem rá.- néztem bele a szemeibe.
-Na de nekem már mennem kell.-,tettem a kezeimet a mellkasára és próbáltam hátrébb terelni, hogy ki tudjam bújni a kezei alatt.
-Csak nem menekülni akarsz? Ugye tudod hogy egy szobába vagyunk?-engedett el a faltól.
-Igen tudom és mi van vele?- mentem arrébb.
-Az hogy este ezt nem uszod meg.-vagy úgy.
Gyorsan elmentem az ajtóhoz hiszen már tényleg vissza kell mennem.
-Na gyere végre. Már vissza kell mennem.-vártam hogy végre meg mozduljon és el induljunk végre ki.
-Egyedül is kitalálsz nem?- állt tovább a falnál.
-Max ne szórakozz már. Tudod hogy mennem kell, és egy nem járkálhatok csak úgy itt egyedül, kettő azt sem tudom merre kell menni.- remélem most már elindul végre.
-Na jó ebben igazad van. Gyere menjünk.
-indultunk ki a pihenőjéből.