Unknown Friend (M.V.)

32.fejezet

Először Maxnál díszítettük fel a lakást, amíg vártuk hogy meghozzák a fát. Azzal vártunk még, majd szenteste feldíszítjük.
Este neki álltunk nálam is ,nagyon túlzásba nem vittük, hiszen úgy sem leszünk itt, így csak az ajtóra tettük ki a karácsonyi ajtódíszt, és egy pár kis apróságot tettünk még ki a lakásba.
Este hamar elmentünk aludni, mert korán megy a gépünk.
Már a reggel rohannunk kellet mert, kicsit tovább aludtunk a kelleténél ,de szerencsére időben oda értünk a reptérre.
- Már féltem hogy lekéssük a gépet.-csatoltam be az övemet.
-Én is ,de nem lett volna akkor sem olyan nagy gond. Akkor jöttünk volna a magángéppel. Nem is értem most miért nem azzal jöttünk ,hiszen azért van hogy használjuk.- csatolta be ő is az övét melletem, mert nemsokára felszállunk.
-Nem kell mindenhova magángéppel menni. Utánna azzal lenne telle az egész média ,hogy azzal mentünk magyarba. Ismerem az ottani sajtót ,hidd el minden telle lenne vele.
-Nekem nem tűnnek olyan rosznak. Egy csomó riportot készítettek már velem.
-Ne hasonlítsd össze az összes újságírót a sport riporterekkel akik a versenyre járnak ki. Ők már rég óta ismernek téged, tudják milyen vagy.-döntöttem a fejem a vállának.
-Álmos vagy? Aludj egyet , akkor majd szólok ha leszáltunk.
-Nem, csak kicsit fáradt vagyok ,de majd iszok egy kávét ha felszálltunk. Nem hosszú az út. Nem lenne értelme aludni.
- de a fejem még mindig a vállán pihent.
-Messze laknak anyukádék?
-Hát nem Pesten élnek,  hanem kicsit messzebb, egy kisebb városban.Kb három  óra az út hozzájuk, ha nincs akkora forgalom.
-Szerveztem már kocsit, ha minden igaz mire oda értünk, már ott is lesz a reptéren.- én erre nem is gondoltam.
-Hát ez kiment a fejemből. De legfeljebb eljött volna értünk valaki.

Miután leszállt a gépünk, és átvette a kocsit és már indultunk is el.
-Beírod a gpsbe merre kell menni?
-Persze.-nyúltam is oda és már írtam is be az a címet. A gép szerint két óra 40 perc alatt ott vagyunk.
-Fuu mindig ilyen hideg van itt?-állította feljebb a fűtést az autóba.
-Hát pedig most még nincs is annyira hideg. Roszabbra számítottam. De azért hollandiában sem lesz majd meleg.- néztem rá.
-Ott még hidegebb lesz majd. De meg lehet szokni azt is ,főleg ha az ember ott nőt fel.
Elkezdett csörögni a telefonom . A kijelző anyu nevét írta ki.
-Szia -Szóltam bele miután felvettem.
-Szia kicsim. Ugye már leszáltatok? -Kérdezett rá egyből.
-Igen már le ,és már el is indultunk. Pár óra és ott is leszünk majd.
-Már alig várom hogy itt legyetek. Nagyon vigyázzatok magatokra az úton. Nem érdekel hogy Max vezet. Ő hiába vigyázz, ha a másik sofőr meg nem tud vezetni.-persze hogy elkezte a kioktatását.
-Jó anyu nyugi, nem lesz semmi baj. Vigyázzunk az úton és még mielőtt megszólalnál, nem száguldozunk. Tudjuk hogy csúszik az út. Majd nemsokára találkozunk, szia.
-Sziasztok drágáim.-már tette is le a telefont.
-Bocsi ,csak anyu megint hozta a formáját.
-Semmi baj. Még mindig kicsit furcsa hogy ennyire gyorsan képes vagy beszélni magyarul. Hiába hallotam már egy csomószor, engem még mindig meglep. De mit beszéltetek, ha nem gond hogy megkérdezem.
- Csak megkérdezte ,hogy megérkeztünk e már. És hogy nagyon vigyázzunk az úton, nem kell száguldozni. -Itt ránéztem a kijelzőre és most épp 110km/h megyünk- még jó hogy ezt nem látja.-mutatok a kijelzőre.
-Autópályán vagyunk, ez még kevés is. De nem akarok többel menni ,mert egész jó ez a tempó enyenlőre.
-Ez a tempó maradjon is így . Most nem a pályán vagy hogy háromszázzal száguldozz.
-Nyugi, nem fogok annyival menni. Azt a tempót nem itt fogom nekem megmutatni, hanem a pályán majd.
-Már láttalak vezetni ha esetleg elfelejtetted volna, hogy hol is dolgozom.
-Azt sose felejtem el.Nem arra gondotam. Lesz egy kis meglepetésem Hollandiában,hidd el tetszeni fog.- lehet hogy a forma-1ben dolgozok ,de sose ültem még versenyautóban. Kezdek félni tőle ,hogy mégis mit szeretne.
-Ha most azon agyalsz hogy mégis mire gondoltam, akkor sem fogom elmondani ha könyörögsz is érte.  Verd ki szépen a fejedből.-tette kezét a combomra és vezetett tovább.