Unknown Friend (M.V.)

35.fejezet

-Ne izgulj már. Beszéltetek már, nem lesz semmi baj.
-Persze te könnyen beszélsz ,már túl estél ezen. Én anyuék szinte imádtak. Mi lesz ha anyukát majd nem kedvel?- már Hollandiába vagyunk, úton Max anyukájához. Ott lesz a tesója is Viktória, és a családja. Vele még nem beszéltem soha. A közösségi oldalakon már követjük egymást, de ennyi.
-Már miért ne kedvelne? Beszéltetek már, és hidd el hogy a tesóm is imádni fog téged. Nagyon sokat kellet neki mesélnem rólad. Hamar megtaláljátok majd a közös hangot nyugi.- ő könnyen beszél. Nagyon ideges vagyok ,hogy milyen lesz az első igazi benyomás, ha találkozunk majd velük.
-Hé drágám. Nyugi. 10 perc és már ott is vagyunk. Csak nyugodj meg minden rendben lesz.-simitott végig a combomon. A kezét nem is vette le a lábamról utánna.Tényleg megnyugtató volt az érintése.
Amikor oda értünk és láttam, hogy leparkol  a felhajtóra és a gyomrom szinte össze zsugorodott.
-Itt vagyunk. Gyere menjünk, már várnak.
-Szállt ki az autóból meg sem várva azt hogy én is kiszáljak.
Mire rávettem magam hogy induljak el ő már kipakolt az autóból.
Megfogtam a bőröndömet és elindultunk az ajtó felé.
Oda érve becsöngetett és nem kellet sokat várnunk.Pár perc után már nyílt is ki az ajtó és egy idősebb, de gyönyörű barna hajú nő állt ott. Amint meglátta a fiát szinte egyből a nyakába ugrott.
Nem volt sok időm velük foglalkozni, mert egy fiatal szőke hajú lány állt mögöttük, kezébe egy kisgyerekkel.
Egyből oda jött hozzám amint észre vett minket.
-Szia ,már alig vártam, hogy megismerjelek. Max rengeteg mesélt rólad. Viktória.-nyújtotta a kezét amennyire tudta a kicsitől.
-Szia, én is nagyon örülök hogy megismertelek végre. Cassandra vagyok, de csak Szandi.-fogtam meg a kezét amit felém nyújtott.
-A kisember kicsoda?- kérdeztem a kicsitől megfogva a felém nyújtott kis kezét.
-Lio. Ugye drágám. Tetszik a Szandi neked? Igen?-nevetett fel aprót a kicsi. Kezét nyújtotta felém így megkérdezem az édesanyját ,hogy szabad-e, de ő csak bele adta a kezembe.
-Hát szia Lio bébi. Nagyon cuki vagy ugye tudod.-a kis kezével elkezte a hajamat piszkálni.
Nem is tűnt fel ,hogy anya és fia már rég abba hagyta az ölelkezést ,így már egy ideje minket figyeltek.
-Szia Szandi. De jó hogy végre élőben is látlak. De látom már valaki kisajátított magának.-utalt az unokájára.
-Szia Sophie. Nagyon vártam már én is hogy végre találkozzunk.-igaz is volt ,de nagyon ideges voltam miatta.
-Gyertek be, ne álljunk az ajtóba
meg.Max te meg hozd be a bőröndöket.- utasította a fiát.-Gyertek menjünk a nappaliba, ott vannak a többiek is.
-Igaza volt ,ott volt Viktória férje Tom, és az idősebbik kisfiúk Luca is aki a szőnyegen játszott.
-Szia. Mi még nem ismerjük egymást Tom Heuts,  Viktória férje, és ő az idősebbik kisfiúnk Luca.-mutatta be a kisfiát és magát is.
-Szia Cassandra Cooper, de csak Szandi. Azt jobban szeretem.-miután a pici anyukája vissza vette a kicsit, így könnyen kezét tudtunk fogni.
-Maxot merre hagytad? Csak nem kidobtad az autóból ide fele jövet?-nevetve tette fel a kérdését.
-Nagyon vicces vagy. Ne hogy te járj majd úgy hazafelé menet.-jött is már be Max. A  táskák már nem voltak nála, így egyből oda ment a sógorához és férfias módon megölelték egymást.
-Viktória? Amikor bejöttetek még veletek volt.-nézett körbe de nem találta a húgát.
-Elvitte Liot tisztába tenni.-mondtam már a mellettem álló férfinak.
-Értem akkor.Szia Luca. Nem is jössz köszönni a kedvenc nagybácsidnak?- gugolt le, hogy nagyjából egy szintben legyen a kisfiúval.
-Maxii.-amint észre vette a nagybáttyát már futót is oda hozzá és ölelte meg.
-Hiányoztál prüccsök. Ugye jó kisfiú vagy?-ő csak bőszen bólogatott. Nagyon aranyosak voltak.
-Na szuper öcsi.-egy kis idő után már Viktória is vissza ért a picivel.
-Na végre, te nagy mamlasz. Azt hittem sose érsz már be.-ment oda a tesójához miután a kicsit oda adta az apukájának.
-Én már itt voltam, csak te tüntél el -ölelték meg egymást. Tényleg nagyon jó a kapcsolatuk egymással.
-Na most akkor Max bácsi átveszi szépen a kicsit is.-ment és vette el az apja kezéből a kisfiút.
-Hát szia törpe.-nyomott egy puszit az arcára a kicsinek.
-Na gyerekek gyertek, menjünk ebédelni. Korán neki álltam mindennek hogy időben készen legyen. Szandi ugye jól tudom hogy szereted a sertés húst?-mentünk át az étkezőbe  hogy mindenki le tudjon ülni enni. A két kicsit berakták az etetőszékükbe  a szüleik, és Maxal együtt leültek az asztalhoz. Én elmentem segíteni Sophienak bevinni az ebédet a többieknek.
-Jaj nem kellett volna. Bevittem volna egyedül is. Biztos nagyon fáradt vagy te is ,azért hosszú az út idáig.-fogta meg a köretes tálat és a salátát, én pedig a húst vittem.
-Nem igazán vagyok most fáradt . Most valahogy egész jól bírtam az utat. Tegnap korán elaludtunk, így nem volt gondom a korán keléssel.-mondtam neki és már indultunk is vissza a többiekhez.
-Tessék. Egészségetekre.-mondta miután letette az ételt az asztalra.
Mindenki szedett magának és a gyerekeknek, de ők inkább játszottak vele.
-Nagyon finom lett minden Sophie. -dicsértem meg az ételt ,hiszen tényleg nagyon finom volt.
-Köszönöm szépen. Ez nagyon jól esik.
De ahogy hallom te is nagyon jól főzöl. Majd ha úgy gondolod akkor csinálhatnál majd valami ételt ,amíg itt vagytok. De tényleg csak akkor, ha neked nem baj.-erre nem gondoltam volna, hogy Max mesél a főzötudományomról .
-Persze majd megbeszéljük, hogy mit szeretnétek majd enni.
-Csinálhatnál megint olyan tészta salátát, az nagyon finom volt.-Max már ki is gondolta hogy mi legyen.
-Az milyen?-Kérdezett rá a tesója.
-Sok zöldség van benne, és főt tészta. Kell hozzá csinálni egy szószt és azzal kell össze keverni. Plusz még kell bele vagy csirkemell, igazság szerint lehet pulyka is az mindegy, vagy bacon. -mondtam el hogy miből is áll az étel.
-Mindkettő lesz benne. Husi is és bacon is.-mindenki ránézett az asztalnál Maxra.
-Úgy isteni finom. Úgyhogy ugyan úgy kérjük ,mint ahogy otthon megcsináltad. -más választásom úgy sem lenne, mert nem hagyná.
-Most hogy jobban megnézlek ,mintha kicsit híztál volna tesó amióta együtt vagytok. Ezek szerint a Szandi jól tart téged.-kezdte el piszkálni a tesóját Viktória.
-Mi? Ez nem is igaz. Ugyan úgy edzek mint eddig. Tartom a diétamat is . Nem is eszek semmi édeset.-ellenkezett azonnal.
-Hát azért azt nem mondanám. Sütit is ettél otthon és anyuéknál is a cukrosat etted.- szálltam be én is a szekálásába.
-Na jól van ám, szálljatok le rólam. Nem híztam semmit, mindig mérem magam.
-Figyelj oda kisfiam ,a végén még nem férsz majd bele az autóba.-ez volt az a pont amikor mindenkiből kirobbant a nevetés. Max bevágta a durcát, de azért kicsit ő is mosolygott.
-Úgy is szeretni fogsz ha gurulok majd drágám?-nézett rám, de közben egy apró mosoly ott bujkált a szája sarkában.
-Mondtam, akkor mind ketten gurulunk majd.-néztem bele a szemébe. Ő csak oda hajolt hozzám és egy csókot nyomott az arcomra.
-Annyira cukik vagytok. -Tette le a telefont a tesója.Ezek szerint lefényképezett mindket.
-Nem vagy kövér drága nyugi , csak piszkáltunk vele.-súgtam bele a fülébe.

Délután úgy gondoltuk hogy elmegyünk korcsolyázni. A gyerekek otthon maradtak a nagymamájukkal ,így mi négyen mentünk. Max azt ígérte megtanít majd ,de nem hiszem hogy össze fog majd neki jönni.
-Na akkor itt maradunk először a korlátnál, és megpróbálsz nem elesni jó?-fogta a kezemet és vezetett fel a jégre.
-Az azért megy . De a korlátot nem merem elengedni.-szinte szorítottam meg a kezét amikor nagyon lassan elindultunk.
-Nem lesz baj nyugi. Óvatosak leszünk.
Nem fogsz elesni.-nyugtatott meg.
Már egy jó ideje ott voltunk a korlátnál, amikor egész jól ment már.
-Most akkor engedd el a korlátot és fogd meg a kezem. Segítek ,nem fogsz elesni.
-Jó. -nem mondtam neki mást, még sose mentem korlát nélkül.
-Bébi el kellene engedni és meg kellene fogni a kezemet. Úgy nem fog menni ha tovább szorítod.-nagyon lassan elengedtem és megfogtam a kezét.
-Jó ,most akkor lassan elkezdünk szépen középre menni jó?-csak lefelé néztem hogy ne hogy véletlenül rosszul lépjek.
Egész jól ment egy idő után.Igaza volt Maxnak, de azért egyedül még nem mertem menni, ezért végig ott volt velem.
Egyszer csak elengedte a kezemet és hátulról megfogta a derekamat ,kezdett el maga előtt tolni. Annak az lett az eredmény hogy kicsúszott a lábam és mind a ketten a jégen ültünk.
-Jól vagy?-Kérdezett rá egyből.
-Persze.-nem bírtam tovább és kirobbant belőlem a nevetés. Ő sem tudta tovább vissza tartani.
-Na gyere álljunk fel.-aminek az lett a következménye, hogy szó szerint rám esett vissza.
-Nem bírom. Mi innen nem megyünk sehova.-alig bírtam kimondni annyira nevettem.
-Hát nem valószínű.-Gurult le rólam.
-Ti meg mit csináltok ott lent a jégen?-csúsztak oda hozzánk a tesójáék.
-Meg néztük kicsit közelebbről. Nagyon szép, de már nem olyan sima.-ezek után mind a ketten nehezen de felláltunk.
Még maradtunk egy kicsit ,de nem sokáig hiszen a két kisgyerek már várta a szüleiket.
-Na milyen volt a korizás?-Jött oda hozzánk Sophie amikor hazaértünk.
-Nagyon eseménydús.-vágta rá Tom.
-Történt valami?-ilyedt meg azonnal.
-Jaj nem dehogy is ,nem úgy értettem. Csak ők ketten igazi kis bénák, ha koriról van szó. -nyugtatta meg az anyjukat.
-Jaj édes fiam, nem hiszem el hogy még mindig nem megy. Gyerek korod óta jártok a hugoddal, de te még mindig béna vagy benne.-hitetlenkedett az anyjuk.
-Nem én voltam a béna, hanem a Szandi. Próbáltam megtanítani ,azért a vége felé egész jól ment már.
-Ez igaz, én nem tudok korizni, max csak a korlát mellett,de így sem nagyon. -újságoltam el neki.
-Jaj drágám majd ha többet lesztek itt akkor majd megtanulsz majd.-hát ezzel meglepett.
-Anyu mi ha nem gond akkor most elmegyünk, már kezdenek a fiúk is nyűgösek lenni. Holnap reggel majd jövünk jó?-de már ment is be a nappaliba és hozta ki az össze készített táskákat.
-Persze drágám menjetek csak. Vigyázattok magatokra és a fiúkra még jobban.Majd beszélünk még.-Adott puszit az unokáinak. Miután mindenkitől elköszöntek már el is mentek.
-Én elmegyek lezuhanyzók.Feljössz addig?-kérdezett meg.
-Nem menj csak, én addig itt maradok lent. Félek ha felmegyek akkor majd el alszok amíg rád várok- így ő elment lezuhanyozni én pedig lent maradtam a nappaliban az édesanyjával.
-Tudod, nem hittem volna hogy ez ennyire komoly lesz majd köztetek. Amikor Max mondta, hogy megpróbáljátok, ellégé kételkedtem hogy ez hogy fog majd működni ,tekintve a munkárokra. De nagyon jól meg oldotátok.
-Hát én sem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni. Megmondom őszintén, nagyon tartottam attól hogy mit fognak majd szólni hozzá. Nem a többi csapatra gondolok, hanem a mi csapatainkra. Főleg a 2 pilótára a Ferrarinál. Nekem nagyon szoros a kapcsolatom velük, főleg Charlesal. Tudom hogy Maxal jóba vannak mind a ketten ,ezért féltem kicsit a reakciójuktól.-meséltem el neki én is.
-Azt el hiszem. Sokszor láttalak titeket a versenyek. Max is mondta hogy milyen szoros a kapcsolatotok. Ez nagyon jó dolog. Tudod, őt nagyon megviselte a szakítás. Hiába nem mutatta ki a médiának és az embereknek, de fájt neki. Amikor megjelentek azok a cikkek, hogy biztos hogy megcsalta a barátnőjét és az miatt szakítottak, ő csak tűrte . Soha nem mondta hogy ez nem így történt. Mikor már minden elcsendesült akkor jöttetek ti.-utalt itt arra a cikkre ami elindította ezt az egészet.
-Az a cikk nagy port kavart. Nagyon sok valótlan dolgot állítottak benne.Akkor mi még nem voltunk együtt, sőt még azt sem mondhatom hogy alakulóban lett volna valami, mert nem volt.-nem akartam neki mondani hogy akkor folyton veszekedtünk mindenen.
-Örülök neki ,hogy ez így alakult köztetek. Nem mostanában láttam ennyire boldognak és felszabadultnak. Még akkor sem volt ilyen amikor az exével volt, főleg a vége felé. Nagyon  remélem hogy ezt nem cseszi majd el ,ami most van köztetek.
-Nem fogom. -szólalt meg a lépcső aljánál állva.-Mindent megteszek azért hogy ne csesszem el újra.-állt meg elöttem már.-  Szeretlek.-most legugolt hozzám így egy magasságban voltunk.
-Én is szeretlek Max. -néztem bele azokba a csodálatos kék szemekbe.
-Biztos lesznek majd hullámvölgyek, és veszekedések is ,de meg oldjátok  majd együtt-szólalt meg újra az édesanyja.
-De azért kisfiam, ne merészeld elcseszni. Mert ha a Szandi nem is ver meg érte, akkor majd én foglak.-néztünk rá mindketten de ő csak mosolygott ránk.