Unknown Friend (M.V.)

34.fejezet

Eljött végre az este. Épp a vacsoránkat fejeztük be és gyorsan elpakoltam az asztalról ,és mentünk át a nappaliba a felállított karácsonyfánk elé.
-Nagyon szép lett ugye?-kérdeztem Maxot amikor újra ránéztem a fára.
-Igen tényleg jól néz ki. Most akkor jöjjön az ajándékozás.
-Oké akkor kezdjük veled.-ültem le a fa mellé ,és vettem is ki Max ajándékát.
- Hát akkor legyen ,kezdjük velem.- ült le ő is ,és már vette is át tőlem az ajándékát. Amint kibontotta ,egyből egy nagy mosoly volt a válasza. Remélem tetszik neki. Nagyon nehéz volt ajándékot venni neki, hiszen mindene megvan.
-Ez most komoly? Ez tényleg az idei autóm másolata? És az 1-es rajtszám van rajta.Hihetetlen vagy, ezt hogy hoztad össze?- forgatta meg szinte minden oldalról az autót ,hogy át tudja vizsgálni.
-Az titok. Nem fedem fel a forrásaimat. Tetszik?-kérdeztem rá félve ,hiszen még nem mondott semmit arról ,hogy tetszik e neki.
-Micsoda ,imádom.Köszönöm szépen. -hajolt oda hozzám és csókolt meg.-Szeretlek.-Nézett bele mélyen a szemembe.
-Én is Max-most én voltam az aki magához húzta egy csókra.Amint elváltunk, már nyúlt is a fa alá, és egy piros dobozt vett el alóla.
-Ez pedig a tiéd.-nyújtotta át nekem.Óvatosan leszedtem róla a csomagoló papírt és egy kék bársonydoboz volt becsomagolva.
Amint kinyitottam a tetejét szinte elállt a szavam. Egy fehér arany karkötő volt benne rajta 3 medállal. Az egyik medál egy C betű volt, közepén egy szív, és a másik oldalon pedig a M betű.
-Max egy csodálatos. Segítesz feltenni?-kérdeztem meg tőle, hiszen szerettem volna felvenni.
-Persze. -Tette le az autót az öléből, és nyúlt is a karkötő után. Ahogy a kezemet fel emeltem, már csatolta is fel rám.Közelebbről megnézve még szebb volt.
- Van még itt valami.-adott egy nagyobb lapos dobozt.
-Ez mégis mi?-vettem el tőle. Elég nagy volt ,fogalmam sincs mi lehet benne.Kibontottam és nem hittem a szememnek. Egy nagyobb képkeret volt, több kis képpel benne. Voltak benne rólunk is közös fotók amiket mi készítettünk, de voltak olyanok is amiket más csinált rólunk, úgy hogy nem is sejtettem hogy valaki fotózz minket.Ahogy végig néztem a képeket a szemeim könnybe lábadtak. Nem hittem volna hogy ilyen ajándékkal is meglep. Csodálatos volt. Imádtam minden képet benne.
-Ugye tetszik? Nem szóltál egy szót sem.-kérdezett rá félve.Szinte az ölébe vetettem magam, miután magam mellé tettem le a képet.
-Imádom.Köszönöm szépen Max.- ölelt ő is át jó szorosan.
-Féltem, hogy nem fog tetszeni.-mondta miután elváltunk.
-Miért ne tetszene? Imádom a képeket és ez csak a mi kis albumunk, ami a lakásomon a legjobb helyen lesz majd. -mosolyogtam fel rá.
-Tudom ,de ezeken a képeken csak mi vagyunk .-nem értem miért mondja ezt.
-Pont ezért imádom. De neked is van még valami.-adtam oda az utolsó ajándékot.
-Na ne. Ez az új fifa játék? De hiszen csak most jött ki nemrég. Honnan tudtad hogy még nincs meg?- kérdezett rá.
-Be kell vallanom ebben Daniel segített. Ő mondta hogy melyik nincs még meg.
-Vagy úgy? Te még segítséget is kaptál. Nekem nem segített senki. Ezért ki kell engesztelned valahogy.De azt majd kitalálom hogy hogyan.-sunyin mosolygott rám.
Ez már nem jelent jót főleg, hogy nem mondta el mit szeretne.
- Na mond meg mit szeretnél.-néztem rá szinte könyörögve.
-Nem ,nem. Még nem jött el az ideje. Majd megtudod.-nem tudom hogy most félnem kellene-e vagy sem, hogy nem mondja el mit is szeretne.
-Ne is kérdezd meg többet. Nem fogom elmondani.-még fel sem tettem neki a a kérdést, de már el is mondta a válaszát.
-Jó akkor nem kérdezem meg. -álltam fel és indultam el a szoba felé.
-Most hova mész?
-Mindjárt jövök. Egy pillanata.-már be is értem a szobába és gyorsan a gardróbba mentem. Vettem két karácsonyi pizsomát, mind kettőnknek ugyan olyat. Eldugtam amikor hazaértünk, hogy ne találja meg.
-Itt is vagyok.-álltam meg előtte.
-Mi van a kezedben?-nem látta hogy mi az ,mert egy táskába voltak bent.
-Ezt most szépen mind a ketten felvesszük.-vettem is ki a táskából a kis ajándémat.
-Ugye ez nem az amire gondolok.- kérdezett rá.
-Ha pizsire gondolsz, akkor de az. Mind kettőnknek van ,úgyhogy most szépen elmegyünk lezuhanyozni és felvesszük a pizsinket ,és karácsonyi filmeket fogunk nézni.-adtam is neki oda az övét. Gyorsan szétbontotta és amint meglátta hogy hogy is néz ki a pizsink egyből elkapta a nevetés.
-Most ez komoly? Ne haragudj drágám de ez valami förtelmes.-nevetett.
-Mi a bajod vele? Szerintem tök jó. Nézz már meg milyen cuki rajta az a mézes kalács.-mutattam rá arra ami a pulcsi részén van.
-Hát igen nagyon cuki, főleg a gyatyával. Annak legalább jó a színe, de a felső? Miért pont mézes kalács?-Nézte tovább, de nem nagyon békült ki vele, tekintve hogy nem szereti a mézes kalácsot.
-Nem azt mondtam, hogy edd meg. Ezt csak fel kell venned ennyi. Úgyhogy most elmegyünk szépen megfürdünk, és ezt fogjuk felvenni. - néztem meg rá. Megpróbáltam szigorú tekintettel, de az arcát elnézve ez nem jött össze.
-Ne nevess már. Jó akkor csinálj azt amit akarsz ,én most elmegyek zuhanyozni.
-hagytam ott a nappaliban még mindig nevető férfit.
Beérve a fürdőbe gyorsan levetkőztem és álltam is be a zuhany alá. Nagyon jól esett a melegvíz, szinte felüdülés volt. Nem szeretem a hideg időket, nagyon szép a tél, de csak bentről nézve.
Hallottam hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja, de nem néztem oda. Tudtam hogy bejön majd ,nem is kellet sokat várnom rá.
Már húzta is el a zuhanykabin ajtaját és állt is be mögém.
-Jézusom, hogy lehet ilyen meleg vízben zuhanyozni.-már nyúlt is a csap felé hogy át állítsa.
-Meg ne próbáld.-Néztem fel rá.
-Megfölők alatta. Csak egy kicsit légyszíves.-De a keze még mindig a csapon volt.
-Jó ,de csak egy kicsit. Nem akarok megfagyni csak azért ,mert te megfősz alatta.-állított rajta egy kicsit ,addig amíg neki is jó nem lett.
-Na így már jó.-nagyon elégedett magával most.-Szia drágám.-húzott magához közelebb.A kezemet a mellkasára tettem és néztem bele a szemeibe.
-Szia drága.Mit szeretnél?-kérdeztem meg selytelmesen tőle.
-Tudod te azt nagyon jól. Itt állsz előttem meztelenül, nincs az a férfi aki ezt kibírná.-Hajolt le hozzám, én pedig a kezeimmel beletúrtam a vizes hajába a tarkójánál, és húztam le magamhoz. Szinte egyszerre csókoltuk meg egymást. Faltuk egymás ajkait . Az ő keze közben egyre lejjebb csúszott a derekamon, egészen a fenekemig.
-Így lehet nem lesz fürdés.-mondtam de már a nyakát keztem el apró csókokkal behinteni.Ő csak hátra hajtotta a fejét és hagyta hogy ott csókoljam ahol akarom. A kezével belemarkolt a fenekembe, amikor keztem egyre lejjebb haladni a mellkasán. A kezeimmel közben levezettem a legnemesebb testrészéhez, ami már szinte keményen magasodott kettőnk között.
-Ha ezt nem hagyod abba, itt foglak megdugni a zuhanyzóban.-suttogta a fülembe. Ő sem tétlenkedett tovább ,a kezeit felvezette a fenekről a melleimre. Az egyiket kezével markolászni kezdte, míg másikat a szájával kezdte el apró csókokkal beborítani.A sóhajaim szinte beborították a zuhanyt ,de nem érdekelt mindket. Egy kis idő után újra a fenekemen éreztem meg a kezeit.
-Ugorj.- mondta és már emelt is fel. A lábaimmal körbe öleltem a derekát, ő pedig neki nyomott a hátamnál fogva a csempének. A víz még mindig folyt ránk, de abban a percben egyáltalán nem zavart minket.
-Annyira gyönyörű vagy.-csókolt meg újra én pedig a vállába kapaszkodtam.
Pár pillanat után éreztem hogy belémcsúszik ,egyből egy mélyről jövő sóhaj hagyta el mindketőnk szájjat.

A zuhanyzás után mindketten a pizsomában feküdtünk a kanapén. Én a mellkasára hajtottam a fejem és keztük el nézni a filmet.
-Hogy lehet ezt a a filmet még mindig ennyire élvezni?-Tette fel a a kérdést, amikor az a rész jött amikor elaludtak. Épp a reszkessetek betörőket néztük. Minden évben megnézem ,szerintem sose fogom megunni.
-Nem tudom csak így. Ez már örök klasszikus. -Néztem tovább a filmet.
Már lassan a vége felé jártunk a filmnek, mind a ketten rengeteget nevettünk rajta. Ahhoz képest hogy nem igazán élvezte az elején, most pont annyira élvezi.
-Na ugye hogy még mindig egy jó film ez?
-ültem fel amikor már vége volt a filmek.
-Jó most tényleg neked volt igazad. De ugye nem akarod végignézni az összes részét?-ült már fel ő is.
-Nem nyugi, az első két rész visz mindent. Na talán még a harmadik, de inkább az első kettő.
-Akkor holnap még megnézzük a másodikat majd?-Kérdezett rá mintha nem lenne benne biztos.
-Igen meg fogjuk nézni. Szeretnél még valamit nézni?
-Hát nem tudom. Kicsit éhes vagyok. -vakarta meg a fejét.
-Hát én is. Megkóstoljuk a sütiket?-Néztem rá csillogó szemekkel.
-Még jó hogy, menjünk.-állt fel egyből, mire én észhez tértem már a hűtőben kutakodott.
-Az még nem jó. Tedd vissza. Kell neki egy éjszaka mire jó lesz.-rakattam vele vissza az egyik sütit.
-Akkor miből lehet enni?-Fordult hátra hozzám.
-A kekszes már biztos jó. Azt tegnap csináltam. De a lapoknak meg puhulnia kell.
-Jó nekem ez is tökéletes.-már vette is ki, én addig hoztam két tányérat és két villát.
-Ez nagyon finom. Máskor is csinálhatnál majd ilyet.-a szájja szinte telle volt úgy beszélt.
-Előbb nyeld le légyszíves ,ne hogy nekem itt megfulladj. Ha máskor is csinálnék ilyet, akkor lehet hogy egy idő után gurulnánk.-ettem én is belőle.
-Attól kezdve még finom, és amúgy is ledolgozzunk majd.-mondta pimasz mosollyal.
-El se kezd. -vágtam rá egyből.
Amint megettük a sütit ,úgy gondoltuk hogy lepihenünk aludni.

Másnap telefoncsörgésre kelltem.Nem az én telefonom volt hanem Maxé.
-Sziasztok. Boldog karácsonyt kívánunk.-kiálltott bele egy férfi hang. Túl ismerős volt,így nehezen de felkeltem.
-Boldog karácsonyt nektek is Daniell. -mondta nekik a férfi.
-Hol van a kis barátosném?Nem látom sehol.-ezek után muszáj volt oda hajolnom a telefon elé.
-Sziasztok.Nektek is boldog karácsonyt. -mosolyogtam én is a kamerába.
-Na hello kislány, de jó végre látni. Ezer éve nem találkoztunk már.
-vigyorgott a kamerába Daniel.
-Ugyan már, ennyire azért nem kell túlózni. Alig van vége a szezonnak hiszen.-morgott Max melettem.
-Hallgas már.-löktem meg kicsit.
-Látom Maxinak nincs jó kedve. Ezek szerint megzavartunk valamit?-Húzogattam a szemöldökét.
-Persze az alvást. Nem mindenki óhajt már hajnalok hajnalán felkelni, mint te.-vette el tőlem a telefont Max.
-Jó jó akkor most hagylak is titeket tubicám, turbékoljatok csak nyugodtan, majd később beszélünk.Sziasztok.
-köszönt el gyorsan. Azt meg sem várta hogy a barátnője is elköszönhessen.
-Na végre letette. Akkor most aludjunk.
-még csak negyed 9 volt, és én is fáradt voltam nagyon ,így nem ellenekezdtem.
Oldalra fordultam így ő hátulról átkarolt. Így aludtunk vissza.

Egy két óra múlva felébredtünk és már nem voltunk fáradtak. Hiába van karácsony, Max a mai nap is neki állt szimulátorozi. Egy idő után megunta hogy egyedül van ,így behívott engem is.
-Most mit szeretnél? Nézzem hogy hogyan szimulátorozól? Ne értsd félre szeretek itt lenni veled, de most nem igazán van hozzá kedvem.- de azért leültem az egyik székre.
-Nem épp arra gondoltam hogy csak maradj itt és nézd, hanem hogy most te próbáld ki.-állt is fel a helyéről hogy én üljek oda.
-Mi? Sose próbáltam még ki ,azt sem tudom hogyan kell.- ellenkeztem ugyan, de közben leültem a szimulátor elé.
-Nyugi nem lesz gond, tök jó lesz majd meglátod.-állt be mellém és segített beállítani a szimulátort.
-Remélem egy Red Bull is megfelel a kis asszonynak.- már állította is be a kocsit rajta. Gyorsan elmagyarázta hogy mire figyeljek oda, és mit csináljak. Ő leült mögém és várta hogy elkezdjem.
-Na akkor hajrá drágám. Lehetőleg ne törd össze a kocsimat jó?-kérte tőlem, de tudja hogy ez úgy is lehetetlen.
-Hát drága, pedig úgy is össze fogom törni . Szóval ha nem fogod bírni a látványt ,akkor akár már most becsukhatod a szemedet.- fordultam hozzá hátra, kíváncsian várva a reakcióját.
-Na azért te ennél jobban vezetsz. De azért figyelj oda légyszíves.
-Jó jó ne izgulj, szuper leszek.-Hát nem lettem.
Épp hogy elkezdtem, nem kellet hozzá pár perc és már neki is mentem a falnak, mert kicsúsztam az egyik kanyarban.
Még párszor megpróbáltam ,egész jól bele jöttem már a végére.
-Még a végén versenyző leszel drágám.- hajolt hozzám oda miután lement az első versenyem.
-Még jó hogy ,rettegj Verstappen új ellenfeled lesz a pályán.-mosolyogva mondtam neki de ő csak nevetett rajtam.