Unknown Friend (M.V.)

33.fejezet

Másnap elmentünk a karácsonyi vásárba. Max most evett először kürtős kalácsot. Hát lehet kettőt kellet volna vennünk. Csináltunk egy pár képet a feldíszített fa előtt, amit ki is tettünk mind a ketten a közösségi oldalunkra. Rengeteg embernek tetszett a kép, és nagyon sokan kérdezték, hogy hol vagyunk most jelenleg. Elég sokan kitalálták hogy hol vagyunk, de nem foglalkoztunk velük. Mivel már este volt, így eléggé lehűlt az idő is, és vettünk két forralt bort is, hiszen gyalog vagyunk most nyugodtan ihat belőle.
Délelőtt elmentünk a tesóimhoz. Nem hittem volna hogy ennyire hiányoznak egészen addig ,amíg nem találkoztam velük.Max hamar megtalálta mindenkivel a közös hangot. Nagyon kedveli a családom minden tagja. Még aznap este beszéltem én is Max anyukájával, felhívtuk videochaten. Nagyon kedves. Remélem személyesen is ugyan ilyen jól fog majd alakulni a kapcsolatunk, mint most.
Már csak egy napot vagyunk itt, így gyorsan el kellet mennünk anyunak venni valami ajándékot.
-Na jó, ez szerintem jó lesz.-mutattam fel neki a gofri sütőt.
-Biztos hogy ez legyen? Megnézhetjük máshol is hátha van valami jobb.-mutatott rá Max.
-Nem, ez jó lesz hidd el.- bizonygattam neki.
-Jó hát te tudod. Nézzünk még hozzá valamit?-mentünk már a pénztárhoz.
-Szerintem nem kell. Még ez miatt is szólni fog hogy minek vettük meg nekik.
-Hát azért mert a szüleid?- nem hitte el hogy ez lesz majd .
Amint kifizettük már mentünk is az autó felé.
-Amugy a tesóid honnan tudták hogy szerettem volna egy új hangszórót? -ültünk be az autóba és már tette is fel a kérdést.A tesóimmal már nem találkozunk többet, így már megajándékoztuk egymást.
-Nem tudom, tényleg.-Ráztam a fejem.
Pedig én súgtam nekik. Így kapta meg azt a hangszórót amit kinézett, ugyan olyan fülessel el. Láttam rajta hogy nem hitte el, de tudom hogy úgy is tudja ,hogy én mondtam nekik. Én pedig egy arany nyakláncot kaptam, amin egy familys medál volt. Imádom.
-Na akkor most vissza megyünk és oda adjuk az ajándékokat? Vagy esetleg holnap amikor megyünk majd el?
-Szerintem jó lesz holnap is nem?-úgy is akkor megyünk haza, így rá érünk akkor oda adni.

Ahogy haza értünk én mentem segíteni anyának a konyhába ,hogy ne egyedül csináljon mindent. Addig Max apával volt. Ahogy hallom ebben a pár napban igen jól megtalálták a közös hangot. Mintha évek óta ismernék egymást.
-Max merre van? Lepihent talán?- kérdezte anyu és keverte tovább a krémet.
-Nem. Apával van ismét a nappaliban.- mondtam és csináltam én is a sütit.
-Több időt tölt szerintem apáddal ebben a pár napban mint veled.-nevetett anya.
-Hát szerintem is. De addig jó amíg jól kijönnek.
- Hát igen. Azért az előző barátoddal nem volt ilyen jó a kapcsolata. Meg kell mondanom ,sose szerettem azt a gyereket igazán. Nem illet hozzád.-nézett rám és várta a reakciómat.
-Hidd el feltűnt.-néztem én is rá.-Mindig tettél valami apró megjegyzést amit amúgy hallotunk, de megpróbáltunk vele akkor nem foglalkozni. De hidd el, egyáltalán nem izgat már.-ez igaz is volt. Már nagyon nem izgat és megpróbálom teljesen elfelejteni.
-Teljesen máshogy viselkedsz Max mellet mint mellete. Most ugyan olyan vagy mint, amilyen régen voltál. Nem próbálsz meg megváltozni más miatt. Hidd el ,ezt sosem szabad megtenni senki miatt sem.
Örülök neki kicsim hogy boldog vagy.
- tényleg újra önmagam vagyok vagyis nem teljesen, de lassan talán olyan leszek. Már nem érzem magam azért rosszul, mert valami olyat eszem ami nem egészséges. Nem hajtom túl magam, próbálok már arra is odafigyelni.
- Régóta nem voltam ennyire boldog mint most. Legalábbis azt érzem.-adta oda a krémet amit el is vettem tőlem, és keztem össze állítani a sütit.

Külsős szemszög:
Ahogy hazaértek Max ott maradt a nappaliban és Johnal, és keztek el beszélgetni.Minden szóba jött közöttük. Úgy tűnt, mintha  a két férfi mintha évek óta ismernék egymást. De az idősebben azért voltak kételyek ,amiket meg szeretett volna beszélni a fiatalabb férfival.
-Lehet hogy ezt nem most kellene megbeszélnünk, de muszáj rajta túl esni amíg a lányok nem végeznek.
-Miről lenne szó?-nézett rá Max.
-Cassandráról.-vágta rá egyből a lány apja.
-Nézd, szeretem a lányodat. Lehet hogy nem én vagyok a legjobb ember akit ismer, és biztos vagyok benne hogy jobbat érdemelne nálam. Tudom hogy vannak hibáim ,de megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni ,hogy boldog legyen.-mondta a fiatalabb férfi.
-Tudom Max. Nem úgy ismertelek meg ebben a pár napban ,mint aki csak szórakozni akar.De meg szeretnélek valamire kérni és ez maradjon köztünk rendben ?-Tette fel a kérdést.
-Persze -bólogatott közbe Max.
-Ha esetleg úgy alakulna, hogy ez nem működik kettötök között, akkor kérlek beszéljétek majd meg, mint két felnőtt ember.   Ne dobáljatok egymás fejéhez minden hülyeséget.Beszéljétek meg a dolgokat.
-Nem hiszen hogy ilyesmi történne, nem áll szándékomban elhagyni a lányodat. Sose bántanám meg.- ígérte meg a férfi.
-Tudom, de akkor az ember ebbe nem gondol bele.Mindkettötőknek fontos a munkája és abban a helyzetben nem igazán lesz majd jó, hogy egy helyen dolgoztok. Szinte biztos vagyok benne hogy ő lesz majd az aki a rövidebbet húzza abban a helyzetben. Ha nem is a csapat ,akkor ő lesz majd az az ember aki ott fogja hagyni, a munkáját akár mennyire is szereti.Nem maradna ott ha rosszul vállnátok el.
-Sose hagynám hogy miattam hagyja ott a munkáját. Abban biztos lehetsz, hogy a csapat sose engedné el. Nagyon fontos számunkra.
-Most mondanám ha megbántod akkor kicsinállak, de ezt sajnos nem tudom megtenni.-utalt itt arra, hogy mennyire befolyásos ember is a fiatalabb.
-Ez miatt nem kell aggódnod. Amit kiderülne, hogy megbántottam valami miatt hidd el, Charles lenne az első aki amit lehetősége lenne rá kilökne a pályáról és Carlos követné őt, addig amíg egybe ki tudok szállni az autóból. És akkor Mattiaról ne is beszéljünk.-nevetett fel kicsit a férfi, hiszen tudja mennyire fontos személy is nekik akit szeret.
-Charles nagyon jó gyerek, de nem hiszem hogy ezt megtenné.-mondta a nő apja is nevetve.
-Ó dehogy is nem. Cassandrával nagyon szoros a kapcsolatuk, szinte már olyanok mintha testvérek lennének-az apja csak helyeselt ,hiszen tudja milyen szoros kapcsolat van a két fiatal között.- és ő mindent megtesz a családtagjaiért. Így ezt is megtenné ha arra kerülne a sor. De ha rajtam múlik akkor nem fog.
-Tudod Max, az előző barátját nem igazán szerettük. Nem mondtuk neki ugyan, de nem volt valami szimpatikus, így mindig megpróbáltuk rábeszélni ,hogy egyedül jöjjön haza.De ezért előfordult hogy ő is jött vele. Boldog voltam ugyan amikor megtudtam hogy szakítottak, de a lányom sose mondta el hogy miért történt. Mindig csak annyit mondott ,hogy már nem működött közöttük a munkája miatt, mert ő rengeteget utazik. De valami megváltozott benne utánna.Már nem volt ugyan olyan mint előtte. De most mintha újra a kislányomat látnám, aki régen is volt. Ez neked köszönhető Max. Ezt nem tudom hogyan meghálálni.-meglepte a férfit amit most hallot. Tudott ugyan arról hogy nagyon csúnyán ért végett a kapcsolatuk, de azt nem gondolta volna hogy a szülőknek ez ennyire feltűnt, hiszen nem sok időt töltött otthon a lány.
-Nem tudtam hogy ti ennyire észre vetéttek rajta hogy megváltozott.
-Nem is vettük volna észre, hiszen nem sokat volt itthon csak egy pár napot. De az után hogy szétmentek többet járt haza. Előttünk nem mutatott semmit, de mi a szülei vagyunk észre vesszük ha valami baj van.
-Ebben nem kételkedem. Bízom benne hogy mi nem járunk majd úgy, mint ők.
-Abban én is. Eléggé megkedveltelek és a végén a ferrari mellet, majd a Mercédesnek kell majd szurkolunk.-nevettek fel ezen mind a ketten .
Még beszélgettek egy darabig minden féléről ,amikor a két nő csatlakozott hozzájuk a nappiban.

Már hazaértünk Monacoba, és épp a házat díszítgetjük. Anyuék nagyon örültek az ajándéknak. Persze azért hozzá tették, hogy nem kellet volna rájuk költeni ,de ők sem engedtek minket haza üres kézzel.
Közös ajándékot kaptunk Maxal. Egy páros nyaralást horvátországba.
Nagyon örültünk neki ,de nem szívesen fogadtuk el hiszen ők ketten is elmehetnének helyettünk, de nem voltak hajlandóak vissza venni.
-Max ez úgy nem lesz jó, tedd feljebb. Mondjuk oda.-Mutattam neki fel az egyik részre, hogy hova tegye az égősort az erkélyen.
-Hova tegyem?Nem látom hova mutatsz. -hát persze hogy nem, hiszen ide sem néz.
-A fejed főlé tedd ,de kicsit balra, ne teljesen fölé.-magyaráztam neki.
-Na ezt jól elmagyaráztad.Ide jó lesz?-Mutatott majdnem arra a helyre amire én gondoltam. Már nem mertem neki mondani ,hogy az úgy nem lesz jó.
-Igen jó lesz.
- Na akkor ez is megvan. Most akkor pihenhetünk?-mentünk be az erkélyről.
-Hát nem ,még fel kell állítani és díszíteni is a fát. Nekem még meg kell csinálnom a kaját. A süti már készen van, azzal nincs gond.
-Mi most akarod feldiszíteni a fát?-nézett rám.
-Nem majd az után, hogy fel állítottad. Be kell még faragni a tartóba.
-Mi az hogy faragni? Direkt olyan tartót vettünk amibe nem kell faragni ,csak bele állítani.-rettent meg attól a gondolattól hogy faragnia kell.
-Jó akkor csak állítsuk bele.-mentem a tartóért, addig Max kiment az erkélyre a fáért ,ami napok óta ott volt kint.
-Hova tegyük?-kérdeztem meg tőle, hiszen mégis csak az ő lakása. Ő tudja hogy hol nem akadál majd.
-Mondjuk oda. A nappaliba abba a sarokba nem?-Mutatott a kanapé előtt lévő sarokra.
-Ott tényleg jó lesz.-így oda raktam a tartót. Max oda hozta a fát.
-Na akkor én fogom a fát mert kurva nehéz, te meg valahogyan bele állítod jó?
-Persze ,de elbírod egyedül?
-Hogyne bírnám el, azért ennyire nem nézz már táposnak. Azért mert ebben a pár napban nem edzettem ,még nem puhultam ám el.
-Jó, jó, na akkor fogd azt a fát, és tegyük végre bele.
-Oké akkor háromra. 1.2.3..-emelte fel és állította a tartó felé. Csak itt jött a baj, nem tudtam hirtelen merre is kell tekerni ,hogy be tudjam szorítani a végét, hogy nem essen ki belőle.
-Na megvagy már végre?-Tette fel a kérdést, hiszen még mindig fogta a fát.
-El ne engedd! -kiálltottam rá.
-Jó csak siess már, mi tart eddig?-türelmenkedett mire végre sikerült megcsinálnom.
Márcsak valahogyan ki kellet másznom a fa alól. Ahogy felkelek egyből beverném a fejemet  a fa aljába.
-Tudnál segíteni?-kérdeztem meg úgy, hogy még mindig a fa alatt feküdtem.
-Na mi történt?-hajolt le hozzám ,és amit meglátott elkezdett nevetni rajtam.
-Miért nem jössz már ki onnan?- na ugyan miért.
-Tudod jó itt a levegő. Szeretem a fenyő illatát, és ha ez nem lenne elég, tök jó hogy az egyik ága szét böki a hátamat.
Segíts innen kimászni.-szóltam már rá ,de amint felfogta hogy mit mondtam neki ,úgy elkezdett rajtam röhögni, hogy már fogta a hasát is.
-Ez hihetetlen. Akkor ezért vagy még mindig ott.Miért nem ezzel kezdted-Éreztem hogy megfogja a lábaimat a bokámnál, és kb egy pillanat alatt kint is voltam.
-Na végre-fordultam hanyat gyorsan a földön.
-Nem szeretnél onnan fel kellni? Vagy most egész nap ott fogsz feküdni?-állt meg felettem és a kezét nyújtotta.
Megfogtam a kezét ,és már húzott is fel a földről.
-Tudod egy kis szerencse csomag vagy. De én így szeretlek.-adott egy puszit a homlokomra.
-Annyira kedves vagy néha.Én meg így szeretlek.-öleltem meg.
-Na akkor most álljunk neki a kajának vagy kezdjük el díszíteni a fát?-Nézett rám.
- A kaja ,annak még idő kell . Amíg elkészül ,addig lesz időnk feldíszíteni a fát.