Unknown Friend (M.V.)

4.fejezet

Az út hamar eltelt, hiszen nem olyan nagy távolság repülővel ,főleg ha az ember magángéppel utazik.Meglepően normálisan el tudtunk beszélgetni ez alatt az idő alatt. Kitértünk arra is, hogy mi lesz esetleg ha valaki észre vesz minket, vagy esetleg már észre is vett volna. De megegyeztünk ,hogy nem foglalkozunk vele, és ha valaki rákérdez csak simán azt mondjuk ,barátok vagyunk hiszen ez még nem bűn. A szállodába érve mind ketten bejelentkeztünk. Az én szobám egy emelettel feljebb volt mint az övé. A liftben nem beszéltünk sokat ,csak annyit hogy ha végeztünk a pakolással ,akkor egy gyors vacsira találkozunk lent, az étteremben. De akkor már a többiek is ott lesznek, hiszen ők már rég itt voltak.A szobába beérve egyből észrevettem a hatalmas francia ágyat, és és bal oldalon egy kis terasz ajtót, ami az erkélyre vezetet. A szoba másik felén a fürdőszoba foglalt helyet ,ami valami elképesztően gyönyörű volt . A szoba nagyon modernen volt berendezve és ez meg is látszott a fürdőn is. Inkább a barnás árnyalatok domináltak itt is ,mint a szobában amit én egyenesen imádtam. Gyors pakolászás után, amit nem vittem túlzásba, hiszen itt is csak pár napot leszünk, nem szeretnék nagyon berendezkedni hátha a végén itt felejtek valamit, ki indultam a teraszra, a telefonommal a kezemben és leültem egy kis asztalhoz ami ott volt kint. És csodáltam a kilátást ami valami elképesztő volt. Imádom a munkám és hogy ismerem ezeket az embereket ,akik az egész életemet megváltoztatták, és szinte már a családomnak tekintem őket. De ezek a helyek valami elképesztően szépek.Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen munkám lesz ,ami lehetővé teszi azt számomra ,hogy a világot járjam és szebbnél ,szebb helyeket ismerjek meg és különböző kultúrákat. De itt vagyok és semmi pénzért nem cserélném el. Nagyon nehéz volt egy ilyen helyre bekerülni és megszokni azt a pörgést amit ez a munka megkíván. Nem mondom, hogy nem voltak olyan napok amikor szinte sírva tudtam volna fakadni, hála a hangulatingadozásomnak. Akkoriban nem voltam éppen a legjobb formában. Másfél évvel ezelőtt ,amikor ide kerültem még csak egy asszisztens  voltam . A sajtós managert segítettem ,szó volt arról ugyan ,hogy ha jól végzem a munkám én kerülök a helyére. Hiszem pont azért vettek fel ,mert ő már menni szeretett volna el, és feltétlenül kellet a helyére egy ember.  A szezon közepén csatlakoztam hozzájuk. Akkoriban nem volt valami nagy szerencséje a csapatnak, ami az autót illeti, és a baj csak csőstül jött mikor bejelentették, hogy Sebastian Vettel jövőre nem lesz a csapat tagja. Mindenki csak találgatni tudott, hogy most mi lesz Sebastiannal. Talán abba hadja ,vagy esetleg keres egy másik csapatot. Nagyon örültem neki amikor megtudtam, hogy még marad a forma-1ben és az Aston Martinnal lesz pilóta. Hiszen egy nagyon jó embert ismertem meg benne ,és nagyon sajnáltam amikor elment, de megismertem Carlost, akiben teljes mértékben megbízok. Ő neki is az volt az első éve a csapatnál amikor nekem kezdődött egyedül, így nagyon sok mindent ki tudtunk beszélni főleg ,hogy kinek  nehezebb. Persze ő mindig azt mondta hogy neki ,de amikor látta rajtam hogy most nem veszem a poént, akkor mindig megvigasztalt . Rá mindig számíthattam ,és ez így volt Charlesal is. Ők ketten szinte egyből megtalálták a közös hangot. Jó volt látni, hogy ennyire jól kijönnek már az első perctől kezdve.Nagyon sok időt töltöttem a srácokkal ,így a kapcsolatunk mind a 2 fiúval még szorosabb lett mint előtte volt. Megismertem a barátnőiket is, akikkel szintén nagyon jóban vagyok. Pedig én egy elég zárkózott személyiség vagyok, nehezen nyílok meg másoknak. Az igazi oldalamat elég kevés ember ismeri igazán ,amit kívülről mutatók az egy álca amit sikerült igen jól felépítenem, hiszen mint kiderült az ember nem bízhat meg még abban a személyben sem,, aki elméletileg szeret, vagy szeretett valamikor. A lányokra vissza térve, elég sok időt voltunk együtt. Amikor el tudtak jönni egy, egy versenyre, ilyenkor,szerettek nálam téblábolni, amikor a fiúk nem értek rá. Így engem idegesítve az akkori amúgy is ideges helyzetekben, amiken mindig nagyon jót nevettek. Tudtam, hogy csak szivatni akarnak és amikor komoly volt a helyzet ,akkor ők is azzá váltak, hiszen tudták hogy mennyi stresszel jár egy ilyen hétége. Legyen szó bárkinek a munkájáról. Senkinek sem könnyű itt ilyenkor, mindenkinek a maximumot kell kihoznia magából, a pilótáknak még annál is többet sokszor.A bambulásból a telefon csörgésse riasztott fel. A kijelzőre nézve ellége beparáztam, hiszem  Mattiaval a reggeli telefon beszélgetésen kívül, nem beszéltünk. Így csak a holland pilótától hallottam arról, hogy másnap megbeszélésünk lesz.Természetesen a telefon téma a hétvége volt, hogy mikkora  legyek a pályán. Miután megnyugtattam, hogy már a szállodában vagyok és már az út előtt átnéztem a teendőket ,betábláztam az órarendet amit ilyenkor szoktam csinálni, így könnyebben át lehet látni mennyi időnk is van egy adott nap.Felhoztam neki, hogy a holnapi nap lesz időnk, hiszem sajtó nap lesz, így szeretnék a fiúkkal egy challenget felvenni. Hiszen a rajongók imádják az ilyet és ezek a videók mindig nagyon viccesek. Miután elmondtam neki mire gondoltam, hogy mi lenne a téma, természetes beleegyezzet . A beszélgetés végén ami nem tartott olyan sokáig mit gondolnátok, szóba jött a holnapi nem várt megbeszélés. Megnyugtatott, hogy semmi rosszat nem tettünk ,nem mi tehetünk róla, hogy egy idegen ilyen cikket írt aminek semmi valóság alapja nincs. Így ők már minden lényeges információt megbeszéltek ,csak nekünk szeretnék elmondani, ami nem telefon téma ,így személyes kell megjelennünk a Fia egyik irodájában. Hát kicsit beparáztam amint meghallottam ,hogy a Fianak is köze van már hozzá, hiszen ez semmi jót nem jelent. De holnap úgy is mindent megtudok, már csak az éjszakát kell kibírni a nélkül, hogy idegbajt kapnék. Pár perc után, miután elköszöntünk a fiúk írták, hogy találkozzunk lent az étteremben. Hiszen még a kocsiban írtam nekik ,hogy lassan ide érek ,így tudták hogy már rég itt vagyok. Gyorsan össze készültem és már mentem is a lift felé. A 6. szinten volt a szobám, így várnom kellett amíg a lift felér a földszintről. 2 perc sem telt el, és már lefelé is tartottam ,amikor megállt az alattunk lévő emeleten, és egy ismerős alak bukkant fel mellettem. Aki a mobiljából fel sem nézve sétált be mellém ,és nyomta meg a földszint gombját mégegyszer, hátba előbb leérünk.Pár mp után jelzett a telefonom, hogy üzenetem jött, mire a hangra a holland pilóta is felkapta a fejét ,és észre vette hogy ott állok mellette.A telefonra gyorsan ránézve láttam, hogy ő írt hogy most indul ,menjek én is a többiek már ott vannak.
-Igen látom hogy elindultál ,de én gyorsabb voltam nálad.-vigyorogtam a férfira ,mire ő megforgatta a szemeit.
-Azért szólhattál volna, hogy el indultál lefelé mert én azt hittem, hogy még a szobádba vagy . De neked úgy látszik nem fontos az amit megbeszéltünk.-vágta rá szinte felháborodva.
-Most indultam én is. Szóltam volna miután leérek, és ha  láttam volna hogy nem vagy még ott. Nem értem most mi a bajod már megint..-válaszra nyitotta a száját ,de a lift jelzett hogy megérkeztünk. Így nem szólt semmit csak kirohat  onnan, mintha valaki üldözte volna. Mire én oda értem a többiekhez ,addigra ő már ott volt. Mégcsak rám sem nézett ,amíg én köszöntem mindenkinek és sorba egy gyors ölelkezés, és indultunk is már az étterem felé. Daniel mellém csapódva kérdőn nézzet rám és a holland férfira, mire én csak fehúztam a vállaimat, hogy én sem értem hogy mi a baja.
Beérve az étteremben kerestünk egy asztalt, ahol mindanyian elférünk és elmentünk valami vacsi után nézni. Svéd asztalos reggeli és vacsora van a szállodában ,így mindenki a kedve szerint választhatott és tehetett annyit a tányérra ,amennyit szerett volna. Én egy kis csirkemellet és párolt zöldséget válaszoltam, hiszen megpróbálom tartani magam a megszokott kis diétámhoz. Már ha ezt lehet annak nevezni. Nem mondok le azért az édességről sem, hiszen ha megvonom magamtól  a cukros vagy a sós nassikat, akkor csak rosszabb lenne, hiszen folyton azt kívánnám.Nem mondom, hogy kövér vagyok ,de nem vagyok megelégedve magammal. Sportólni  nem szeretek és nem is tudok , meg időm sem nagyon van rá, de azért hébe hóba ellátogatok én is egy kis edzésre a lányokkal vagy a fiúkkal ,akik mindig jót röhögnek a szenvedésemen. Hiszen ilyenkor jóformán a futópadon vagyok, de a futást nem bírom olyan jól mint szeretném.A tányéramat megfogva az ausztrál társaságában vissza indultam az asztalhoz, ahol már a társaság egy pár tagja helyet foglalt, és vártuk hogy a többiek is vissza érjenek ,hogy neki lássunk végre a vacsinak.Amíg vártunk a McLaren pilótái boldogítottak. Lando éppen azt mesélte hogy hozta rá a frászt a barátnője, amikor az azt hitte, hogy elmerült a tengerben és szegény lány nem találta maga körül sehol. Mire ő a víz alatt merülve megfogta a lány lábát, és elkezdte lefelé húzni, de arra nem számított ,hogy a lány a nagy ijedtségben jó erősen fejbe rúgja majd őt, így kénytelen volt felmenni a felszínre lebuktatva magát, hogy ő volt a tettes aki megijesztette őt.Ezek után a lány délután nem is akart beszélni vele mert megsértődött, mire a brit pilóta nem értette ,hogy mi volt ezzel a baj, ő csak szórakozni akart.Mire mi felvilágosítottuk ,hogy mi volt a baj addigra a többiek is vissza értek. Így neki láttunk a vacsoránknak.Még beszéltünk Landoval arról, hogyan tudta kiengesztelni a kedvesét ,addigra a többiek is elég nagy beszélgetésbe voltak már.Különböző sztorik voltak ki hogy töltötte a szabadidejét, mire Maxra került a sor. Ő  csak annyit mondott, hogy próbálta eltakarítani a szart amit másnak nem sikerült rendesen, itt tekintetét rám emelte.Nem értettem miről beszélt. De hála az égen a többiek sem firtatták, ismerve annyira a barátjukat ,hogy nem kérdezősködnek amikor látszik, hogy nincs jó kedve. Csak tudnám mi történt abban az egy órában amíg a szobájában volt.Hiszen nem volt semmilyen új cikk róla ,vagy az eddigi kapcsolatairól, hiszen én is többször ellenőriztem a nap folyamám.Ettől a kis beszólástól eltekintve mindenki jól érezte magát. Mire végeztünk a vacsival többen kitalálták, hogy  nézzük meg a desszerteket hátha találunk valamit amit megkívánunk.Én csak egy sima gyümölcsös joghurtos sütit választottam, hiszen nagyon jól nézett ki, de mivel jól laktam a vacsival, nem akartam semmilyen tömény édes cuccot magamba tömni ,még így levezetésként. De ez annyira jól nézett ki, hogy muszáj megkostólnom.Azért egy két fiú nem fogta vissza magát. Igaz ez Carlosra is, aki valami extra csokis sütit választott. Leülve a helyére boldogan kezte el majszolni. A holland nem ment ,hiszen ő nem igazán van oda ez édes dolgokért, így nem látta értelmét, hogy elmenjen megnézze a felhozatalt. Így csak az asztalnál ült és a többiekkel beszélgetett, vagyis inkább csak bele, bele szólt a beszélgetésbe ,mire a többiek vissza tértek. A férfi rám emelte a tekintetét mikor észre vette, hogy én is egy kis nassival térten vissza ,hiába mondtam azt hogy telle vagyok. Nem fogalkozva azzal hogy bámul ,neki álltam majszolni a finom sütit. Végig néztem a csapaton, talán 3 ember nem hozott magának sütit. Az egyik Max volt ,a másik Charles a harmadik pedig Charlotte, aki inkább valami koktél félét iszogatott.Helyett cserélve Daniellel így Charlotte ült mellém, így mi is elkezdtünk kicsit pletyizni ,amíg a fiúk nagyban valami játékról beszéltek.
-Jól néz ki az a süti.-Váltott hirtelen témát és lány.
-Finom is. Nem az a tömény édes, kérsz?-kérdeztem tőle mire ő csak megrázta a fejét, és vigyorogva mutatta a kis italát ,amit akkor kért ki a pultnál amikor mi a desszerteket fedeztük fel.
-Nem köszi. Jó ez nekem. Szerintem ebben több a cukor mint abban a sütiben, és már tényleg tele vagyok. A végén még itt cukor kómát kapok ,annyi édeset eszek.Aztán majd gurulhatok Charles után, mert nem férek be mellé az autóba majd.-Erre a válaszra mind a ketten felnevettük.
-Ugyan már. Hiszen bomba alakod  van. Hiszen keményen megdolgozol érte. Ennyitől nem híznál el ,és hidd el ha ez meg is történne valamikor amit kétlek, az a fiú szinte rajong érted. Mindegy neki hogy 40 kg, vagy vagy 70kg vagy. Szeret téged ezt le sem tudja tagadni, mégha akarná sem menne neki.-erre a lány csak megölelt és a fülembe súgta ,hogy köszönöm.Ránezve a fiúkra Charlotte nézte a párját és csak annyit mondott, hogy ő is nagyon szereti.Imádom őket , annyira látszik rajtuk hogy szeretik egymást ,már egy nézésből szinte tudják mit akar a másik. Nekem sose volt ilyen kapcsolatom és nagyon kétlem ,hogy valaha is lesz valaki, akivel ennyire megértjük majd egymást mint ők.
-Hát neked sem kellene azt a sütit meg enned. Hiszen ,te azért figyelhetnél az alakodra.-a szemben lévő férfi gúnyos vigyorra húzva a száját, és dörmögte el ezt a mondatot. Elég hangosan ahhoz ,hogy a többiek is meghalják és a beszélgetést abba  hagyva fordultak felénk döbbent arccal.
Én szinte meg sem tudtam szólalni. Épp a kanál félúton megállt a kezemben, és ránézve a férfira, csak annyit tudtam kérdezni tőle hogy ezt nekem címezte-e?
-Neked. Mit gondolsz ki másnak? Talán esetleg Charlotténak? Nem ő tömi magába most is a sütit.-erre nem tudtam mit mondani hiszen igaza volt . Nem lett volna szabad meg ennen még a sütit is. Van rajtam felesleg ,amit a férfi most szépen a szememre is vetett a kellemes  modorával.Szemeim kissé könybe lábadtak, és nem akartam neki megadni azt az örömöt ,hogy lássa a legsebezhetőbb állapotomat. Így a kanalat kezemből letéve, elköszöntem a többiektől , és feláltam az asztaltól.
-Bazd meg, te bunkó.-címeztem a pilóta felé és elindultam kifelé. Még hallottam ahogy a fiúk és Charlotte rákiáltanak a férfira ,hogy lehetett ekkora bunkó. De engem már nem érdekelt. Amint a szobába beértem magamra zártam az ajtót és a pizsomámat magamhoz vége indultam a fürdő felé.A tükörbe nézve ismét azt a szétesett, lelkileg sérült lányt láttam ,aki másfél éve voltam.Hála neki.Neki Max Verstappennek.